Csupa múzeum a város

2017. 08. 30. 22:46

Angela Lupşea jogász a Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány igazgatója. Kezelésükben van a város néhány fontos turisztikai látványossága: a Darvas–La Roche ház, a városháza tornya, a neológ zsinagóga, s maga a felújított vár. A hét helyszínen két-három éven belül végleges formáját elnyerő városi múzeummal kapcsolatos terveiről Simon Judit és Szűcs László kérdezte a szakembert.

 

Angela Lupşea szerint 2020-ra nyerhetik el végső formájukat a városi múzeum épületei

 

Igaz a hír, hogy Ön a felelős vezetője a nagyváradi várnak?

 

Tavaly kértek fel, hogy kapcsolódjak be a leendő Vár- és Városi Múzeum (Muzeul Cetăţii şi al Oraşului Oradea) létrehozásának előkészítésébe, a tervezett kulturális intézmény dokumentációjának összeállításába, azzal a céllal, hogy az új intézményt a vonatkozó törvény alapján akkreditáljuk. A kérésre igent mondtam, s valóban, a vár is része a projektnek.

 

Mikorra várható, hogy az új múzeum megkapja az akkreditálást?

 

Ez két fázisban történik. Az első a működési engedély, ennek kibocsátását követően, az intézmény működését figyelemmel követik. Az akkreditáció-kérés magába foglalja a működési engedély kérvényezését. Ebben ismertetjük, milyen ingatlanokkal rendelkezünk, bemutatjuk az ezek kihasználására vonatkozó terveket, azt, hogy mit szándékozunk tenni, milyen tevékenységeket tervezünk. Az intézményt ez idő alatt monitorizálja a művelődési minisztérium akkreditálási bizottsága, s egy év után megkaphatjuk az akkreditálást, ha betartottuk a feltételeket, továbbá minden úgy alakul, ahogy azt belefoglaltuk a dokumentációba.

 

Ez az jelenti, hogy a dokumentáció összeállításától kezdve egy-másfél év kell egy ilyen jellegű intézmény akkreditálásához?

 

Igen, de közben már folytathatunk tevékenységet a működési engedéllyel, és nincs tudomásom arról, hogy lett volna arra precedens, hogy a működési engedéllyel rendelkező intézmény később ne kapta volna meg az akkreditációt.

 

A városi múzeum kapcsolódik a megyei múzeumhoz vagy különálló intézmény lesz?

 

A vonatkozó törvény értelmében a múzeum lehet a megyei tanács alárendeltségében, mint például az egész megyét lefedő Körösvidéki Múzeum, vagy lehet a városi tanács alárendeltségében. Szabályos lehetőség a városi múzeum létrehozására. A városi múzeumnak több kirendeltsége lesz: a Darvas–La Roche ház, a Cion (neológ) zsinagóga, a Városháza tornya, a Városháza (Teleki) utcai zsinagóga, és természetesen maga a Vár, hiszen lényegében minden onnan indul, ott lesz a múzeum központja. A Körösvidéki Múzeumhoz tartoznak az Ady Endre, az Aurel Lazăr, a Iosif Vulcan múzeumok, hasonló lesz az új múzeum struktúrája is. Ugyanakkor szeretném megjegyezni, hogy a Körösvidéki Múzeum, személy szerint Aurel Chiriac igazgató úr nyitott abban, hogy támogassa az akkreditációt. A szakemberek, muzeológusok, a vár esetében régészek alkotta tudományos tanácshoz készített dokumentáció összeállításában is segít. Nincs konkurencia harc a két intézmény között, hiszen Várad olyan város, ahol megél és képes együttműködni két múzeum.

A Műemlékvédő Alapítvány igazgatója a Darvas–La Roche ház Körös-parti erkélyén, mögötte a neológ zsinagóga kupolája      Fotók: Szűcs László

 

Amikor ön vette át a váradi szecessziót bemutatni hivatott Darvas–La Roche ház vezetését, azt nyilatkozta, szeretné, ha ez egy élő múzeum lenne, nem holt tárgyak gyűjteménye. A látogatók ne csak nézelődjenek, hanem vegyenek részt az intézmény életében.

 

Határozottan így van, és a jövőben is ezt szeretném. Az elmúlt közel másfél évben, amióta megnyitottuk a házat a látogatók előtt, próbáltuk ide vonzani az embereket, helyieket és turistákat egyaránt. Egyelőre csak a belső részre lehetünk büszkék, a külső rész ugyanis nagyon rossz állapotban van. A szakemberek elismeréssel szóltak arról, hogy nem ódzkodunk attól, hogy megmutassunk valamit, ami még nincs restaurálva. Szívesen vesszük, ha minél többen megnézik a műemlékeket, a műtárgyakat. Időközben pályáztunk a ház szakszerű felújításához szükséges összegekre. Az, hogy mi népszerűsítettük ezt a házat, rendezvényeket tartottunk itt, hozzájárult ahhoz, hogy megnyertük a pályázatot, amelynek feltétele volt többek között, hogy a restaurálásra váró épület nyitott legyen, működjön, legyen része a turisztikai útvonalaknak. Jelenlegi állapotában is használjuk, és éppen azért pályáztunk, hogy az épület régi pompájában ragyogjon. A pályázat egyik feltétele volt, hogy bemutassuk, hogyan gyümölcsöztetjük a restaurálást követően a ház értékeit. Jelenleg a földszintet és az emeletet használjuk, a felújítás után birtokba vesszük az alagsort is. Megtaláljuk azokat a multikulturális, multifunkcionális művészi tevékenységeket, melyek által minden alkotóközösség megtalálhatja a helyét ebben az épületben, tisztelve persze a ház sajátosságait. Nemrégiben nyitottuk meg a művészeti líceum végzős hallgatóinak kerámia kiállítását, és úgy köszöntöttem őket, hogy Isten hozott a házatokban. Pályázatunkban azt is jeleznünk kellett, milyen típusú ajándéktárgyakat forgalmazunk, hogyan népszerűsítjük a házat és milyen rendezvényeket szervezünk majd. Bátorítjuk a helyi művészeket, hogy a ház sajátosságaira emlékeztető tárgyakat alkossanak, melyek értpékesítünk. A felértékelő bizottság egyik látogatása alkalmával meglepődtek, hogy nálunk az ajándéktárgyak is művészi alkotások. A pályázat pozitív megítélése után, de a szerződés megkötése előtt is ellátogattak ide az uniós pályázatokat elbíráló és pénzeket megítélő minisztériumi szakemberek, hogy megbizonyosodjanak arról, valós értékekről van szó.    

 

Fontos azt is kiemelni, hogy a Darvas–La Roche ház az első szecessziós múzeum lesz Közép–Kelet–Európában. 

 

Az épület határozottan magán viseli a szecesszió sajátosságait, de a leendő múzeumban szeretnénk bemutatni az összefüggéseket: azokat is, akik benne éltek, és a városi térben való elhelyezkedését. Minden múzeumot a hely sajátosságai szerint kell kialakítani, figyelembe véve azt is, milyen szerepet szánnak neki a város életében. Néhány turista megjegyezte, a berendezés nem kizárólag szecessziós. Mi elmagyaráztuk, hogy az épület stílusa teljességgel szecessziós, a berendezés pedig azt mutatja meg, hogyan éltek ebben a házban az elmúlt évszázadban, szinte napjainkig.

 

A Városháza (Teleki) utcai zsinagógának korábban elkezdődött a felújítsa, aztán megtorpant. Folytatódik-e a munka, s mi lesz az épület funkciója?

 

Ezt a műemléket a városháza a megyei múzeummal, az izraelita hitközséggel és a bukaresti amerikai nagykövetséggel közösen kezdte el felújítani. Az elkövetkezőkben a város átveszi a munkálatok folytatását, hogy kialakítsa benne a váradi zsidóság múzeumát, közösen a Körösvidéki Múzeummal.

 

Holokauszt múzeumról beszélünk?

 

Nem, elsősorban a zsidók itteni életét, munkásságát mutatja be, hozzájárulásukat a város és a megye fejlődéséhez. Ebből a szempontból Váradnak és a megyének különleges a történelme.

 

Ugyancsak egyedi kezdeményezésük a térségben a tervezett szabadkőműves múzeum.

 

Ott egy a közelmúltban közigazgatási célokat szolgált épültet kell átalakítani egy látványos létesítménnyé, belefoglalni ennek történelmét. Köztudomású, hogy ez volt egykor a Szent László páholy. Fel kellett kutassuk a dokumentumokat, hogy lássuk, hogyan nézett ki, hogyan működött, amikor megépült. Hangsúlyozni szeretném, a városvezetés nem vonja kétségbe a szabadkőművesek pozitív szerepét a város fejlődésében. Erre az objektumra is pályáztunk, és úgy tűnik, megkapjuk rá a finanszírozást. Rekonstruáljuk az épületet az eredeti formájában, ide értve a belső tereket is. A finanszírozást a páholy épületének a rekonstrukciójára kapjuk, majd következik a berendezés, amelynek a költségeit a városi tanács fedezi.

A Darvas–La Roche ház egyik szobájának részlete

 

Hogyan tudják autentikusan bemutatni az épület belső tereit?

 

Az építészek, művészettörténészek, akik elkészítették a terveket, megtalálták a korabeli dokumentumokat. Olyan terveket készítettek, melyek alapján bemutathatjuk a páholyt. Amint a Darvas–La Roche ház esetében, itt is az épület eredeti funkciójának szimbolikáját hangsúlyozzuk. Találni kellett valamit, amivel kiemelhetjük a szabadkőműves jelképeket. Reméljük, ezt a textil- és bőr-művészettel tudjuk megvalósítani. Ez a két anyag tudja leginkább megjeleníteni ezeket a főleg férfias jelképeket. Természetesen ezt az épületet is szeretnénk beemelni a turisztikai látványosságok közé.

 

Nem tartanak esetleg politikai támadásoktól?

 

A szabadkőműves múzeummal kapcsolatban? Nem hiszem. Amikor műemlékekről van szó, nem helyezheted előtérbe a politikát. Az épített örökséget, a történelmi műemlékeket úgy kell megmutatni, ahogyan ezek az építésükkor voltak, és el kell fogadni, hogy ezeknek a nagyiparosoknak, tőkéseknek, fontos személyiségeknek köszönhető a város fejlődése. Nem mondhatsz mást, mint a valóságot. Egyébként a Szent László páholyt ugyan magyarok alapították, de a két világháború között román személyiségek is tagjai voltak.

 

Talán félreértett, nem román–magyar ellentétekre gondoltunk, hanem arra, hogy a szabadkőműveseket első számú ellenségnek tekintik egyesek, magyarok is, románok is.

 

Ez egy műemlék épület, amely megkapta ezt a besorolást, természetes, hogy ez a kulturális örökségünk része. Nem feltétlenül a szabadkőművesség okkult oldalát kívánjuk bemutatni, de ha kicsit is tanulmányozod magát a szabadkőművességet, rájössz, csak kivételes erkölcsi tartású, a társadalom által megbecsült emberek lehettek tagjai egy páholynak. Ha mi nyitott, demokratikus társadalmat akarunk, amely értékeli a kulturális örökséget, akkor erre nem tekinthetünk negatívumként.

 

Úgy tudjuk, az eddig felsoroltakon túl a Fekete Sas Palotában is jelen lesznek.

 

A multifuncionális termet, a volt Szabadság mozit alakítjuk át. Akár pályázati források bevonásával, akár saját költségvetésből azt a rendkívül szép termet hasznosítani kell. Immár befejeződött a passzázs és az épületegyüttes teljes restaurálása, most következik ez a terem. Azért is döntöttük ennek az intézménynek, a városi múzeumnak a létesítéséről, mert a város egyre több olyan felújított műemléképülettel rendelkezik, melyeket egy intézménynek kell tisztességesen kezelnie, karbantartania, a nagyközönségnek megmutatnia. A városháza közintézmény, nincsenek ilyen felkészültséggel rendelkező szakemberei. A múzeumokat és közgyűjteményeket szabályozó törvény a legjobb eszköz az új intézmény létrehozásához. Akkor mondhatjuk, hogy ez valóban nagyszabású intézmény, amikor majd száz százalékban működik.

Amikor akkreditálunk egy múzeumi intézményt, akkor a dokumentációban lefektetjük, ennyi és ennyi létesítményünk lesz, de egy-két évig mindegyik valamilyen fázisban van. Amikor elkezdődik a Darvas ház restaurálása, meghatározunk egy minimális alkalmazotti létszámot a múzeum működtetéséhez, de ők az akkreditálás pillanatában még nem lesznek alkalmazva, mivel az épületet restaurálják, azaz nem működik. Ugyanez a helyzet a többi létesítménnyel is. Persze a Cion zsinagóga már működik, része a kulturális turisztikai kínálatnak. Tudjuk, milyen nehézségekbe ütközünk az alkalmazottak tekintetében, a látogatási idők meghatározásában. Ez lényegében jó tapasztalat, mert tudjuk, mikor szükséges több ember egy helyszínre és mikor kevesebb, tudjuk, hány embert kell alkalmaznunk. Szükségünk van olyan szaktudással rendelkező emberre, aki koordinálja a két zsinagógát.

 

Mikorra várható, hogy az intézmény minden létesítménye működni fog, beleértve a Fekete Sast is?

 

Úgy gondolom, 2019 második felében, legkésőbb 2020-ban.

 

Ez rövid, de tartható határidőnek tűnik, hiszen a Vár, a neológ zsinagóga, a torony már rendben működik, s a Darvas ház is mindaddig látogatható, ameddig megkezdődik a restaurálása. Amit örömmel lehet nyugtázni, hogy mindegyik létesítmény multikulturális, jelen van román, magyar és egyre inkább a zsidó kultúra is.

 

Ezt természetesnek tartom. Örülök, hogy most elmondhatom, én részben magyar családból származom, beszélek, írok, olvasok magyarul, igaz, nem anyanyelvi szinten, és mindig számíthattam a magyar közösség támogatására. Az, hogy beszélem a nyelvet és mindig nyitott voltam az együttműködésre, számos személyes sikert hozott nekem. Eszembe sem jutna elutasítani az együttműködést valakivel azért, mert magyar. Ez kizárt. Aki ismer engem, nagyon jól tudja, hogy ha valaki nem tudja magát jól kifejezni románul, én azonnal magyarul kezdek beszélni az illetővel. Tanúsíthatják ezt azok a váradiak, akik részt vesznek a homlokzatfelújítási programban, hogy a séták alatt bármikor szívesen beszélek magyarul. Néha megjelennek rosszindulatú írások, hogy elutasítottam egy kiállítást a Darvas házban, amiért magyarul volt, de úgy hiszem, az elmúlt évben bebizonyítottam ennek ellenkezőjét.

 

Ha már említette, mondjon pár szót a homlokzatrestaurálási programról.

 

Ez egy nagyon bátor program, amit a város támogat és működtet. Rájöttünk, ha a város nem támogatja a tulajdonosokat tanácsadással, tervekkel, esetleg a költségek valamilyen formában való átvállalásával, akkor a városkép nemhogy nem változik, de folyamatosan romlik. Lehet nem a legkellemesebb visszaszerezni a tulajdonosoktól a beruházás költségeit, de muszáj, hiszen közpénzről van szó. A program folyamatban van, és a régi házak lakásainak tulajdonosai kezdik megérteni, hogy fontos megszépíteni a város arculatát. Az, hogy valaki a központban lakik, némi anyagi áldozatot is feltételez, olyan polgári tudatot, amit egy gyönyörű belváros megérdemel.

 

A Zöldfa (Vasile Alecsandri) utcát hamarosan átalakítják sétálóutcának, és ott is számos épület szorul felújításra.

 

Minden ingatlannak elkészült a műszaki dokumentációja, nyolcvan százalékuk már rendelkezik építési engedéllyel. Négy épületnél el is kezdtük a munkálatokat, a többihez akkor fogunk hozzá, amikor megkötjük a partneri szerződést a kereskedőkkel, vagy a tulajdonosok vállalják a költségeket. Amennyiben nincs meg a szükséges anyagi fedezetük, a helyiségeket átveszi a város. Ezzel párthuzamban elkezdjük az utca átalakítását sétálóutcává.

 

Mi lesz az egykori ruhagyár oda nem illő, többszintes épületeivel?

 

Ezek egyelőre maradnak. Ilyen rövid idő alatt a terveket a meglévő épületekhez kell igazítani. Ez nem jelent azt, hogy jövőben nem keressük meg ezek tulajdonosait, hogy meggyőzzük a volt gyárépületek átalakításának szükségességéről. Gondolom, amikor majd látják, hogy a tulajdonukban álló, s nem éppen esztétikus épület egy sétálóutcán áll, lesznek annyira nyitottak, hogy ne csak az anyagi hasznot tartsák szem előtt, hanem legyenek tekintettel a városra is. Számos európai példa van arra, hogy ilyen ipari létesítményeket vonzóvá, funkcionálissá lehet tenni. A befektetőknek is vonzóbb egy sétálóutca, amely összeköti a főteret a várral, benne restaurált régi épületekkel. Most, ha az utcára elviszel egy befektetőt – a látványtól nem lesz túl lelkes.

Nagyváradon már létezik egy sétálóutca, a Fő (Republicii) utca, ahol hamarosan befejeződik az épületek restaurálása. Jó lenne, ha a tulajdonosok is nyitottabbak lennének, kicsit tovább kellene tekintsenek, mint az anyagi haszon, és ne csak aszerint válogassák meg a bérlőket, hogy ki fizeti a legtöbbet. A szakemberek szerint a Fő utcán nem feltétlenül az utca jellegéhez illő üzletek is vannak. Lehet, meg kell győzzük az üzletek, éttermek tulajdonosait, találjuk meg azt az együttműködési formát, amely ha egy-két évig anyagilag nem is túl előnyös, de közép és hosszú távon az üzletfejlesztés nagyobb biztonságot, ismertséget és hasznot hozna számukra.

 

Visszatérnénk kicsit a bérházak felújítására, ahol a bérlők megvették a lakásokat, így a város számos tulajdonossal kell megegyezzen. Többségük idős, nyugdíjas. Továbbra is érvényes, amit a polgármester mondott, hogy a város restaurálja az épültet, a tulajdonosok pedig a rájuk eső részt, mint egy kölcsönt, de kamatmentesen, részletre fizethetik vissza a városnak?

 

Igen, a projektet így gondoltuk el, és működik. A Szent László tér 5. szám alatti Kovách ház volt a „pilot projekt”, ahol alkalmaztuk a 442. számú törvény adta lehetőségeket, felajánlva az anyagi hozzájárulást – a város nem adhat kölcsönt. A törvény a műemléképületek lakástulajdonosainak bizonyos mértékű hozzájárulásáról beszél. A 422. törvény előírja a műemléképületek finanszírozását részben vagy teljesen. A város számára lehetetlen teljes mértékben finanszírozni ezeknek az ingatlanoknak a felújítását, hiszen akkor évente csupán egy-két épület megszépítésére futná… 

 

Úgy tudjuk, illetve tapasztaljuk is, számos üresen álló lakás is található ezekben a régi, belvárosi épületekben.

 

Valóban sok ilyen van, egyrészt a tulajdonosok befektettek ezekbe, de elmentek külföldre, vagy elhunytak. Mi minden esetben azonosítjuk a tulajdonost, vagy az örököst. Többnyire sikerül megoldást találni.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!