A mesét Liviu Dragnea azzal kezdte, hogy megjutalmazta a népet és hűséges alattvalóit. A népnek ígért és adott fizetés- és nyugdíjemelést, eltörölt egy rakás adót és illetéket, örvend is a nép. Hű alattvalóinak pedig hivatalt osztogatott. Mindenki érdeme szerint kapott bársonyszéket, elnökséget. Utóbbiak közül egyet megtartott magának, a Képviselőházét, a másikat, a Szenátusét leghűségesebb kiszolgálója, a jobb időket is megélt C. P. Tăriceanu koptathatja tovább. SIMON JUDIT jegyzete.
A Grindeanu kabinet csoportképe a Cotroceni-palotában
Habemus kormány, jó vastag többséggel a törvényhozásban, erdmagyar támogatással, szocdem retorikával, semmi kifogásolnivaló – mondhatnánk, de nem mondjuk.
Van ugyanis bőven kifogásolnivaló, még akkor is, ha Sorin Grindeanu kabinetje, alighogy beiktatták, két marékkal kezdte osztani az életszínvonalat a lakosságnak. Emlékszem, egykoron a Medgyessy kabinet is így kezdte, komolyan gondolta választási ígéreteit, aztán mi lett a vége… Ez azért jutott eszünkbe, mert nem elképzelhetetlen, hogy az új kormány miniszterelnöke arra játszik, hogy megbukjon. Furcsa ezt így gondolni, de az előzményeket, no meg a beiktatását tekintve nem lehetetlen, a párttól kapta, a párt veszi vissza alapon. Egészen pontosan nem a párt, hanem annak vezetője, Liviu Dragnea. A bajuszos Don Juan nagyon meglepődött azon, mekkora győzelmet aratott, és nehezen tudta feldolgozni, hogy nem veheti kezébe a kormányrudat. Haragszik is nagyon az igazságszolgáltatásra, a korrupcióellenes ügyészségre, amiért jogerősen elítélték. Amint magához tért az ámulatából, gondolkodni kezdett, hogyan lehetne ő a mesebeli királyfi, aki ott is van, meg nincs is a kormány élén. Hát úgy, hogy odarak maga helyett egy bábut.
A meséje azzal kezdődik, hogy megjutalmazta a népet és a hűséges alattvalóit. A népnek ígért és adott fizetés- és nyugdíjemelést, eltörölt egy rakás adót és illetéket, a nép tehát örvendezik. Hű alattvalóinak pedig hivatalt osztogatott. Mindenki érdeme szerint kapott bársonyszéket, elnökséget. Utóbbiak közül egyet megtartott magának, a Képviselőházét, míg a másikat, a Szenátusét egyik leghűségesebb kiszolgálója, a jobb időket is megélt C. P. Tăriceanu koptathatja tovább. Tovább nőhet a szerepe, ha sikerül felfüggesztetni az egyre hangosabb államfőt, akkor az ALDE társelnöke veszi át a helyét egy időre. Vagy örökre, ki tudja, a mesékben minden lehetséges.
A hirtelen az ország legerősebb emberévé lett teleormani kiskirály, megnövelte a minisztériumok számát, hogy aki megérdemli, és aki hallgat a szavára, tárcát vezethessen, és így jött ki a 27, nem baj, hogy néhány teljesen fölösleges.
A bársonyszékek elosztásából az is kiderül, hogy fontos emberei kezét nem engedi el, így lehet helyettes kormányfő fejlesztési miniszterként Sevil Shhaideh asszony, akit kormányfőnek szánt Dragnea. Már hogyne lenne a legkedvesebb embere, amikor ő tanúsította, hogy a hölgy örök hűséget fogadott második férjének. Ő abból a szempontból is a kormány második embere, hogy a legtöbb pénz az ő tárcájánál van. Grindeanu állítólag azért kedvenc, mert soha, sehol nem szólalt meg, sem képviselő korában, sem máskor. Azt mondják róla, hogy középszerű, nincsenek saját gondolatai, meglátásai. Tökéletes, majd a háttárkirály megmondja neki, mit és miről kell beszélni. Igaz, vannak olyanok, akik tudni vélik, hogy az új kormányfő nem beszél, de cselekszik, ezért féltik Dragneat, nehogy a bábja életre kelljen, mint Pinocchio, de az már egy másik mese hőse.
Azt nem mondhatni, hogy amióta a szocdemek győzelmes vezetője kitalálta, hogy ő a mesebeli királyfi, ne lettek volna vicces fordulatok. Egy ország nevetett, amikor a két jó pajtás, Dragnea és Tăriceanu elkísérték Grindeanut letenni az esküt a Cotroceni palotába. Az ajtóig vitték, s aztán beengedték, mint egyetlen szem gyermeküket az óvodába. Lehet, még integettek is neki, csak azt nem vette a kamera. Az sem megszokott, hogy az első kormányülés előtt a pártelnök hasznos tanácsokkal látja el az immár felesketett miniszterelnököt. (Persze, alapesetben a pártelnök maga a kormányfő.) Hogy mit beszéltek, nem tudni, de a korábbiakból arra lehet következtetni, hogy figyelmeztette Grindeanut: ettől kezdve, ha más utasítás nincs, a szépen összefűzött kormányprogram az egyetlen szentség.
Eltekintve attól, hogy néhány tárcavezető plágiumgyanús, bírósági eljárás van ellene, akad néhány kedvencünk a kormányban. A hajlott korú Teodor Meleşcanu karrierdiplomata, eltekintve a rövid kitérőt, amikor kémfőnök volt. Minden rezsimben szolgált, még pártja is volt, államfő is szeretett volna lenni. A nevéhez fűződik a román–magyar alapszerződés, úgy tekintenek rá, mint a magyarok és Magyarország barátjára, pedig nem az. Főleg nem az itthoni magyaroké.
Másik kedvenc az egészségügyi miniszter, Florian Bodog, aki Nagyváradon mindennek örvend csak népszerűségnek nem, miután kórházigazgatóként semmit nem tett a betegek jobb ellátásának érdekében, ráadásul jogtalanul vezetett doktori képzést.
Lia Olguţa Vasilescu is nagy favorit, miután a PRM-ben kezdte a pályafutását, ahol hangosan utálta a magyarokat. Majd most a munkaügyet vezetve megszeret bennünket. Az igazságügyi miniszter azért kerül fel a listánkra, mert mindent elkövet, hogy politikus társait tisztárra mossa. A Florin Iordache javasolta amnesztiatörvény nyomán eltűnnének a priuszok, szabadulnának az igazságügy sújtotta párttársak. Még csak azt kell megvárnia, hogy akik eljárás alatt vannak, kapják meg az ítéletet.
Másik meséhez tartozik, de érdemes itt is megemlíteni, hogy a művelődési minisztérium nevében a kultúra mellett szerepel a nemzeti identitás.
A közlekedési tárcát az vezeti, aki tönkretette a vasúttársaságot, a tanügyet pedig olyan, akinek eddigi munkássága alapján esze ágában sincs javítani a kisebbségi oktatás helyzetén.
Szóval van kormányunk, nem is akármilyen, de a mesének még nincs vége.
