Paragrafus a kosárban

2017. 02. 23. 23:15

 

Törvénnyel próbálta Románia a hazai termékek javára szabályozni az élelmiszerek, mezőgazdasági termékek kereskedelmét. A kisebbik baj, hogy az Európai Unió nem örül a korlátozásnak, a nagyobb pedig az, hogy a szabályozás tervezett formájában kivitelezhetetlen. Bögözi Attila írása.

 

A nagyáruházakban a hazai áruk tálalása többnyire marketing fogás

Mint derült égből villámcsapás söpört végig a román médiafelületeken, hogy a „csúnya és örökké kákán is csomót kereső Európai Bizottság” újabb kötelezettségszegési eljárást indított Románia ellen, ezúttal a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek szabad mozgásának biztosítása érdekében.          

Ez az eljárás arról a szupermarket-törvényről szól, amely arra kötelezi az üzletláncokat, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek legkevesebb 51 százalékát hazai termelőktől szerezzék be. Évek óta próbálkozik ezt a kötelezettséget a kereskedők nyakába varrni a román parlament, 2010 után négy nekifutás is nyakát törte, hol a nemzetközi lobbi, hol az uniós szabályozások meredek lejtőin, míg végül tavaly – minden uniós figyelmeztetés ellenére – nagy lélegzetvétellel a parlament végül „benyelte” a törvényt, s júliusban Klaus Iohannis ki is hirdette azt. Ezután a kormánynak fél év alatt, legkésőbb január 15-ig, ki kellett volna dolgoznia a törvény alkalmazási módszertanát, ez azonban nem történt meg. Elfogyott a lélegzet. És amikor híre kelt, hogy jön az uniós kötelezettségszegési eljárás, a parlament nagy hirtelenjében vitanapot szervezett a törvény újrahangszerelése céljából.

Csakhogy nem könnyű az egymásnak feszülő ellentétes érdekek dzsungelében arany középutat találni, pláne, ha a törvényhozónak esze ágában sincs ilyen középútra törekedni. Hiszen magának a törvénynek a lényege, hogy helyzetbe hozza a hazai termelőket, és a nagy bevásárlóközpontokban 50 százalék alá szorítsa az import árucikkeket.  A nyilvánvalóan nacionalista színezetű törvény támogatói azt szajkózzák, hogy ezzel a román termelőknek esélyük nyílik felvenni a harcot a nemzetközi vállalatok „illojális konkurenciájával”. A túloldalon pedig az ellendrukkerek főként azt róják fel, hogy a jogszabály sérti az áruk szabad áramlásának alapelvét, melyet az uniós atyák még az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerződésben határoztak meg, anno 1957-ben. A független elemzők azért tartják kétségesnek a törvény alkalmazhatóságát, mert Románia több mezőgazdasági és élelmiszeripari terméket importál, mint amennyit exportra küld. A statisztikai hivatal adatai szerint, 2015-ben a kivitel 5,73 milliárd eurót tett ki, míg a behozatal értéke 5,82 milliárd euró volt. A 90 millió eurós mérleghiány ugyan nem egetverő, ám a helyzet rosszabb, mint első látásra tűnik, ugyanis az export tömege 15 millió tonna, a behozatalé azonban csak 6 millió volt. A szakemberek olvasatában ez pedig azt jelenti, hogy míg külföldre többnyire feldolgozatlan mezőgazdasági termékeket szállítunk, a behozatal jelentős részét késztermékek teszik ki.

A törvényhozók mindenféle hókuszpókusszal próbálták összemosni a törvényt, hogy lényegéről – mármint a hazai termékek helyzetbe hozása, ami a szabadkereskedelem korlátozásaként is értelmezhető – a figyelmet eltereljék. A legbotrányosabb ilyen próbálkozás az a javaslat volt, melynek értelmében hétvégeken üzletzárásra kötelezték volna a szupermarketeket, majd a közfelháborodás nyomán úgy döntött a képviselőház szakbizottsága, hogy a boltok vasárnapi bezárása helyett arra köteleznék a nagyáruházakat, hogy 51 százalékos arányban hazai terméket forgalmazzanak.

Csakhogy a protekcionista szándék ennyire kendőzetlen kiteregetése hamar szemet szúrt az uniós hatóságoknak, és már a jogalkotás folyamata során figyelmeztették Romániát: ha ezt így folytatja, nem lesz jó vége. Erre a szakértői kormány mezőgazdasági minisztere tavaly gyorsan átállította a váltót, és a hivatalos szóhasználatban többet nem volt szó 51 százalékos arányban romániai termékekről, hanem arról, hogy az üzletláncok rövid ellátási láncon (REL) szerezzék be termékeiket. „Ha így értelmezzük a kifejezést, akkor az unió már nem róhatja fel Romániának, hogy hazai termékek forgalmazására kötelezte az üzleteket” – vélte a miniszter.

Hát az unió mégis felrótta.

Hazai fejessaláta és hazai zöldhagyma egy hazai szupermarketben. Nem hatékony kötelezni a kereskedőket

A kötelezettségszegési eljárás egyik sarokköve, hogy a szupermarket-törvény, többek között, téves meghatározásokat használ. Az egyik ilyen hibásan használt kifejezés például a rövid ellátási lánc. Az európai meghatározás szerint ez a termelő–fogyasztó közötti kapcsolatot jelenti, ami tökéletesen alkalmazható például a zöldségeknél és gyümölcsöknél, de más termékek esetében aligha.

Mindezek ellenére senki se higgye, hogy a szupermarketek ártatlanok, mint a tegnap született bárányok. Termékkínálatukban a romániai termékek aránya – kevés kivétellel – többnyire alig haladja meg a 10 százalékot, és eddig kevés készséget mutattak nyitni a hazai kis- és közepes gazdaságok felé. Leggyakrabban mennyiségi és formai okok miatt nem szerződtek a hazai termelőkkel, és ebben részükről van némi igazság is, hiszen a kis- és közepes gazdaságok egyik, portálunknak névtelenül nyilatkozó képviselője szerint „még nem vagyunk felkészülve a megnyíló piac igényeinek kielégítésére”.

Ezt a vélekedést erősíti meg Jakab Ernő, az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületének (EMGE) elnöke is, aki szintén úgy véli, a kis családi gazdaságok nincsenek felkészülve arra, hogy az új törvény biztosította lehetőségeket kihasználják, mert nincs erre alkalmas szövetkezeti hálózatuk.

Már az is elgondolkodtató, hogy mit nevezünk haza terméknek. Szomorú valóság, de igaz, hogy ami Romániában ténylegesen megterem, az nem feltétlenül a „miénk”. Íme, néhány beszédes adat: a termőföldek 40 százalékát külföldiek vásárolták fel, ők is művelik. Egyébként Románia – emlékszünk, ugye, a kilencvenes évek slágerére, „nu ne vindem țara” – az egyik olyan ország Európában, ahol a külföldiek a legtöbb, azaz 5,3 millió hektár földterületre tették rá a kezüket. (Csak Temes megyében 150 ezer hektár termőföld van olasz kézen, Románia legnagyobb, 65 ezer hektáros farmja pedig egy líbiai cégé, ahonnan a húst és a gabonát Kelet-Afrikába és a Közép-Keletre exportálják.)

Egy szó, mint száz, nem a jegyzetíró feladata egy olyan bonyolult kérdéskör részleteinek felleltározása, mint amilyen a szupermarket-törvény, ami egyelőre több problémát vetett fel, mint amennyit megoldott, pedig még életbe sem lépett. E sorok írója csupán arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy a kiskapuk vadászata helyett az illetékeseknek ideje lenne elkezdeni – ha másért nem, a kötelezettségszegési eljárás okán – az érdemi munkát, akár azzal, hogy a kialakult rossz vásárlói szokások megváltoztatására és irányítására dolgoznak ki stratégiát. Mondjuk cél lehetne, hogy a fogyasztók megértsék a hazai termékek fogyasztásának fontosságát, környezetkímélő hatását, és tudatosan vásároljanak. Mert e nélkül a törvény nem több mint egy tervezet, amely továbbra is a nagy feldolgozóknak garantál piacot, a kistermelőknek pedig marad a veszteségeket eredményező alacsony felvásárlási ár.

 

 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!