Tehertétel, erőforrás, vagy amit akartok

2017. 07. 21. 20:09

Küzdelem a magyar fiatalokért, Budapestről épített iskolarendszer, határon túli magyar cigányság. Balogh Zoltán emberminiszter tusványosi sátorfilozófiájában Szűcs László írása próbál eligazodni.

 

Semmi kétségem afelől, Orbán Viktor környezetében elirigyelték, hogy nyaranta Tusványos után hetekig a Főnök szavait visszhangozzák Kárpátokon innen és túl, ezért a másod-harmadvonal az idén már az erős mondatok szombat délelőttjét megelőzően nekiállt emlékezeteseket mondani az ilyen-olyan tematikus sátrakban hírértékre áhítozó kókadt tudósítók legnagyobb örömére. Az „előzenekarok” közül legerősebben az emberminiszter, Balogh Zoltán csapott a húrok és a frázisok közé. Fontos részleteket osztott meg a hadi helyzetről: „Az egész világgal küzdünk a magyar fiatalokért, mindenki akarja a magyar fiatalokat” – mondta, egyértelművé téve, hogy ez a küzdelem szól a magyarországi fiatalok remélt megtartása mellett a határon túli magyar fiatalok csábításáról is. Csakhogy erre ő maga sem lát komoly esélyt, hiszen épp az EMMI Tusnádon ismertetett kutatása igazolta, Magyarország az erdélyi magyar fiatalok számára ma csupán tranzitország, az igazi célállamok nyugat-európaiak. Ami érthetetlen, hiszen ugyancsak a tusványosi sátrakban hangzott el a századvéges elemzők késhegyre menő egyetértést hozó beszélgetésén, hogy a Nyugatnak annyi, „életenergia már csupán itt, Közép-Európában van”, ma a németek is rosszabbul élnek. Úgy látszik, a rommagyar ifjak nem századvéges felméréseket böngészve választanak úti- és életcélt. Olyan régi lózungokat, mint a szülőföldön való megmaradás, már nem divat emlegetni, kell ugye a fiatal munkaerő, maradjon csak otthon barna bundás fenekén a medve.

Balogh Zoltán szavaiból arra következtethetünk, a cigány fiatalokért kevésbé öldöklő a küzdelem a világ és az életenergia-centrum között. A miniszter elárulta: a magyar kormány és a magyar közösségek még nem döntötték el, hogy a határon túl élő, magyarul beszélő cigányokra tehertételként vagy erőforrásként tekintsenek. (Ha már emberként tekinteni rájuk sehogyan sem sikerül.) A születőben lévő döntés összefügg az iskolarendszerrel, amit, a minisztert idézve „mi építünk Budapestről”, tehát azt kell átgondolni: „mit értünk magyar iskolán.” Értik, ugye? Magyar iskolán értjük-e azt, amelyben roma gyerekek is járnak, illetve oda együtt járnak a magyarul beszélő roma gyerekek a magyarul beszélő nem roma gyerekekkel. Igen, abba a romániai magyar iskolarendszerbe, amit Budapestről építenek. Nem is tudom, minek van hazai oktatásügy, szakemberek, meg minek van egyáltalán az RMDSZ, ha Budapestről mindent megoldanak, felépítenek? Nincs kétség, a tusnádi szóló szavai alapján magyar iskolán a szegregációt kell érteni, hiszen az emberminiszter szerint ma már felvidéki példák mutatják, a szlovmagyar szülők inkább adják a gyereket szlovák osztályba, nehogy roma osztálytársa legyen a nebulónak.

Nem tudom, az EMMI kutatásának eredményei reflektálnak-e rá, de ha nem, akkor elárulom, Erdélyben és a Partiumban ma sok-sok iskola vagy iskolai magyar tagozat léte múlik a roma gyerekek jelenlétén, tehát ilyen megközelítésből is érdemes ízlelgetni ezt a rettenetes baloghi dilemmát: „tehertétel vagy erőforrás a határon túli magyar cigányság”. (Csak az összehasonlítás kedvéért: milyen lenne a fogadtatása annak, ha egy havasalföldi peszedés szenátor azon töprengene hangosan, hogy az erdélyi magyarság tehertétel vagy erőforrás Románia számára.)

Az Olt partján felhúzott rendezvénysátor hűsében Balogh miniszter természetesen elárulja a követendő receptet, sőt, példát is mutat: miközben a nagy nyugat-európai országokat gyermektelen politikusok irányítják, taszajtják a nihilbe, az életenergiától duzzadó magyar kormány tagjainak gyermekátlaga három fölött van, s nem lesz okunk aggódni a magyar jövőért, ha az átlagos magyar (inkluzív hat. túli) gyermekvállalási kedv eléri a szapora kormánytagok átlagát. Azt nem tette hozzá, hogy a kormánytagok jövedelmi szintje, életnívója miként aránylik a bűnösen kevés gyermeket vállaló átlaghoz, de azt már az idei tusványosi együttlétet kihagyó Lázár Jánostól tudjuk, akinek semmije sincs, az annyit is ér.



Ez is érdekelheti...

A Transindex és a Metoo: kezdet vagy vég?
Süssük vagy főzzük a hajótöröttet?

Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!