Egy kis séta a Páris-parti Párizsban (3.)

2017. 03. 15. 19:39

Kultúrtörténeti bolyongásait folytatva, Szilágyi Aladár elidőzött még a premontreieknél. Nem is náluk, hanem tőszomszédságukban, a Jogakadémián. Onnan idéz fel egy 1903-as, országos, mi több, nemzetközi visszhangot kiváltó sajtóbotrányt, melynek főszereplői Somló Bódog és Ady Endre voltak.

 

A Jogakadémia, ahol Somló Bódog tanított

 

Íme, itt, a Páris patak Úri utcai hídjától kőhajításnyira, a megzabolázatlan meder kanyarulatán túl komorlik a premontreiek közelebbi szárnyában, egy nevében is tekintélyt sugalló intézet: a Nagyváradi Királyi Katolikus Jogakadémia. 1903 májusát írjuk. Mostanság gyakran látni, amint az akadémiai szárnykapuján bizonytalan mozdulattal benyit, majd néhány óra elteltével töprengésbe merülve kilép egy törékenynek, magányosnak tűnő férfiú. Inkább joghallgatónak vélnéd, semmint jogbölcseletből és államtudományból kétszeresen habilitált doktornak. Semmi professzoros, semmi papos nincs a habitusában, a küllemében, öltözéke se nem „királyi”, se nem „katolikus”. A bal vállán panyókára vetve, nadrágszíjjal összefogott könyvcsomó, kabátja jobb zsebéből egy összehajtogatott újság kandikál ki, a Nagyváradi Napló legfrissebb, május 29-i száma. A nagytudományú magántanár, akinek a nevét immár nemcsak a honi, hanem a határokon túli – főleg a német – tudományosság is felkapta, természetétől fogva ódzkodik a nyilvánosságtól, s lám egy fiatal újságíró, bizonyos Ady Endre, ebben a hónapban immár másodszor, terjedelmes, harsogó című vezércikkbe foglalta a nevét: MERÉNYLET A NAGYVÁRADI JOGAKADÉMIÁN.

 

Somló Bódog a „politika, a magyar közjog és az enciklopédia nyilvános rendkívüli tanára” néhány hete még őszintén örült annak, hogy végül Váradra kerülhetett, hiszen már egyetemi évei alatt határozottan tudományos érdeklődést mutatott, s akadémiai pályára kívánt lépni. Kolozsváron szerzett jogi és államtudományi doktorátusával, német, francia, angol nyelvtudással a tarsolyában, az ógörög és a latin szövegek értőjeként, Lipcsében és Heidelbergben töltött ösztöndíjas utótanulmányai befejeztével azt remélte, hogy könnyen talál egyetemi szintű oktatói állást valahol idehaza. Szerény ember lévén, beérte volna bármelyik vidéki akadémiával. A máramarosszigeti Református Jogakadémián például azért utasították vissza, mert… katolikus vallású, Pécs katolikus püspöke viszont arra gyanakodott, hogy Heidelbergben forgolódva biztosan megfertőzték a protestáns eszmék…

 

Lefelé haladtában a Páris patak keserűlapus, bodzabokros, mákonyító kigőzölgésű medre mellett, nagyot szippantva a levegőbe, idézi fel maga-magának az általa alig ismert szerkesztő első, róla szóló cikkét, mely a Nagyváradi Napló május kilencediki számában jelent meg: „Itt csapong, itt lázong, itt gyűjt, itt munkál közöttünk egy ifjú, lángoló lélek. Egy evolucionista lélek. Közelségét kevesen érzik. A nagyváradi éberség erős ugyan, de léha. A komolyságot csak a pénzgyűjtésben honorálja, egyebekben lemosolyogja. Be nem sugároz csak apró halmokat, a mélységektől s magasságoktól szédül.” És így tovább… Nem, doktor Somló, a tárgyilagosság, a racionalitás híve (szűkebb baráti körében Objektív Bódog-ként emlegetik…), nem kedvelője az egyszerre túl lelkes és túl vitriolos szövegeknek. De ez az Ady ellenállhatatlan: „Néhányan már régóta ismerjük, a fiatal magyar elmék egyik legeslegerősebbjének tartjuk, sőt legeslegbátrabbjának, ki nem engedi magát lenyomatni a katedrára a mások vaskalapja által. De a piaci léhaságok mai főszezonában mégis jól esik az egész piac előtt hozzásimulni e fényes, erős elme szárnyaihoz. Annak révén tesszük ezt, hogy egy újabb írását olvassuk egyik előkelő szemlében, mely írás szól a társadalmi fejlődés elméletéről és néhány gyakorlati alkalmazásáról, s mely írás hitvallása a legszebben radikális gondolkozásnak.”

„Prüszköl a gőzkocsi, szalad nagyvágtatva, / Obiectív Bódogot viszi Nagyváradra.”

 

Amikor Nagyváradra költözött, egyik budapesti cimborája, Szladits Károly tréfás rigmussal fejezte ki afölötti örömét, hogy Bódognak sikerült akadémiai pályára lépnie, és azt a reményét, hogy Budapest nemsokára viszontláthatja őt: „Prüszköl a gőzkocsi, szalad nagyvágtatva, / Obiectív Bódogot viszi Nagyváradra. // (…) Éjfélt kong a harang Várad magas tornyán, / Kriptából kikelnek püspökök mogorván. // Hintnek Bódog elé sűrű tömjénfüstöt: / «Hódolni testvérek! Itt van az új püspök!» // „Eminentiátok nem tudja, ki vagyok? / Látszik, a kriptában nem olvasnak lapot. // Nagyváradi Napló írta vón’ hiába? / Ezredesnek jöttem akadémiára. // Ezredesnek jöttem, kemény hadfi leszek; Régi babonákban szörnyű kárt itt teszek.” // (…) Gyere vissza Bódog, gyere vissza Pestre, / Találsz még te itt is elég kisértetre. // Elég kisértetre, elég sötétségre, / Kevesen vagyunk ám ennyi ellenségre! // Azért várni fogunk, s örülünk rá máris: / Ezredes úr, hogy jön meg mint generális! // S fogjuk ismételni addig is untalan: / Ne maradjon Pestünk soká bódogtalan!”

A váradi püspökök meg az akadémiai kollégák nem csak „a kriptában”, de éltükben sem olvasnak lapot, főleg a Társadalomtudományi Társaság pesti folyóiratát, a Huszadik századot nem! Viszont a Nagyváradi Napló május 9-i száma mégis a kezükbe kerülhetett, s annak a bizonyos Ady Endrének a lelkendező vezércikkéből értesülhettek arról, hogy frissen kinevezett kollégájuk miket merészelt összehordani a társadalami evolúció kérdéséről. A konzervativizmus váradi fellegvárában megkongatták a vészharangot, összehívták a kari tanácsot, és egy denunciáns jellegű közös levelet intéztek Wlassics Gyula kultuszminiszterhez. A feljelentést, melynek legsúlyosabb, de bizonyítatlan vádpontja a monarchia elleni uszítás, a porfesszori kar hét tagja közül öten írták alá, Somló menesztését sürgetve. Nyakatekert körmondatokba foglalt episztolájuk valóságos remekmű: „Somló tanár úr –, aki tudvalevőleg [a] kir. kath. tanulmányi alapból fönntartott jogakadémián tanít alig négy hónapja, ámbár ő is tudja, hisz köztudomású, hogy hazánkban, melyet a kard foglalt el, de a kereszt tartott fenn, mily sok ifjú kerül ki a mély tudományú és hazafias szerzetes rendek által fönntartott és vezetett középiskolákból – így ír:  – Mindeddig pedig még nem is szólottam a borzasztóságoknak arról a legborzasztóbbikáról, hogy az oktatás elég jelentékeny részben oly papok kezében van, akik minden új igazság fényét csak több ezer éves tanítások prizmáján megtörve engedik tanítványaik szemébe jutni,”

 

Lám, lám, a Nagyváradi Napló az elsők között siet lehozni az öt professzor kolléga hihetetlenül terjedelmes levelét, Ady vonatkozó, MERÉNYLET A NAGYVÁRADI AKADÉMIÁN című, ma megjelent fulminás vezércikke mellett. Somló doktor a Vasfürdőhöz érve, a Páris patakkal együtt kanyarodik be a Körösnek tartó Kisfürdő utcába. Mielőtt elérné hónaposszobája bejáratát, mégis előveszi a négyrét hajtogatott újságot: „Egy fiatal magyar tudóst el akarnak veszíteni, mert gondolkozott. A mai magyar életnek – így tűnik fel sokszor nekünk – titka, forrongása, célja: pör a gondolkozás ellen. A fiatal tudós neve dr. Somló Bódog. A nagyváradi jogakadémia tanára. Bűne, hogy Spencer evolúció-törvényében hisz, kíséri e nagy törvény kommentálóit, s az evolúció kiszámítható eredményeit siettetve világosságot hirdet. Azt kérdi, hogy mert a társadalomnak tökéletesülnie, igazulnia kell, miért ne legyen ez a tökéletesülés, ez az igazulás gyorsabb? A válasz reá a meglehetősen öreg kifakadás: Feszítsd meg! (…) A nagyváradi jogakadémián, melyet Nagyváradon a klerikális, tudományellenes bacillusok tenyésztő helyének tartanak, vésztörvényszék ült össze. A professzor urak többsége semmivel sem több tudományos bizonyítással, mint egyik-másik klerikális-nacionalista képviselő úr szokott ékesen szólni a hazátlan bitangokról s más veszedelmes emberekről, antimonarchikusnak, ateistának, fölforgató anarchistának deklarálva dr. Somló Bódogot, memorandumot küldenek Wlassics miniszterhez, statáriumot kérnek a tudós ellen, ki gondolkozni mert hangosan egy tudományos társaságban,”

 

Újra a zsebébe csúsztatja az újságot, s miközben előkotorja a kulcsait, azon morfondírozik: „Mégis csak meg kellene ismernem személyesen ezt az Ady Endrét. Meghánynám-vetném vele, hogy én mit írjak a miniszternek… Holnap délután megkeresem az EMKE teraszán!”



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!