Az egészség megőrzése morális kötelesség

2017. 07. 07. 09:08

Beszélgetésük második részében Szilágyi Aladár elsősorban az egészségszemlélet változásairól kérdezte Dr. Magyar László András orvostörténészt, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár főigazgató-helyettesét.

Dr. Magyar László András orvostörténész

Az interjú első részét ITT olvashatják.

 

Javaslom, térjünk rá az Ön előadására, melynek tematikája: az egészségszemlélet változása a reformáció hatására. Gondolom, nem véletlenül választotta ezt a kérdéskört, az 500. évforduló apropóján. Ejtsünk szót arról, hogy a történelem folyamán mi minden befolyásolhatta a testünkhöz való viszonyunkat, az egészség/betegség kérdéséhez való hozzáállásunkat?

 

Ez a történet az időszámításunk előtti 6. században kezdődött, mert az európai tudományos egészségszemlélet, az a mód, ahogyan az egészségre tekintünk, abban az időszakban kezdett kialakulni, az úgynevezett hipokratikus korpuszban. A görög filozófusok szerint a világ működését négy őselem: a tűz, a víz, a levegő és a föld szabályozza. Ez egészült ki azzal a Hippokratész által vallott orvosi szemlélettel, miszerint ezeknek az emberi szervezetben egy-egy nedv felel meg. A 18. századig érvényesülő klasszikus szemlélet hátterében olyan materialista elmélet áll, amely a betegséget természetellenes állapotnak, a nedvegyensúly felborulásának tartja. Betegség nincs, csak beteg ember létezik. A betegség/egészség kérdéskörének nem tulajdonítottak etikai jelentést.

A neves középkori svájci orvos, Paracelsus, avagy teljes polgári nevén: Philippus Theophrastus Aureolus Bombastus von Hohenheim

 

Nemde, ezzel párhuzamosan gyökeres változás következett be a kereszténység hajnalán, a 4. században, amikor az egyház mindennek etikai jelentést tulajdonított… Ehhez képest milyen szempontból jelentett radikális szemléleti fordulatot a reformáció?

 

A korai kereszténység a betegséget isteni próbetételnek, avagy a bűn büntetésének tekintették. Ez a szemlélet elértéktelenítette az egészséget, mi több: a korai egyház azt is elítélte, aki egyáltalán orvoshoz fordult, vagy a teste állapotával foglalkozott. A katolikus szemléletet az határozta meg, hogy az egészség, az spirituális dolog, az embernek inkább a lelki dolgokkal kell foglalkoznia.

Aztán a 16. század negyvenes éveiben óriási fordulat következett be, mert a protestáns teológusok kijelentették, hogy az egészség érték, sőt, aki nem vigyáz az egészségére, az bűnt követ el! Luther még úgy vélte, hogy az egészség, illetve a betegség egyaránt lehet Isten, illetve a sátán eszköze. Kálvin viszont már azon a véleményen volt, hogy aki betegségben hal meg, bűnt követett el, mert… nem törődött a testével. Melanchton pedig kijelentette: „testünk Isten képe, amelynek megőrzése kötelességünk, elhanyagolása Isten elleni vétek.” Casper Peucer wittenbergi orvos egyértelműen erkölcsi szintre emelte: „az egészséges élet Isten rendelése, aki elutasítja, Isten rendjét utasítja el, vagyis az egészség megőrzése morális kötelesség” Ennek a szemléletváltásnak komoly teológiai indokai is vannak. Léteztek persze materiális okai is, hiszen a protestantizmust egy olyan polgárság hozta létre, amelyik már nem a mindennapi betevőjéért küzdött, tehát a saját teste felértékelődött számára. Ez egy bonyolult folyamat volt, de az biztos, hogy ez a szemléletváltás, mely szerint „a test Isten temploma” a protestáns teológiában, illetve a protestáns orvosoknál jelenik meg először. A protestáns ember nem közvetítő útján érintkezett az Úristennel, hanem a lelkével, s így a test a lélek templomának minősült. A modern egészségkultusz – minden pozitív és negatív hozadékával együtt – a protestáns országokban alakult ki: Anglia, Németország, Skandinávia, az Egyesült Államok területén. Mindmáig ezek az országok a „legegészségmániásabbak”. Előadásom azt próbálja bizonyítani, hogy a mai egészségszemléletet – mely az egészséget mindennek a tetejére helyezi, a legnagyobb értéknek tekinti, és szinte büntetni kívánja az ellene való vétséget – a protestantizmus hozta létre.

 

Nemde, mindez összefügg a testkultusszal, a mozgásigénnyel, a sporttevékenységek kívánalmával is?

 

Igen, mind ezeknek az eredménye. A protestáns országokban alakultak ki az újkori sportjátékok, a sportversenyek, de  természetgyógyászat, az összes alternatív gyógymód is, a vízgyógyászattól a homeopátiáig. Ez nem véletlen. Az viszont nagyon érdekes, ahogy a katolikus egyház végül „diszkréten” átvette ezt az egészségszemléletet, anélkül, hogy reflektált volna arra, hogy honnan ered. A mai katolikus teológusok ebből a szempontból ugyanazt mondják, mint Kálvin János, szinte szóról szóra. Ez a váltás a jezsuitákkal kezdődött, mert ők vették át a „protestáns egészségmániát”. Dél-Amerikában alakítottak ki olyan tiszavirágéletű missziós államocskákat, ahol bevezették és szorgalmazták a sportevékenységet, meg az egészséges táplálkozást.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!