Békeremény napló 10.

2022. 03. 30. 23:11

Úgy tűnik, amikor baj van, naplót írok. Megosztottam a gondolataimat a járvány idején, megosztom most is, amikor a szomszédban háború van. Most sem ásom bele magam a politikába, nem közlök számokat, sem elemzéseket. A napjaimról mesélek, a történésekről, apró örömökről, amikkel igyekszem eloszlatni a félelmeimet. Remélem, rövid lesz ez a sorozat. Simon Judit békeremény naplója.

 

Ma nagyon ügyes voltam. Délelőtt rendet raktam a konyhában, mindent elmosogattam, a helyére tettem. Kora délután elvonultam a fodrászhoz, hajat vágattam, amennyire lehet, megszépültem. A fodrásznál ugrott elém a hír, hogy alakult egy új párt. Állítólag már januárban bejegyezték, de eddig nem hallottunk róla, sajnos nem jegyeztem meg a nevét. Ígérem, utánanézek és beszámolok róla a napokban. Szerintem mai napig nem érte volna el a sajtó ingerküszöbét a dolog, ha nem iratkozik be Viorica Dăncilă. Jó, legyünk őszinték, most sem az a szenzáció, hogy beiratkozott, hanem az, hogy kiiratkozott a Szociáldemokrata Pártból (PSD). Ugye emlékeznek rá? Volt ő miniszterelnök, aki úgy fordult el politikai atyjától, Liviu Dragneatól, hogy füstölt utána a talaj, volt a szocdem párt elnöke, majd a Nemzeti Bank egyik tanácsadója. Most meg otthagyott csapott-papot és átment a vadiúj zsebpártba. Kíváncsi vagyok, kié ez az alakulat, s kik a többiek. Dăncilă azt mondja, mindent újra kíván kezdeni egy fiatalok kreálta, fialat alakultban. Majd meglátjuk. Hajrá!

Siettem haza, mert megbeszéltem Szűcs Lacival, hogy ma este nálam dolgozunk, tervezünk. Olyan éhes voltam, mint farkas, ezért lesújtottam rá teljes háziasszonyi szigorommal, hogy előbb eszünk és csak azután dolgozunk. Laci a világ legszelídebb embere, rám hagyta, úgyhogy amilyen gyorsan csak lehetett megestebédeltünk és nekifogtunk a munkának.

Első körben átnéztük, átbeszéltük az áprilisi és májusi tennivalókat. Hát kérem, kétlem, hogy lenne szabadnapunk. Talán a húsvétot elcsenjük, de többi tömény meló lesz, jó sok egy-két napos utazással fűszerezve.

Aztán számba vettük a pályázatokat. Két kezünk is alig volt elég, hányat kell megírni, dokumentálni, összeállítani, elküldeni. Ezeket a határidő közelsége szerint készítjük, úgyhogy neki is fogtunk.

Lássuk, mi kell az egyikhez, hogy legyen valami pénzünk a Kortárs klasszikusok irodalomtörténeti sorozat folytatására. Elő a dokumentációt, a számológépet és kezdjük. Írtunk, számoltunk, meglett. Nem volt könnyű, de sikerült.

Következő pályázatunk már arról szólt, hogy biztonságosan jelenhessen meg az Újvárad folyóirat. A Communitas Alapítvány a nyomdaköltséggel segít, ha megfelelően pályázunk, és megfelelnek a lap paraméterei, példányszáma és sok minden más. Folyton mondom, most sem állom meg, hogy ne tegyem szóvá: nagyon nagy segítség a nyomdaköltség kifizetését támogatni, na de ezen kívül, még kismillió pénz kell egy nyomtatott lap előállításához. Kevesen vagyunk a szerkesztőségben, számos rangos külmunkatársunk van, számos neves író, költő, kritikus küld anyagot. Ettől lehet érdekes, változatos a lap. Aki ír, annak bizony fizetni kell. És sok kicsi sokra meg. Mindazt, ami nem nyomda, azt bizony ki kell gazdálkodni.

Ezúttal is dokumentáció, megírjuk, kiszámoljuk, éri a széle a hosszát, stimmelnek a számok, mehet tovább. Indoklás, magyarázat, személyi adatok, aláírás. Kész van. Kész lett.

Térjünk át a lapra, holnap lesz szerkesztőségi megbeszélés, lássuk mi várható a májusi számba. Május a könyvvásárok, könyvbemutatók hónapja, legalább három nagyobb rendezvény lesz a következő hetekben, ha jól számolom. Tervezünk egy könyves mellékletet az Újváradba vagy mellé – pénztől függ, hogy melyik. Elkezdünk Lacival ötletelni, kicsit vitatkozunk is, aztán majdnem dűlőre jutunk. Holnap a többi kolléga is hozzáteszi a maga ötleteit, jó lesz ez, csak melózni kell. Tavasszal nem könnyű. Mosolyjel.

Aztán beszélgetünk még a kiadandó könyvekről, szerzőkről. Kezdek fáradni, nem értem, hogy miért. Ránézek az órára, és meglepődőm: pár perc múlva 10, lejárt a délutáni műszak. Mikor telt el az idő, kérdem.

Még megállapítjuk, hogy sok mindent elvégeztünk, megérdemelnénk egy pohár sört, de Laci vezet, nem ihat. Előhalászok két alkoholmenteset, szinte egyszuszra felhajtjuk. Rohan haza, késő van, ő holnap korán kell.

Miután elment, rájöttem, én sem heverészhetek túl sokáig, írni kell, szervezkedni.

Jó nap volt, nem gondoltam a háborúra.

Jó éjt.

 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!