Széteső után köpönyeg

2017. 02. 03. 14:13

SZŰCS LÁSZLÓ mozaik-jegyzete az Erdélyi Riport működésének felfüggesztésével, illetve a szerkesztőség blognak eresztésével kapcsolatban.

 

A legnehezebb hetvenhetedjére is összefüggő választ adni a Mi történt? kérdésre. Nem csupán az önismétlés unalma miatt, hanem mert kihallom a kételkedést, amikor sokadszor elmondom: azt, amit tudtunk, megírtuk most is, nincs mit hozzátenni. Nem hallgattunk el semmit.

*

Megtisztelő, hogy az eltűnésünk szinte kizárólag a szélsőjobbos kommentelők körében lobbantotta fel az örömtüzeket. Mintha a döntéshozó az ő kedvükben akart volna járni.

*

Végigolvasom a petíciót aláíró neveket és azt mondom: megérte.

*

Pár napja vitaszínházat szerveztünk Váradon az erdmagyar sztereotípiákról. Az a gyanúm, hogy a Riportot is elsősorban a sztereotípiák csinálták ki. Mondok erre példát. Egykor volt, kedves kolléga közli: sajnálom, ami veletek történt, de mostanában alig volt, amivel egyetértsek a lapban. Kérem, említsen néhány ilyen írást, TÉNYLEG kíváncsi vagyok. Rövid csend után azt mondja, igazából azokkal a szövegekkel szemben van kifogása, amiket nem írtunk meg.

*

Több lábon állni nagyobb biztonságot jelent. De mit csinálj, ha többen is állnak a lábadon?

*

Amikor sokadjára olvasom – mazochista lelkülettel – a nyilván semmilyen számadatra nem támaszkodó kommenteket a rengeteg pénzről, amibe kerültünk, eszembe jut a minimálbér feléért havonta remekelgető Szilágyi Ali, aki a nyáron kizárólag a saját zsebpénzéből hozta össze a tíz részes olaszországi (pontosabban lombardiai) riportsorozatát. Ma nem látok olyan szerzőt a hazai sajtóprérin, aki ezt utána tudná csinálni ezen a színvonalon. Inkább faragott volna helyette naponta féltucat bulvárhírt, most ő lehetne a nagy klikkvadász, a kedvenc udvari hírlapíró, ő oszthatná a kopipészt.

*

Leghangosabban a soha le nem írt mondatainkért kárhoztatnak azok, akik a legjobb mondatainkat viszont el sem olvasták.

*

Azt állítja egy fiatal médiakutató: az Erdélyi Riport a halálával vált igazán ismertté, értékes brand-dé. Pedig ami körülöttünk zajlik, az egy brand-kívüli állapot.

*

Hasznos a vita, mint síugrónak a szembeszél.

*

Látom a bukaresti Magyar Adás szolidaritását, és megint azt mondom: megérte. Köszönjük, kedves bukaresti televíziós kollégák!

*

A kiadó színeváltozása: December 22.: megszűntetjük! Január 3.: érdekessé és olvasmányossá tesszük. Ez ám a progresszió!

*

Mondd, Ármin, ha csak annyit írok le, hogy Mészáros Lőrinc, Habony Árpád, az már balliberális bullshit?

*

A száznál is több napi telefonbeszélgetés hétfő óta általános zajjá áll össze a fejemben. Keveredik a lényeges a lényegtelennel, egy idő után kétségbeesetten jegyzetelni kezdek, hogy kinek mit, hogy kitől mi. És ki az, akit vissza kellene hívni.

*

Akik körében lassan szitokszóvá váltak azok a fogalmak, hogy szocialista, liberális, s a kettő együtt fokozottan, azok éppen egy baloldali-liberális kormánykoalíció partnerei. Ja, hogy ők románok? Az más.

*

Hányszor eszembe jutott a héten szegény, drága Abigél. Most milyen okosan, határozottan tudná kezelni a helyzetet. Bejönne, az asztalom sarkára dobná a táskáját, töltene a kávéból, rágyújtana, s már mondaná is a hogyan továbbot. Az egyik macska közben ráfeküdne a táskájára.

*

Gyerekek, mit adunk fel, a harcot vagy a leckét?



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!