A váradi krétakör

2017. 12. 08. 09:09

Háború, nemzetek közötti viszálykodások, társadalmi konfliktusok, korrupció, szeretet, hűség, bölcsesség, értelmetlen ellenségeskedés, értelmes élet – mindez a Brecht–Dessau dráma, A kaukázusi krétakör, Anca Bradu előadásában. Simon Judit kritikája.  

 

A kolhoz dolgozói a nyitójelenteben     Fotók: Szigligeti Színház

 

Újra kezd divatba jönni Bertolt Brecht, akit a 89-es változások után, baloldalisága miatt „száműztek” a volt szocialista tábor színpadairól. Itt-ott előadták ugyan a darabjait, de általában csak a Koldusoperát. Mostanság visszatérni látszik, a rendezők újra felfedezik a zsenijét. Brecht, az epikus, az elidegenítő színház megteremtője, a második világháború végén (1944-1945) írta A kaukázusi krétakört, a világégés után akarta megmutatni, hogy az emberből nem pusztult ki teljesen a jóság, az együttérzés, és van remény az értelmes életre. Vagy mégsem?

Anca Bradu a nagy sikerrel játszott A mi osztályunk után állította színpadra Nagyváradon, bevallottan Slobodzianek drámájának folytatásaként.

A rendező remekül használja ki a színház a színházban forma lehetőségeit mind látványban, mind az előadás felépítésében, valamint úgy folytat párbeszédet a nézővel, hogy megtartja a brechti elidegenítést. A díszlet – vasból készült, mozgatható emelvények, létrák, neonfényre emlékeztető világító elemek – akár a mát is idézhetik, a teherautó a 89 előtti Romániát jutatja eszembe.

Tasnádi-Sáhy Noémi a gyermekkel menekülő Gruse szerepében

 

A történet ismert: két viszálykodó kolhoz munkásai a színtársulatot várják, akik egy ősi kínai parabolát mutatnak be, a krétakört. Az énekes, Arkadíj, egyben a narrátor (Dimény Levente) a nézőtérről érkezik. Társak vagyunk hát a játékban, együtt nézzük meg az ősi kínai történetet a grúz földművesekkel, talán mi is megértjük a jóság, a szeretet megtartó, a viszálykodás, a háború, a társadalmi konfliktusok pusztító erejét. Mi is elgondolkozunk a fontossági sorrendeken a világban, az életünkben. A mesélő egy közülünk tehát.

A távoli, képzeletbeli Grúziában állandó a háborúskodás, hol egyik, hol másik csoport szerzi meg a hatalmat. A történet főhőse Gruse, a hátsóudvari cseléd (Tasnádi-Sáhy Noémi), aki magához veszi a menekülő uralkodó ottfelejtett csecsemőjét. Menekülése során erkölcsi és érzelmi megpróbáltatások sorozatát éli át, ám mindig a gyermek iránti szeretet és Szimon Csacsava (Szotyori József) iránti szerelem vezérli. Beleütközik a korrupcióba, összecsap a katonákkal. Férj nélkül, a gyerekkel, akit már magáénak mond, a bátyja házában sem maradhat a társadalmi konvenciók miatt. Férjhez adják egy halált szimulálóhoz, a násznép egyben halotti tort is ül, de ő hű marad szerelméhez. Átkel egy veszélyes hídon, hogy aztán a már több éves kisfiút visszakövetelje szülőanyja. A bíró, Acdak (Kardos M. Róbert) salamoni döntést hoz, megrajzoltatja a krétakört.

Főszereplő továbbá a háborúskodás, a korrupció, az intrika, a társadalmi egyenlőtlenség, az önzés, a gyűlölködés. Amikor a szereplők a közönség felé fordulva beszélnek, mintha napjaink nagyot- vagy semmitmondásai köszönnének vissza. Az sem idegen, s nem is távoli, ahogy pártot és véleményt váltanak egyes szereplők. Velük szembe menetel Grusa szerelmesen, a gyermekével. Kézen fogva viszi a jövőt, táplálja, szeretgeti. Nem kerülhet vissza a kormányzónéhoz, hiszen a lány nevelte, vigyázta. Gruse derűje mögé rejti az érzelmeit, mosolya mögé az erejét. Mintha nem lenne tudatában a bátorságának, a legnagyobb megpróbáltatásokat is rezzenéstelen arccal vállalja. Tasnádi-Sáhy Noémi érzékenységgel és ökonómiával jeleníti meg a cselédlányt. Mosolya mögött mindig ott az aggodalom, rezzenéstelen arcán a fájdalom, a csalódottság, a félelem. Olyan természetesen játszik, mintha maga volna Gruse, mégis benne marad a brechti színházban. Színészi bravúrnak számít egyszerre átélni és megmutatni lány viszontagságait és érzelmeit.

A gyermek a krétakörben

 

Acdak a nép gyermeke, mert Brecht szerint az egyszerű ember igazságosabb (lehet), mint az uralkodó osztálybeliek. A darabban és az előadásban kulcsszerep, az egyszerű írnokból lett bíró éppen olyan korrupt és felületes, mint a társadalom, amely kitermelte magából. Kardos M. Róbert remek arányérzékkel mutatja meg a részeges, felületes, de némi emberi érzéseket megőrző bírót. Megőrzi a brechti távolságtartást, könnyedén lép be és ki a szerepéből.

Dimény Levente narrátorként, s a többi szerepében is nagyszerű. Mindegyikben ott az irónia, a távolságtartás. Külön dicséretet érdemel a táncjelentben, amelyben újra megint más, mint a többi szerepében.

Kiemelkedő alakításokat nyújt több szerepben Fábián Enikő. Öregasszonya szívszorítón szép, anyósban pedig nevetségesen pénzsóvár és érzéketlen.

Szotyori József Szimon Csacsavája egyszerű ember, katona, akinek az álma a szép és egészséges Gruseval élni. Egyszerre durva és érzelmes, képtelen eltitkolni vonzalmát a lány iránt, de pillanatig sem gondol arra, hogy a harctér helyett mellette maradjon. Szép, meggyőző alakítás.

Dicséretet érdemel Ababi Csilla, Csatlós Lóránt, Dobos Imre, Fodor Réka, Gajai Ágnes, Hunyadi István, Kiss Csaba, ifj. Kovács Levente, Sebestyén Hunor, Szabó Eduárd, kisebb-nagyobb szerepeikben hiteles, meggyőző az alakításuk.  

Anca Bradu rendezése hangsúlyozza: amit látunk, az színház a színházban. A zenészek a színpadon foglalnak helyet, a díszletelemeket a színészek mozgatják, néha nyílt színen váltanak jelmezt, öltik magukra egyik vagy másik szerepüket. Az előadás jól felépített, tiszta, dinamikus, ugyanakkor sokrétű. Noha Gruse története áll a középpontban, a rendező hangsúlyosan jeleníti meg a politikai és társadalmi kérdéseket. Bradu finoman alkalmazza az elidegenítést, éppen annyira, hogy ne feledjük: megmutatnak, eljátszanak egy parabolát, értsünk belőle, amit tudunk és akarunk. Csak éppen a boldog véget nullázza le. Gruse és Szimon szerelme beteljesül, nevelhetik ketten a gyermeket, ám a háborúskodás, társadalmi, nemzeti konfliktusok, a korrupció okozta káosz közepette nem lehet happy end. Végül is a darabnak szép a befejezése: a kolhoz tagjai semmivel sem boldogabbak, mint amikor a társulat megérkezett. 

Bradunak van mondanivalója a világról, okosan, indulatok nélkül, de határozottan fogalmaz. Művészien, ezúttal a brechti színház nyelvén.

 

Nagyváradi Szigligeti Társulat

Bertolt Brecht – Paul Dessau

A kaukázusi krétakör

dráma

Fordította: Ungár Júlia

 

Rendező: Anca Bradu

Díszlet- és jelmeztervező: Andra Bădulescu Vișniec

Zenei vezető: Mezei Szilárd

Koreográfus: Mălina Andrei

Rendezőasszisztens: Kocsis Gyula

 

Szereplők:

Gruse: Tasnádi-Sáhy Noémi

Acdak: Kardos M. Róbert

További szereplők: Ababi Csilla, Csatlós Lóránt, Dimény Levente, Dobos Imre, Fábián Enikő, Fodor Réka, Gajai Ágnes, Hunyadi István, Kiss Csaba, ifj. Kovács Levente, Sebestyén Hunor, Szabó Eduárd, Szotyori József

Zenészek: Dombi Dávid, Kurucz Tibor, Marcu Ágnes



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!