Néma kérdések a hegy tövében

2017. 04. 27. 21:31

„Első pillanattól kezdve foglalkoztatott a kérdés, amit nem a gyereknek, hanem a szüleinek, az edzőjének és mindazoknak a klubtagoknak szándékoztam feltenni, akik valóságos iparággá pörgették fel néhány tizenéves lány és fiú korosztályos alpinistarekordjainak egymásra halmozását.” Szilágyi Aladár írása egy meg nem született cikkről, s a két, tragikus körülmények között elhunyt tinédzser hegymászóról.

 

A maroktelefonomban két, soha fel nem hívott mobilszám szerepel, Brassó 1 és Brassó 2 jelöléssel. Akkor rögzítettem őket, amikor január végén hírét vettem annak, hogy egy 12 éves brassói kisfiú – legifjabb európai alpinistaként – meghódította Amerika legmagasabb csúcsát, az Aconcaguát. A páratlan teljesítmény annál inkább fölkeltette az érdeklődésemet, mert családom egyik felnőtt tagja néhány esztendeje már megjárta ezt a hegymászó körökben „viszonylag könnyű” kategóriába besorolt 6962 méter magas csúcsot.

Azokban a február eleji napokban a román lapok rövidebb-terjedelmesebb cikkekben számoltak be a brassói Erik Gulacsi teljesítményéről. Bár a hazai magyar média ingerküszöbét egy címes hír erejéig se érte el a legényke teljesítménye, gondoltam, kivárom, amíg hazaérnek, és megpróbálom szólásra bírni az expedíció tagjait, a kis „hőst” magát, az őt elkísérő édesapjával és edzőjével egyetemben. Az eseményre vonatkozóan bőven akadt előzmény- és háttéranyag a médiában, illetve a klub honlapján, amelynek színeiben indult.

De első pillanattól kezdve foglalkoztatott a kérdés, amit nem a gyereknek, hanem a szüleinek, az edzőjének és mindazoknak a klubtagoknak szándékoztam feltenni, akik valóságos iparággá pörgették fel néhány tizenéves lány és fiú korosztályos alpinistarekordjainak egymásra halmozását. Mert a honlapról, de a sajtóhíradásokból is kiderült, hogy Erik – és főleg a nála egy esztendővel idősebb klub- és sorstársa, a 13 éves Dor Geta Popescu – neve, csupán 2016-ban nyolc alkalommal került a címlapokra, különböző csúcshódítások miatt. Nem vagyok szakértője a kérdésnek, de óhatatlanul azon töprengtem: az értük felelős felnőttek, szülők, edzők túlzott ambíciói – akár megannyi más sportág (például: a szertorna) esetében – nem veszélyeztetik-e ezeknek a zsengekorúaknak a testi-lelki épségét? Mert hát az Aconcagua magasában – például – csupán mintegy 40 százalékos az oxigénellátás, arról nem is szólva, hogy egy tizedik életévén éppen túljutott gyermeket fizikailag, de főleg mentálisan mennyire lehet felkészíteni és kitenni egy ilyen nehéz teljesítménynek?

Ami hátterezés közben kételyeimet aggályig fokozta: a sajtóanyagokat átitató hír- és becsvágy mellett lépten-nyomon előbukkant még egy dolog, egy bizonyos smartphone reklám: „Rendkívül büszkék vagyunk Erikre – nyilatkozta az expedíciót támogató cég vezérigazgatója –, aki 12 éves korára elszántságával és érettségével elnyerte csodálatunkat. Ennek az ifjú alpinistának a teljesítménye mellett, másik támogatottunk, Dor Geta Popescu tavalyi világrekordjával is büszkélkedhetünk.” A sajtóanyagokból – nem mellesleg! – kiderül, hogy mind a két gyermek ennek a cégnek a legújabb smartphone termékével felszerelkezve döntögette a rekordjait.

Nem szándékom, tisztem sem elemezni: kiket, milyen felelősség terhel a két gyermeknek, Getának és Eriknek a Retyezát-hegységben bekövetkezett, lavinaomlás okozta döbbenetes halála miatt. Csupán megállapítom: a hegymászóklub, illetve a szponzorcég honlapján egyetlen sor sem olvasható a tragédiáról.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!