„Nincs apelláta, újjáépítjük az iskolát!”
2017. 02. 22. 17:39
A kommandói Horn Dávid Általános Iskola fele semmisült meg a január 9-i tűzesetben. A délutáni órákban csaptak fel a lángok, így szerencsére senki sem tartózkodott az épületben. Hivatásos és önkéntes tűzoltók mellett a falu lakói oltották a tüzet, minden eszközzel, ami a kezükbe került. Megsemmisült az iskola könyvtára és irattára, két informatikai labor, a tanári szoba, a raktár az ott tárolt sportfelszerelésekkel. A leégett épületrész maradványait eltakarították, a tanítás a megmaradt részen folytatódik. Kádár Kata és Sarány Orsolya riportja az ország legmagasabban fekvő településéről.
Dér csipkézte könyvoldal a leégett iskolakönyvtár helyén
Kommandón nagy baj van, az iskola fele egyszerűen hamuvá vált. A hegyek közt megbúvó kis községnek ez az egyetlen tanintézménye, a legközelebbi település pedig bő félórányi utazás egy erdei úton. Az eset nagy médiavisszhangot kapott, számos politikus és közéleti személyiség jelent meg, ígéretét adva, hogy segítenek egy új iskola felépítésében. Mi is ellátogattunk a faluba, hiszen kíváncsiak voltunk, milyen a hangulat, amikor a tévéstábok és a hivatalosságok már elmentek.
Reggel nyolckor, becsengetés előtt érkezünk, a gyerekek a folyosón játszanak, lelkesen üdvözöl bennünket mindenki. Sorra érkeznek a pedagógusok a zsúfolt tanári szobába. Míg megérkezik az igazgató, kimegyünk körülnézni. Mondanunk sem kell, a látvány szomorú. Az udvaron munkagépek mellett néhány kormos gerenda emlékeztet a balesetre, a leégett iskolarész maradványait már eltakarították. A földön találtunk néhány megfeketedett papírdarabot is, nagyjából ennyi maradt az egykori könyvtárból és irattárból.
Az iskolában 73 gyerek tanul, összevont osztályokban, elsőtől nyolcadikig. Az épen maradt épületrészben öt osztálytermet alakítottak ki, a hatodik megmaradt terembe sűrítették az igazgatói irodát, tanárit, titkárságot. Egyetlen osztályt, az előkészítőt kellett az óvodában található szabad terembe költöztetni.
Elsőként tehát az iskola igazgatójával, Opra-Béni Bélával beszélgettünk. Kérdeztük előbb, mikor érne rá, azt válaszolta: minél hamarabb, rengeteg dolga van aznap, dokumentációkat készít a támogatásokhoz.
Amikor arról érdeklődünk, hogyan alkalmazkodik az új helyzethez a tanári kar és a diákok, azt mondja, érthető módon a diákok nem érzik át a helyzet súlyát. Kezdetben persze el voltak keseredve, de már megszokták. „A tanári közösség végzi a dolgát. Mindenki próbál úgy dolgozni, mintha nem lenne semmi gond. Minőségileg ugyanazt az oktatást nyújtjuk most is, a helyhiányt az oktatás és a gyerekek nem érzik. Próbáltuk számukra biztosítani a szükséges dolgokat, mi pedig beszorulunk oda, ahova tudunk, s végezzük a dolgunkat tovább úgy, ahogy tudjuk ” – értékeli a helyzetet az igazgató.
Opra-Béni Béla iskolaigazgató. Teljes értékű munkát szeretnének végezni
„Ha az ígéreteket vesszük, meglesz az iskolánk!”
Kíváncsiak voltunk, volt-e hatása a nagy médiavisszhangnak, érkeznek-e az ígért támogatások. „Ez a fajta szolidaritás, ami kialakult egy ennyire kicsi iskola körül, elképzelhetetlen. Magyarországról is rengetegen segítettek” – meséli meghatódva. Nagyon sokan, sokféle módon támogatják az iskolát. „Könyvünk és számítógépünk rengeteg lesz. Tegnap is hívtak, hogy előkészítettek nekünk tíz számítógépet, Udvarhelyig elhozzák, onnan szállítsuk mi tovább. Használatba adják nekünk.”
Emellett folyamatosan gyűl a pénz az iskola bankszámláján, Romániából és Magyarországról is érkeznek a támogatások. Eddig mintegy 100 000 lej gyűjt össze, ami jól hangzik, csakhogy ez csak a szükséges összeg két százaléka.
Az igazgató lelkesen meséli, látogatásunk napján szervez a kézdivásárhelyi fúvószenekar jótékonysági koncertet, a következő héten pedig a Székely Mikó Kollégiumban tartanak előadást, amelynek teljes bevételét a kommandói iskola újjáépítésére ajánlották fel. Jellemzi az emberek szolidaritását, hogy erre az előadásra egy óra alatt elkelt az összes jegy, ezért két alkalommal adják elő ugyanazon napon a darabot. Opra-Béni Béla a tanári karral együtt elhatározta, elmennek az előadásra, ha már nekik megy az adomány. Sepsiszentgyörgyön örömteli lesz a helyszűke, a szervezők tájékoztatták az igazgatót, hogy a tanároknak szánt jegyeket is eladták, őket pótszékekre ültetik valahol, annyian akarnak jegyet. Érkeznek névtelen adományok is. Egy alkalommal egy kézbesítő cég 450 könyvet hozott, mellé új könyvespolcot is, ám nem lehet tudni, kitől kapták.
A leégett épületrész maradványait lebontották, a törmelékek nagy részét már el is hordták
Tantermek az öltözőben
Az igazgató szerint az igazi megpróbáltatások csak ezután következnek, a jelenlegi helyzetben boldogulnak, ha szűkös is a hely. Az iskola újjáépítése fogja igazán hátráltatni az oktatást, hisz előbb az épen maradt régi részt is el kell bontani. „Terv az van. Jelenleg úgy néz ki, hogy teljesen új iskolát kell építeni. A megmaradt rész nem elegendő, és nem is felel meg a tűzvédelmi előírásoknak, így ezt le kell bontani. Most az engedélyeztetések folynak, a papírmunka, kikérni a dokumentációkat az építkezéshez, a pénzt megszerezni” – sorolja a tennivalókat az intézmény vezetője.
A nagy kérdés, hogy fogják megoldani a tanítást a következő tanévben. Ugyanis a tervek szerint már idén árpilisban lebontják a megmaradt épületrészt, májusban pedig elkezdik az új iskola építését. Előre elkészített elemeket használnak majd, hogy gyorsabban végezzenek a munkával. Csakhogy a tanítás nem állhat le addig, amíg tart az építkezés.
„Ha minden jól megy, májusban neki is fognak az építkezésnek, ez azt jelenti, hogy már ebben a tanévben el kell hagyjuk ezt az épületrészt.”
Elő is álltak a megoldással a szorult helyzetre. A 2010-ben épült sportcsarnok négy öltözőjében alakítanak ki tantermeket a bontás megkezdéséig, itt folyik majd a tanítás a következő tanév végéig, s 2018 szeptemberére reményeik szerint elkészül az új épület. Már most az egyik kicsi öltözőben tartják az angolórákat. Amikor bekukkantunk, a gyerekek hármasával ülnek a padokban, ám ez jó kedvüket nem szegi, mosolyognak, grimaszolnak nekünk. Az igazgató szerint ez a megoldás azért is lehetséges – más körülmények között nem örülnének neki –, mert kis létszámú osztályok vannak, így valahogy elférnek az öltözőkben, máshová nem is tudnának menni.
Könyvek gyűlnek Kommandóra
Több hazai médiaintézmény már januárban könyvgyűjtésbe kezdett a kommandói iskolakönyvtár újjászervezésére. Többek mellett a Kolozsvári Rádió és a Marosvásárhelyi Rádió (utóbbi a Látó folyóirattal), a Szabadság napilap gyűjt könyveket, az akcióhoz az Erport.ro kiadója, a Holnap Kulturális Egyesület is csatlakozott egy kosárnyival korábbi és új kiadványaiból. Ugyancsak az elsők között szervezett könyvgyűjtést a sepsiszentgyörgyi román színtársulat és a háromszéki tűzoltók is. Értesüléseink szerint olyan mennyiségű könyv gyűlt már össze, hogy azokból a szervezők más iskoláknak is szeretnének juttatni. A vásárhelyi könyvajándék tudomásunk szerint szerdán már el is jutott Kommandóra.
Teljes értékű munka
Kovászna Megye Tanácsa és a Prefektusi Hivatal minden eszközzel támogatja az iskolát, s érkezett támogatás Magyarországról is. A nemzetpolitikai államtitkárság ötmillió forinttal, a Veszprém Megyei Önkormányzat másfél millióval, Józsefváros kétmillióval, Csongrád megye felszerelésekkel támogatta eddig az iskolát. „A magyar kormány részéről azt az információt kaptuk, hogy az ötmillió forint csak gyorssegély, ha a későbbiekben gond adódik, további támogatásokat küldenek. Bízom benne, hogy nem is lesz rá szükség,” – mondja derűlátóan az igazgató.
Ennek oka, hogy beindult a folyamat a beruházás hazai közpénzből történő finanszírozására. „A megyei tanács és a prefektusi hivatal leadott egy kormányhatározat-tervezetet, arra várjuk a választ. Persze, előre kell tudni, hogy mekkora összegre lesz szükség, milyen új épületet szeretnénk, ehhez időre van szükség.”
Minden megpróbáltás ellenére igyekszik az iskola teljes értékűen minden tervezett programot megszervezni. Ezt bizonyítja az is, hogy nem marad el a szokásos nyári Kommandói Cigányfolklór Tábor sem, amelyet eddig mindig az iskola épületében szerveztek. Opra a tűzeset utáni napokban beszélt a tábor főszervezőjével, Deák Gyulával, és úgy döntöttek, a tábor nem marad el, csak kevesebb résztvevőt tudnak majd fogadni.
Amikor Kommandóra készültünk, azt gondoltuk, hogy egy szomorú történetről kell írnunk. Ám azt tapasztaltuk, az iskola közössége nem reményvesztett, inkább bizakodóan állnak a munkához. Nem siránkoznak, hanem tervekről beszélnek. Ezekről számolunk be riportunk második részében.
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
