Simon Judit: Oltás után, szabadon 2.

2021. 06. 02. 22:01

Hiányzik a naplóírás. Az elmúlt közel másfél évben megszoktam, hogy nem csak szűk baráti körömmel, hanem ismerőseimmel, ismeretlenekkel is megosszam a gondolataimat. Hiányoznak a visszajelzések, az okos és néha oktalan megjegyzések. A hiányt, mint tudjuk, pótolni kell. Megírom hát a visszatérésem napjait az életbe. Tartsanak velem, hátha a beszámolók, hozzászólások, történetek nyomán kiderül, miért más ez az élet, mint az azelőtti. 

Az ünnepi könyvét és a vásár helyszíne a kolozsvári Bánffy-palota néhány emeleti terme

 

Kolozsvári vásár (június 2., szerda)

Mintha ebben a hónapban akarná mindenki megtartani, ami tavaly elmaradt. Őszintén szólva: megértem. Annyira vágytunk már a mindenféle vásárra, ünneplésre, kulturális rendezvényre, színházra, hogy amint kigyúlt a járványügyi zöld lámpa, rohantunk szervezni, részt venni, mint a gyerekek, akik kiszabadultak az osztályteremből.

Apropó gyerekek. Az idei gyereknapból szinte nagyobb csinnadratta kerekedett, mint a húsvétból. Egyik évben sem láttam a közösségi hálón ennyi rendezvényt, művészeti produkciót, vicces fotót és szép történtet, mint idén. Érthető, hiszen az aprónépek is végre kedvükre játszhattak, együtt lehetettek sokan, tombolhattak, senki nem kötötte be a szájukat, nem parancsolta őket odébb, vagy idébb, és a felnőttek sem voltak (annyira) idegesek, mogorvák, hanem velük örültek, ünnepelték őket és a bennük rejtőző gyermeket. Jól van ez így.

A baj az én fejemben volt/van, amikor eszembe jut, hogy továbbra is veszélyben vannak a nagyváradi művészeti intézmények. A megyei tanács elnökének a sajtótájékoztatója után nem csak szomorú, de rendesen mérges is lettem. Elképzelni nem tudom, kivel szokott ő tanácskozni, de hogy nem színházhoz és zenéhez értő emberekkel, az biztos. Olyanokat mondott, hogy megállt az eszem, sőt leült, mert mozdulni sem volt képes. Én csak abban reménykedem, hogy az ország jeles színházainak a vezetői, akik neves művészek, nemzetközi hírű román filmes személyiségek – a tanács elnöke nem ismeri a nevüket sem – valakire, valakikre ott fenn csak rátörik az ajtót, és rácsapnak az asztalra, hogy amit Váradon tenni akarnak, az a művészet ellehetetlenítése.

A színházzal, a kultúrával viszont nem lehet csak úgy kitolni, mert élő entitások, és biztos hátterük van: a közönség, a város művelt polgárai, akik színházba és koncertre járnak, ott vannak az irodalmi és képzőművészeti rendezvényeken.  

Csütörtökön kezdődik a HolnapUtán színházfesztivál, de erről már biztosan tud mindenki. Igyekszem minden nap összefoglalni – az Újvárad.ro oldalon – az évadzáró váradi fesztivál történéseit.

Megígértem azt is, hogy írok arról, ami éppen a házunk, azaz az Újvárad folyóirat és a Holnap Egyesület háza táján történik és készül.

A könyveink ma reggel megérkeztek és elfoglalták a helyüket a standunkon, kolléganőim holnap reggel indulnak Kolozsvárra, a csütörtökön 14 órától kezdődő 10. Ünnepi Könyvhétre. A Bánffy-palotában lesznek, Kemenes Heni és Ozsváth Zsuzsi várja lapunk és könyveink kolozsvári és arra járó barátait. A két költővel jókat lehet majd beszélgetni is.

Tessék elképzelni, ott lesz vasárnapig a Bánffy-palotában, a Holnap standján a Vesztegzár-naplóm is. És még egy könyvem, nem árulom el, melyik, nézzék meg. Olyan büszke vagyok, hogy felfújtam magamat, mint a pulyka, de igazából pávának érzem magam.

Számos érdekes könyvünk van ott (itt a teljes lista!), és azért vásár a vásár, hogy olcsóbban lehessen mindent megvenni, és előfizetni is az Újváradra.

Én sajnos nem leszek ott, mert itthon tart a színházi fesztivál, azaz a munkám, de garantálom, hogy a lányok, szebbek, fiatalabbak és okosabbak, mint én. Ráadásul mindketten költők. Lehet velük rólam pletykálni, megengedem. Mosolyjel.

Ebben a hónapban lesznek még érdekes, izgalmas rendezvényeink, azokról legközelebb írok.

Hallom, látom, olvasom, rádióban, tévében, fb-n, a vízcsapból még nem folyik, de lehet hamarosan, hogy a kormány elküldte Brüsszelbe az ország helyreállítási tervét (PNRR). Az EU rengeteg pénzt ad, hogy a járvány után gatyába rázzák magukat az országok. Hallottam magyarul és románul, és becsszó nagyon figyeltem. Van a tervben minden, mi gazdaságnak, társadalomnak, oktatásnak, egészségügynek ingere, de árva szót nem hallottam a kultúráról. Még egy félmondatban sincs szó róla. Ha tévedek, javítsanak ki, én nagyon tudnék örülni, ha lenne, csak én vettem észre.

Puszi mindenkinek.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!