A túlélők festője, Makár Alajos

2017. 11. 21. 23:14

Makár Alajos azok közé az erdélyi magyar festők közé tartozik, akiknek munkássága, életműve alig ismert a nagyközönség számára, még a művészettörténészek, elemzők számára is sok új kérdést, feltáratlan részletet rejteget, takargat. Fám Erika írása.

 

Néhány Makár-mű a sepsiszentgyörgyi kiállítótérben

 

A sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban Makár Alajos életműkiállítása látható idén októberben és novemberben. Az életmű hozzáférhető részét gyűjtötték össze  a kiállítás kurátorai, olyan alkotásokkal találkozhatnak az érdeklődők, amelyek egyéni kiállítás keretében kerülnek megmutatásra. A festő 90. születésnapja alkalmával egybegyűjtött munkák a megmaradt alkotásokból képviselnek egy szemelvényt, hiszen a kései pályakezdés első alkotásait - 40 éves kora után kezdett el festéssel foglalkozni Makár - megsemmisítette, bár már az ötvenes években rendszeres kiállítója volt a kolozsvári tárlatoknak. A fennmaradt művek a 60-as évekből vannak datálva, korábbiakról csak írásos vagy fotódokumentumok maradtak meg, meglehetősen szegényes forrásként.

A témakeresés  látványosan nyomon követhető Makár életművében, a kezdeti változatosság, amely a festményeit jellemzi, lassan letisztul, megtalálja központi témáját, a székiek világát, ahol portrék és életképek megörökítésével, azok sajátos hangvételű ábrázolásával, egy különleges lencsén keresztül láttatja a 70-es, 80-as évek széki életet.  Korábban inkább tájképeket, pesszimista, borús hangulatú, szürkébe hajló életképeket festett, később mozgalmas városi képeket próbált megragadni. Feszült, nyomott, erősen kontrasztos alkotásai után egy letisztultabb korszak következik. A  falu világát fedezi fel, majd portrék, utcarészletek, faluképek sorát festi meg, helyenként a szocialista realizmus eszköztárát használva, azonban gyakran felismerhetjük ecsetvezetésében  a fauvizmus, az expresszionizmus és az impresszionizmus finom jegyeit is, amelyek egyéni stílussá ötvöződtek.

Az Erdélyi Művészeti Központ a Makár Alajos tárlat idején

 

Az arcokban, amelyeket megörökített, emberi sorsokat keresett, minden arcvonásban történetek rejtőznek, egy életforma nyomába eredt és a túlélés lenyomatait kereste alanyai minden rezdülésében, ezt igyekezett nagy pontossággal - a fényképszerűt meghaladva - megragadni. Nemcsak embereket, hanem  a hagyomány, a népművészet és a mindennapi élet értékeit is nyomon követik Makár festményei, hiszen a néprajzos szemével is láttatja a pompás népviseletet, figyelve a részletek pontosságára. Témakeresésében egyszerre figyelt az egyén és  a közösség sorsszerű kapcsolatára, jelentőségére, hiszen a fennmaradás erejének a kulcspillanatait sikerült rögzítenie egy olyan korban, amikor a hatalom minden eszközzel  a kisebbségi lét értékeinek  a megingatására és felszámolására építette stratégiai lépéseit. Makár alkotásai mintegy megerősítésként szolgáltak ezekben a nyugtalan, de csendes, néma években  - a hetvenes évek végétől a nyolcvanas évek végéig - egy sajátos kordokumentumot  alkotva, egy olyan lenyomatát képezve a kornak, amely a megfigyelő és az értéket menteni kívánó, felelős ember és művész álláspontját képviselte.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!