Praktikus tippek gyerekveréshez

2017. 04. 19. 22:59

Csak négyszemközt fenekeljük el gyermekünket! – áll jó tanácsként Kay Kuzma Az első 7 év című, kereszténynek mondott nevelési tanácsadó kötetében, mely 2014-ben jelent meg az Advent Kiadónál, de csak most kapta fel a magyar média. Tasnádi-Sáhy Péter írása.

 

Felháborodott szülő Tumblr-blogjáról indult útjára Kay Kuzma keresztény  nevelési szakértő (!) magyarul is megjelent könyvének rémhíre, melyben külön fejezetet szán a verésnek, mint fegyelmezési eszköznek.
„Szakmai” véleménye szerint a testi fenyítést a gyerek 2 és 7 éves kora között lehet alkalmazni. Egyedül elfogadható formája a fenekelés (maximum 3 ütés puszta kézzel, fakanál tilos), az is nadrágban és négyszemközt, hogy se a gyerek nemi irányultsága, se az önbecsülése ne sérüljön. Indulatból ütni tilos, és verés előtt érdemes imádkozni is, hogy biztosak lehessünk benne, nincs más megoldás, illetve azt is közölni kell, hogy egy, kettő avagy három ütés fog-e csattanni, ez nem csak a hivatalosság okán fontos, hanem mert így akkor sem üthetünk többet, ha esetleg belejönnénk a dologba, és kedvünk támadna még párat sújtani. Kedvenc tanácsom szerint elmaradhatatlan, hogy a fenyítés után, a gyereket részesítsük „szeretet élményben”, karunkban ringatva mondjunk egy kis hálaimát, megköszönve Istennek, hogy ilyen csodálatos gyermekkel áldott meg bennünket. A szerző arra is felhívja a figyelmet, hogy a „szeretet élményt” ne csak a verés utánra tartogassuk, mert így abba a tévhitbe ringatjuk, hogy a szeretetért mindig fájdalmat kell elviselnie, ami később kölcsönös bántalmazáson alapuló kapcsolatokba sodorhatja. Slusszpoénként van fenekelési lista is, aminek ellenőrző kérdéseit kipipálva eldönthetjük, tényleg joggal csapunk oda.

 

A könyvről olvasva több dolog is eszembe jutott.

 

1.) Először is az, hogy a helyzet talán mégsem annyira súlyos, mert nevelési krízishelyzetben bizonytalan, de épelméjű szülőnek bizonyára elmegy a kedve a testi fegyelmezéstől ezeket a sorokat olvasva, bár kérdés, hogy épelméjű szülő vesz-e egyáltalán tanácsadó könyvet a kezébe. Ha nem épelméjű az adott szülő, és a könyv tanácsai szerint jár el, akkor viszont tuti, hogy komplett pszichopatát lehet nevelni az adott módszerrel.

 

2.) Valami nagy rendet kéne vágni a könyvpiacon, mert az mégsem járja, hogy törvénysértő magatartásra (gyermekbántalmazás) buzdító könyvek vannak forgalomban, méghozzá szakkönyvként.

 

3.) Érdekes, hogy az ügyet felkapó média, és a kommentelők egy része is minden további nélkül azonosítja az ügyet a kereszténységgel, pontosabban nem is annyira érdekes, hiszen hiába csodálatos és bölcs ez a vallás eredendően, kevés olyan borzalom van, ami ne lenne köthető az ügy képviselőihez (kisajátítóihoz), a gyerekek nadrágja sem mindig marad sajnos a helyén.

 

+) Szomorú, hogy ez a könyv kereskedelmi forgalomban lehet, de önáltatás lenne azt gondolni, hogy a szülők egy tetemes része nem bántalmazza a gyerekét, sokan még ideológiát is találnak hozzá szakkönyv nélkül is. Az már más lapra tartozik, hogy megfelelő infrastruktúra híján az esetek nagyobbik része még csak ki sem derül, az áldozatok védelem nélkül maradnak, azt sem tudják, hogy jogosultak lennének rá.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!