G20: Hamburg hozadékai

2017. 07. 20. 18:56

Mint minden évben, július elején is jelentős várakozás előzte meg a G20 ezúttal Hamburgba szervezett csúcsát, ami az orosz és az amerikai elnök első személyes találkozóját is jelentette. A megbeszélések eredményének mérlegét Ady András készítette el.

 

Csoportkép utáni pillanat Hamburgban. Mindenki más irányt követ?

 

Miért kell mindig csodálkozni, hogy a 19 fejlett ország és az EU gazdasági kohézióját elővarázsolni hivatott G20 találkozók nem hozzák a várt mirákulumot, vagy hogy a „technokrata” találkozók átpolitizáltak? Nem arról van szó, mennyire bizonyult szeretetre méltónak a „nép” számára a találkozó, sem a „welcome to hell” miniháborúról, vagy a „határtalan szolidaritás a G20 helyett” Die Linke-féle menetről.

Tizennyolc éve, az első – amúgy berlini – csúcs idején nem szerepelt a fórum rémálmai közé a 2008-as globális pénzügyi krach, de utána fontossá vált: ha nem jön létre egy mindenikük feletti, elismert hatalmú felügyeleti intézmény, az a krach nem lesz az utolsó. És mára estek a pénzpiacok rizikófaktorai vagy csak diverzifikálódtak, ellenőrizhetőek a piacok, de hol a nemzetek fölötti ellenőrző és koordináló szerv?

Trump továbbra is a piaci, kereskedelmi, ipari izolacionizmus híve, s pár kampányígérettől ugyan visszatáncolt már, de a TPP szabadkereskedelmi hálózatból kihátrál, az amerikai melósok „beneficiumára” hazaviszi a külföldi gyárakat. Az Európával való szabadkereskedésből is hátrál, és a párizsi klímakritériumokra is tesz, védi országát olyan technológiáktól, melyek a tiszta, visszafordítható energiaforrásokra támaszkodnak. Ez is „protekcionizmus”: hagyja dübörögni a fosszilis ipart, miközben az igazi pénz és befektetési lehetőség (ezen a téren is) a környezetbarát iparágakban, technológiákban van. A Macronnak tett Bastille-napi „majd meglátjuk” típusú igéretét egyelőre nem szabad komolyan venni. Európának továbbra is ahány ország, annyiféle gazdasági, pénzügyi politikája van, ha csak a Brexit-szabadhullást nézzük, akkor itt is az eddig ismert mechanizmusok jószerivel ismeretlenné módosulnak. Az EU többi részéről is az a benyomás, hogy ahányan, annyifelé: vannak, akik önként lefekszenek, akik lefekszenek, de aztán fintorognak, s vannak, akik (mert rájöttek, hogy érdekük) most szokják a közös létet. Reményt adó jelenség Párizs és Berlin közeledése a fontos közös védelemben is. Nem csak EUvilág-jövőképben, de érdekük, hogy a gazdasági ki-mit tudásukat, vagy mit akarásukat közelítsék. De ez is, egyelőre egy külön irányvonal. Van egy aktuális, jogos félelem a túlpolitizálást illetően, csak az a baj, hogy elkerülhetetlen: már oly ügyek számítanak pre- és post G20-as aktualitásnak, mint Szíria, Ukrajna/Kelet-Ukrajna, Oroszország. Nem kellene újabb területeket beengedni a túlterhelés elkerülése végett. Ne emelkedjen a húszas szám, ne lehessen felvételt nyerni a „klubba”, így elkerülve, hogy majd Afrika, vagy Dél-Amerika bevonuljon és G20-at billentsen. Itt van Észak-Korea ügye, melyet már nem lehet lerázni, hisz nem engedi. Ifjabb Kimet nem érdekli az egykori US-jellemzés: „gyenge vagyok, segíts; őrült vagyok, vigyázz; veszélyes vagyok, ne hergelj!” Ifjabb Kim rühelli a „gyenge vagyok, segíts” mímelést, fenntartja a „hermit kingdomot”, folyamatos támadás alatt érzi, nem fog leállni a fegyverkezéssel. Úgy néz ki, most az általános parancsszavak a kivédés, az elriasztás, a rezsimvédelem, és az invázió megelőzése. Hogy újabb rakétái tényleg elérik-e Amerika nyugati partját, majd meglátjuk, tényleg megláthatjuk, Kim aligha tud kihátrálni a saját maga által előidézett helyzetből. Per pillanat az US harcopciók nyilvánvalóak: három anyahajó (Vinson, Reagan, Nimitz), csapásmérő kísérő csoportjaik, plusz japán egységek és a dél-koreai THAAD rendszer. És az emberélet-vetület? Dél-Korea és Casey, Red Cloud, Humphreys bázisai, Osan légibázisa, Jongsan helyőrsége. amerikai érdekeltségek. A déli főváros több száz Kim-nehézlöveg hatósugarában van. Japánban csak Tokió környéke: Jokota légi-, Atsugi és Jokosuka tengerészeti bázis. Okinava: Kadena, Futenma bázisok. Akárkinek gurul el a pirulája, az első órákban rengeteg lesz a halott.

Ritka pillanat: békés tüntetés a hamburgi csúcs idején. Más politikát akarnak

 

A májusi G7 Trump–Shinzo Abe terv szép lesz a G20 után is: nem szabad elismerni Észak-Koreát, mint atomhatalmat, minden lehető szankciót és nyomásgyakorlást alkalmazni, közben nyugtatni Kimet, hogy nem akarnak rezsimváltást, és a konfliktusmegoldás kulcsa a dialógus. Szép, de kevés, ahogy a megoldás amerikai átdobása is Kína és Oroszország térfelére, ők egyet mondanak Trumpnak, s mást tesznek. Más: vajon Merkel mire ment Erdoğannal, aki politikai tárgyalópartnereit aszerint is válogatja, hogy „csak” asszony vagy nem az illető? Meg aztán Németország „bűnös”: az Erdoğan ellenes (állítólagos) zsebpuccs után olyanokat is befogadott, akiket a török rezsim azóta is halálra keres, a pro Erdoğan politikai kampányokat pedig elutasította. Az csak plusz, hogy az április 16-i alkotmány-referendum kapcsán abszolutisztikus mandátumot kapó Erdoğan egypártrendszere és elnyomó rezsime ellen végre felszólalt az Európai Parlament és július 6-án felfüggesztették a csatlakozási tárgyalásokat. Ám a döntésen van egy kiskapu: a formális felfüggesztés akkor igazi, ha az alkotmánymódosítási csomagot elfogadják. Erdoğan hamburgi hangulata Binali Ildirimes volt, olyas, amilyet a 2019-ben megszűnő posztú miniszterelnök megengedhet magának: az EU törvényhozó testületének a döntése nullásan üres.

 

G20-as csend övezte azt is, hogy Trump június 2-án épp visszalépett a párizsi klímaegyezménytől, s marad minden a régiben? Nem, tán nem: mindenesetre esett Merkel terve, hogy a többséget felzárkóztassa egy Amerika-ellenes és a klímaegyezményt egyértelműen támogató pro-Párizs nyilatkozat mögé. Terve volt, hogy izolálja Amerikát, így csökkentse negatív példamutató képességét, de a nyilatkozat mögött nem volt ott Szaúd-Arábia sem, bár nem klímaellenességből, hanem amerikai kegyekért a Katar elleni akciójában. A tervezett G20 Action Plan on Climate and Energy for Growth dokumentumból így nem lett semmi, s csak a találkozó zárónyilatkozatában található némi német vonal: küzdelem a protekcionizmus, a tisztességtelen kereskedelem ellen, a párizsi egyezmény él és életben tartják. Amerika mindenki számára kimarad ebből. Nem baj, mutogat tovább Indiára, Kínára (Szaúd-Arábiára is), boldogan égeti szenét, termeli olaját, gázát, holott India épp leállított jópár szénüzemű központ-projektet, inkább szél- és napenergia technológiába fektet, Kína is ez irányba mozdult, a szaúdiak masszívan fektetnek be nap- és szélenergia erőművekbe. Amerika is megosztott: június 2-i a hír: Kalifornia (itt igencsak húzó iparág a környezetbarát technológia) és New York kormányzója ki akarják alakítani Amerikán belül Trump öko-ellenzékét a United States Climate Alliance megalapozásával.

És a G20-ról még mindig az a nagytotál, hogy jó eszköz a vezetők kezében, jó a nemzetközi kooperáció kialakításában. Merthogy a sztárvendég az volt, aki szerint az „America First!”-ön kívül semmi sem létezik. A pièce de resistance, a félórásra szabott Trump–Putyin találkozó, amely több mint két órásra sikeredett, és amely legalább titokzatos volt a – Firkászok kifelé! – felhang miatt. Ha az időtartamot nézzük, több dolgot is érinthetett a beszélgetés, mint ami utólag kijutott. Majd megtudjuk. Ami kiszivárgott az kevés.

Ha csak nem az amerikai intelligence service-ek tálalnak ki, sosem tudjuk meg, hogy Moszkva megpróbálta-e meghackelni az amerikai választást. Putyinnak, Tillerson szerint, kérdéseket tett fel Trump, Putyin tagadott, s ezt Trump elfogadta (a CNN anonim forrása szerint nem fogadta el). Miért állt volna Putyin érdekében az igazmondás, illetve miért lett volna Trump érdeke az igazság? Akkor most hogyan győzött ő, illetve győzött-e valójában? Aztán a felek egyetértettek abban, hogy a továbbiakban tisztán és biztonságban tartják a kölcsönös kibertereket, közös kiberbiztonsági egységet hoznak létre. Szóval mégis volt beavatkozás és a gentlemen's agreement csak az „ezen túli” esetekre vonatkozik? Nem vonatkozik semmire, mert a honi republikánus és demokrata kiakadásra Trump üstöllést lefújta az egészet, stílusosan: hogy erről beszéltünk, nem jelenti azt, hogy hiszem, hogy létrejöhet, mert nem jöhet létre. Tessék!? Amúgy ha antiterrorizmus céllal figyelik a kiberteret, az lehet üdvös cél is.

Putyin éppen Trump tenyerét szemléli első csúcstalálkozójukon, a G20 idején. „Pozitív vonzalom”

 

Egy másik téma a tűzszüneti megállapodás déli, délnyugati szíriai vidékekre vonatkozóan. Orosz katonai rendőrség felügyeli, az ellenzék felügyelt Amerika által is, de a jordánok is képben vannak. Szenzáció, ha akarom, de a terv már megjelent Genfben, meg Asztanában is. Vehetjük úgy is, hogy Szíriában, Aszad érdekében Putyin diktál, és nemlétbe nyomja a szír ellenzéket, szélre a gyenge képviseletű Amerikát. De Asztana négyzónás felosztása: 1. Idlib és Észak-Nyugat Latakia provincia, Nyugat-Aleppó provincia, Észak-Hama provincia, kb. 1 millió civil, a lázadó csoportok al-Kaida ernyő alatt. 2. Észak-Homsz – Rastan és Talbiseh – kb. 180 ezer civillel és al-Kaidával. 3. Kelet-Goutha, Észak-Damaszkusz, kb. 690 ezer civillel, és Jaish al-Islammal, amely asztanai szereplő. A 4. zóna, ami most már Putyin-Trump zóna is, Deraa és Kuneitra provincia, Jordánia határvidéke, kb. 800 ezer civillel és a lázadók kontrollja alatt. Az asztanai elképzelés: Aszad nem repülhet ott, Moszkva igen, de nem bombázhat, Aszad beengedi a humanitárius segélyeket, garantorok (orosz, török, iráni) támadhatják a DAESH-t és az al-Kaidát, mást nem, a zónák védelmét a garantorok látják el. Ehhez jönne az orosz-amerikai egyezség. Mondanám: Insallah!

Tillerson szerint, aki észrevette a két nagy közti „egyértelmű, pozitív vonzalmat”, a két ország céljai nagyjából ugyanazok. Nagy kár, hogy a jelek szerint (még kiderülhet az ellenkezője is) arról nem esett szó, amiben nem értenek egyet: Ukrajna, Észak-Korea, s Dél-Korea THAAD rendszere. Egy biztos: Trump szeret utazni, a szaúdi megálló után megállás nélkül utazik, Hamburg előtt Varsóban járt, s onnan egyfajta fiatal (pedig a lengyel az most őskövület) versus öreg Európa hangulattal jött Németországba, s innen Párizsban kötött ki: letudta többek közt a fél világot, a problémás Európával együtt, így végre békében hagyják, miközben vele foglalkoznak?



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!