Index nélkül, de hogyan tovább?

2020. 07. 24. 22:40

Ugyan még ebben a pillanatban is elérhető, véget ért a legolvasottabb magyar online lap, az Index.hu története. Szűcs László írása a remény fogyásáról, maradék bizakodásról.

 

Egy szép július végi péntekre ismét véget ért a magyar sajtó szabadsága. Nem először, nem is utoljára, bár már nem sok médium van, amelynek eltaposása még elhozhatja az újabb végeket. Bekövetkezett ez a pillanat már a Népszabadság megszüntetésekor, amit korábban elképzelni sem tudtunk volna. Ahogy az Origo teljes tartalmi fordulatát, a Heti Válasz feleletek nélkül hagyását, a megyei napilapok uniformizált eljelentéktelenítését, a közmédia beszántását, érdekszolgálativá tételét. Mi is átélhettünk hasonlót a Riport pitiáner elsüllyesztésének napjaiban. És most az Index végórái peregnek. Amiről ugyancsak azt gondolhattuk sokáig, és nem csak a megveszekedett optimisták, hogy na ezt aztán mégsem. Vagy hogy mindent azért ők sem akarhatnak. Hogy mindig azért nem kell elmenni a falig. Dehogynem. Meg hát minek is? Elüzemel a rendszer prímán így is, úgy is. Mit veszélyeztet egy mégoly olvasott portál is? Vagy mégis? Sok-sok szégyenfolt ez.

Mindennek a tetejébe milyen cinikus az elhallgattatás időzítése is, arra a hétre, amikor, ha tétován is, de az uniós megállapodás az emberi jogi normák betartásához köti az európai költségvetési csomagok elfogadását. Ennél az időzítésnél csak az lett volna stílszerűbb, ha március 15-én, a szabad sajtó napján kapcsolják le az Index-lámpát. S milyen nagy tréfamester az élet, maga az Index, talán néhány ott maradó munkatárs révén is közvetíti az esti órákban azt a sajnos várhatóan újra következmények nélküli tüntetést a budai Várból, amit éppen a portál kivégzése ellen szerveztek.

Úgy gondolom, a mai naptól értelmetlen, üres és hazug minden további 48-as forradalmi megemlékezés, hiszen ama 12 pontból, amelyet oly lelkesen emlegetnek, az első immár nem más, mint múzeumi emlék. Ki is lehetne radírozni a plakátról. Vagy átiratban használni: „Kívánjuk a propaganda szabadságát, a véleményszabadság eltörlését.”

Ugyebár változnak a médiafogyasztási szokások. Fogyjon, fogyatkozzon hát az a fránya média. E pillanatban vannak még szabad lapok, vannak még szabad újságírók is, vannak szabad vélemények a magyar valóságban, de a tér, a levegő fogyatkozik. Ahogy a remény is. De azért most valahol van, valahová talán tart 70-80 a lapjától megszabadított, zömmel fiatal kolléga, akinek – bízzunk benne – a történtek kiváltotta dühe mellett van terve, van gondolata, ötlete, s elindulhat egy olyan úton, amelyen követhetik őket a most lapjuk nélkül maradó olvasók százezrei.

(Címlapkép: 444.hu)



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!