Ormótlan ormok
2017. 02. 12. 19:19Az ember szomorúan bár, de megszokja, hogy azok, akiket szellemileg a legmagasabb oromra képzelt, mintha eszetlen dinoszauruszok lennének. DEMÉNY PÉTER jegyzete.
Miért vált a nemzetféltés a XXI. századra annyira tuskó dologgá? Történészek, filozófusok, nemzetkarakterológusok a megmondhatói. Mindenesetre a 84 román akadémikus Felhívása is egyértelműen azt mutatja, hogy azzá vált. Eugen Simion irodalomtörténész, a Román Akadémia korábbi elnöke, Dinu C. Giurescu történész, Ioan-Aurel Pop történész, a BBTE rektora, Nicolae Breban író és társaik olyan szöveget szerkesztettek, hogy égnek áll az ember haja.
Már a felhívás nyelve is. „Alapvető nemzeti intézmény” „Az állam illetékes szervei őrködjenek”, „a Nagy Egyesülés, melyért a román nép annyi évszázadon át szenvedett, dolgozott és küszködött, és amelyet annyi áldozat árán ért el” – mint egy XIX. századi közlemény. A legnagyobb veszedelem természetesen az autonómia, és ez logikusan következik a zaklatott inkováció nyelvezetéből és hangulatából. Az identitás egyhúrú, egyarcú dolog, a történelem egyértelmű (van is egy zárójel a történelem szörnyű átírásainak veszedelméről, mintha Foucault, Derrida, Barthes, Baudrillard és a többiek nem lennének régen halottak, Freud és Nietzsche pedig még halottabbak), és az, hogy Románia szent földjén mások is élnek, vagy horribile dictu a románok sem egyformák, az szemlátomást nem képezi a derék akadémikusok gondolatvilágának részét.
Az ember szomorúan bár, de megszokja, hogy azok, akiket szellemileg a legmagasabb oromra képzelt, mintha eszetlen dinoszauruszok lennének, lásd a Professzorok Batthyány Körét. Amikor ilyen porbafingó közleményeket olvas, mégis megdöbben, amiből azt a melankolikusan boldogító következtetést vonja le, hogy mindent mégiscsak nehéz megszoknia.
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
