Murfatlar sirató
2017. 02. 23. 21:07Szilágyi Aladár két pohár muskotályos között született jegyzete egy sokkal többre hivatott hazai borvidék agóniájáról.
Hiába az ideális körülmények, a Murfatlar borvidék legnagyobb borászatát csőd fenyegeti
Apatársam szerény, de értékes borhagyatékát (mivel a vejem-uram megszállott triatlonista lévén, egy korty italt, nem sok, annyit sem ereszt le a torkán) én magam örököltem. A komótosan ürülő palackok ott sorjáztak a kamránkban, s miért, miért nem, egy Murfatlarban megtöltött Ottonel Muskotályt hagytam legutoljára. Bár tudván tudtam, az efféle félédes-illatos borokat általában a szüret utáni esztendőben szokás fogyasztani, valamiféle kegyeletes óvatossággal évek hosszat halogattam a felbontását, mert… a palack címkéjén az 1967-es (!) évszám szerepelt. Végül a bor ötvenedik születésnapját megülendő, felbontottam Őt. Áhítattal töltöttem ki egy pohárkányit az ötvenéves patinától rozsdásbarnára sötétedett nedűből. Az orromat menten elárasztotta a borital virág- és gyümölcsillatú, a vártnál masszívabb parfümössége – ami talán „matuzsálemi” korának is köszönhető. Köztudott, ha még a biológiai érés teljes beállta előtt szüretelik, akkor a savtartalma kellő hátteret tud nyújtani édeskés, parfűmös és igen jellegzetes illatvilágának. Valóban: tiszta illatú, hosszú utóízű, ízében a méz, a citrus és az aszalt gyümölcsök zamatai bujálkodnak… És fél évszázados korának hála, a félédesként elkönyvelt Ottonel Muskotály mélységesen édes, erős zamatot kapott. Annyira erőset, hogy már félpohárnyi ital lassú kortyolgatása is könnyű mámorral ajándékozott meg. De még el sem fogyasztottam, és a médiát elárasztotta a hír, mely szerint ÖSSZEOMLOTT A MURFATLAR-BIRODALOM, Románia legnagyobb borászata.
Ha emlékezetem nem csal, hét éve bonyolított, második dobrudzsai etnoszportyám alkalmával forgolódtam kollegáimmal a murfatlari borvidék peremén. Akkor úgy tűnt, „minden rendben van”, szemlátomást már lezajlott a szüret. Megpihentünk egy, a láthatár pereméig húzódó ültetvény mellett, s az arany őszben bőven csipegethettünk az ottfelejtett, mézédes fillengszemekből. Viszont ahogy dél-nyugatnak, a bolgár határ felé nyomultunk, a jobbára muzulmán cigányok lakta kisvilágban egyre riasztóbb jeleit láttuk a pusztulásnak: a dombok teraszairól eltűntek a szabályos szőlősorok, hírmondójuk se maradt a lecsupaszodott bordákon. Később többször hírelték a lapok, hogy ez a vészmentes pusztulás tovább-tovább terjed, és közeledik a borvidék szíve, Murfatlar felé.
A szakszerű, nagybani szőlőművelést az 1840-es években Dél-Oroszországból Dobrudzsába települt, a Rajna mentéről származó németek honosították meg. Magának a névadó településnek az első okleveles említése 1855-ből való. Az 1930-as népszámlálás 936 román, 268 török, 96 tatár, 59 német, 44 cigány, 27 örmény, 24 görög lakost talált itt, 2011-ben a 10 ezres lélekszámú városnak már 84,3 százaléka román, 5,5 százaléka tatár, 2,5 százaléka cigány volt. A település nevét kétszer keresztelték át Basarab-ra. Először 1924-ben, mert túl törökösnek vélték az eredeti elnevezést. 1965-ben visszakapta az eredetit, egészen 1980-ig, akkor viszont ismét Basarab lett, egy erősen élő helyi legenda szerint azért, mert… Nicolae Ceauşescu, a beszédhibás diktátor számára kimondhatatlan volt a Murfatlar név. Amúgy már akkor, és a rendszerváltás után még inkább a román borászat egyik ígéretes területe éppen a dobrudzsai Murfatlar lett. Hiszen megvoltak hozzá természeti adottságai: itt a tenger hőmérséklet-kiegyenlítő hatása, az alacsony csapadékmennyiség mediterrán hangulatot idéz, talaja pedig a Bordeaux környékihez hasonló. Éppen a tengerpart közelsége miatt. ez a borvidék akár turistaparadicsommá fejlődhetett volna. Amihez (még) megvan/megvolt egy adottsága a Duna–Fekete-tenger csatorna mentén fekvő városnak: határában fedezték fel véletlenül egy mészkőbánya mélyén, az úgynevezett basarabi barlangegyüttest, mely a mészkőfejtő falába vájt barlangokban 10-12. századi keresztény kápolnákat, sírhelyeket, lakásokat és járatokat rejt. Az annak idején nagy feltűnést keltett lelőhely falain levő feliratok különböző írásjelekkel készültek: ázsiai rovásírással, illetve görög, glagolita és cirill jelekkel. A feliratok nyelvét még nem sikerült azonosítani, de a régészeti feltárásokat se fejezték be. Mi több: a tudományos szenzációnak bizonyuló, kora középkori vallási központ maradványait félbe-szerbe hagyták, a terület csupán egynegyedét fedték le, szigetelték el, az időjárás viszontagságaitól és a turisták felelelőtlen rohamától megvédendő. Mára annyira lepusztultak a puha mészkőfalak, hogy „Románia legrégibb keresztény kultikus helye” – ahogy az ide csábító útikönyvekben olvasható – immár látogathatatlanná vált az omladék miatt. És újabb hírek szerint immár a borvidék se csábít, Murfatlar boraival sincs kinek, nincs mit dicsekedni.
A 10-12. századi emlékeket rejtő basarabi barlangegyüttes részlete
Bár Románia a szőlőtermesztés és bortermelés terén világviszonylatban az első tíz ország között van, itt készítik a legrosszabb és legveszélyesebb borokat. Az uniós ellenőrzés során legalább harmincféle romániai borról bizonyosodott be, hogy a megengedettnél több vizet, cukrot, tartósítószert, mesterséges aromaanyagot tartalmaz. Kimutatták: az olcsó hazai borok vízből, nád- vagy kukorica alapú szeszből és cukorból készülnek. És több, úgynevezett murfatlari márkanevet viselő termékről is kiderült, hogy hamisítvány. A kommunizmus bukása után – akárcsak a magyar borászati fellegvárak –, az állami kezelésben lévő Murfatlar is elveszítette fő piacát, a volt Szovjetuniót. A szőlészetet 2000-ben privatizálták, azóta radikális változásokon ment át, szakítottak a kombinátos szemlélettel, és egyre több fajtával foglakoztak, minőségi borokat is próbáltak készíteni. Külön pikantéria a vidék egyik legismertebb bora: a Lacrima lui Ovidiu, az Ovidius könnye esete. 2011-ben még azzal dicsekedtek, hogy Argentina legnagyobb borversenyén aranyérmes lett e desszertbor, viszont kiderült, hogy néhány éve egy spanyol cégnek játszották át a márkanevet, így ma a hazai boltok polcain is kizárólag az Ibériai-félszigeten készült Lacrima lui Ovidiu márkájú palackok sorakoznak.
Spanyol termék lett az ismert román borból
Ennél sokkal nagyobb gond, hogy a privatizációt követően az immár több mint 3000 hektáros szőlőbirodalom tulajdonosai – felelőtlen mohósággal – számos más, élelmiszeripari tevékenység felé is kiterjesztették a csápjaikat, és mindenféle gyanús, törvénytelen pénzügyi manőverekbe, pénzmosási, adócsalási stb. műveletekbe, bizonytalan hitelügyletekbe bonyolódtak, több mint 600 millió lej kárt okozva a román államnak. A következmény: a Murfatlar-Euroavipo megavállalkozás tíz főrészvényesét, igazgatóját, a pénzügyminisztérium öt, „az ügyben érintett ” tisztségviselőjével egyetemben letartóztatták. A több mint 1,3 millárd euró adósságot felhalmozó, ma még 500 millió lejt érő Murfatlar cégcsoport így vált teljesen fizetésképtelenné.
Óvatosan kitöltöm magamnak az utolsó pohárnyi, a murfatlari pincészetből származó Ottonel Muskotályt. Lassan kortyolgatom, a zamata, az illata gazdagabbnak tűnik, mint bármikor…
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
