Simon Judit: Oltomiglan napló 16.

2021. 01. 21. 22:25

Megjött az új esztendő, vele együtt a mindenévi remény: jobb lesz, mint az előző. 2021-nek nem nagy kihívás jobbnak lenni, úgyhogy, hátha tényleg. Látszik a fény az alagút végén, és én nagyon remélem, nem vonat világít, hanem az oltás megfékezi ezt a mindent leállító, felborító járványt. Addig is, engedve sokak unszolásának, naplót írok. Nem tudom, hány napig vagy hétig, esetleg hónapig tart, csak akkor zárom le, ha megkaptam a második szurit.

 

Tegnap kisütött a nap. Itt Nagyváradon és ott Washingtonban. Nem, semmi szimbólum, tényleg, konkrétan elállt a szél, csapadék sem volt, kissé felmelegedett az idő és a ragyogó napsütés elolvasztotta a havat a teraszon. Az Egyesült Államok fővárosában, a 46. elnök eskütételére, gondolom, lepucolták. Azt bemondta a tévé, hogy a beiktatási ceremónia ideje alatt takarítják a Fehér Házat és fertőtlenítik. Nem azért, hogy eltüntessék az előző elnök szagát és az ex first lady parfümjének illatát, hanem mert ez a protokoll. Jó, én se szeretnék úgy beköltözni valahová, hogy nincs kitakarítva, és fertőtlenítve legalább a fürdőszoba, de a konyhának sem árt.

Szerintem már mindenki rájött, hogy a tegnapi napom az amerikai elnökválasztással telt. Tudom, semmi közöm hozzá, az életemre vajmi kevés hatása lesz az új washingtoni vezetés, hivatásos külpolitikai elemző sem vagyok, de négyévenként meg szoktam nézni a ceremóniát és az előkészületeket. Tetszik nekem. Azért nézem.

Az idei beiktatás sokban eltért a korábbiaktól, amitől nem lett szebb. Nekem hiányzott a tömeg. Hiába mondták és mutatták a tévében, hogy a placcra, a zajos amerikaiak helyére kitűztek több tízezer zászlót, nekem az emberek jobban tetszenek. Lehangoló volt látni az állig felfegyverzett katonákat, állítólag huszonötezer nemzeti gárdista volt a városban, a láthatatlanokból nem tudni, mennyi. Nem mintha a korábbi beiktatásoknál nem lettek volna fokozott biztonsági intézkedések, de nem ennyire látványosak, és drótkerítéssel sem vették körül a meghívottakat. Ott volt felesége társaságában Bill Clinton, George W. Bush, Barack Obama, az új elnök és alelnök családtagjai, vendégeik és mindenféle notabilitás és művész. Én kicsit szomorú lettem a látványtól, hogy egymástól távol ültek a vendégek, maszkkal az arcukon, noha a közeli képeken látszott, hogy mosolyognak.

A megsokszorozott biztonsági intézkedéseket a Capitolium megtámadása miatt látták szükségesnek az erre illetékesek, s a nyugtalanságukat fokozta, hogy az eskütétel napján bombariadó volt a legfelsőbb bíróságon. Ezt hamar lefújták, de sokan tartottak attól, hogy Trump fanatikus hívei valamilyen módon megzavarják az eskütételt és a beiktatást. Jobb félni, mint megijedni alapon.

Joe Biden a több mint százéves családi bibliára esküdött, amit az idén 70. évét töltő felesége, dr. Jill Biden tanárnő tartott. John Kennedy után Biden a második katolikus amerikai elnök a 46-ból. Az eskütétel előtt elment a templomba, ahol látszott, hogy imádkozott, azt nem tudni, hogy gyónt-e.

A beiktatási ceremónia savát-borsát Lady Gaga és Jeniffer Lopez szolgáltatták. Előbbi a himnuszt énekelte tüllszoknyában csicsás fejdísszel, de láthatóan megilletődve. JLo, Kamala Harris meghívására érkezett és énekelt talpig fehér nadrágkosztümben.

Kamala Harris. Ezt a nevet érdemes megjegyezni, és nem csak azért, mert az Egyesült Államok történetében az első nő, akit alelnöknek választottak, hanem azért is, mert elképzelhető, hogy ő legyen az Ovális iroda első női vezetője. Továbbá az első afro-amerikai, s első ázsiai származású. Biden megválasztása után elmondta, csak egy mandátumot vállal, de elemzők szerint elképzelhető, hogy ki sem tölti, hanem átadja Harrisnak az elnöki teendőket. A hozzáértők szerint ezért esik sokkal több szó a jelenlegi alelnökről, mint elődjei esetében.

Amerikában az a divat, szebben szólva hagyomány, hogy az előző elnök részt vesz utódja eskütételén, továbbá a beiktatáson megjelenik valamennyi életben levő exelnök (idén Jimmy Carter hajlott kora és a járvány miatt hiányzott). Donald Trump viszont előre bejelentette, nem megy el sem az eskütételre, sem a beiktatásra. Vele szemben Pence alelnök jelen volt, sőt láthatóan oldott hangulatban társalgott a helyébe lépő szenátor asszonnyal.

Trump bizonyára nem akarta elszalasztani, hogy utoljára felüljön még az Air Force One hívójelű elnöki gépre, hogy azzal repüljön nejével floridai birtokára. A reptérül szolgáló Andrews légitámaszponton összegyűlt családtagjai és rajongói előtt mondott beszédet. Az egekig dicsérte magát, a munkát, amivel szerinte Amerika felemelkedett és azzal búcsúzott, hogy valamiféleképpen visszatér.

A Trump köré gyűltek nemhogy fizikai távolságot tartottak volna, de ölelkeztek, kezet fogtak, egymás tarkójába lihegtek, hogy üdvözölhessék a messzemenően nem önszántából távozott elnököt. A maszkot sem tartották szükségesnek a magukat erősnek gondoló emberek. Furcsa volt, hogy a volt elnök családtagjai milyen hidegen búcsúztak tőle, mintha alig várták volna, hogy felszálljon a gépre és túl legyenek az egészen.

A gép felszállt, és mire elkezdődött az eskütétel és Biden beiktatási ceremóniája, meg is érkezett Floridába. Az elemzők úgy vélik, Trump elment, de a trumpizmus akkor is marad, ha az exelnök tábora megfogyatkozik.

Joe Biden megtartotta első beszédét, amelyben egységre szólította az amerikaiakat, és biztosította őket, hogy mindenki elnöke kíván lenni, függetlenül attól, kire szavaztak. Békére, közös munkára hívta a polgárokat, mert mint mondta, csak együtt lehet végére járni a járványnak, felemelni az országot. Okos beszéd volt, nagyon más, mint elődje megszólalásai.

Miközben vártam az elemzőket, hogy kivesézzék a beszédet, úgy elaludtam, mint a krumpli a földben. Késő este ébredtem fel.

Ezért nem írtam tegnap naplót.

Virtuális ölelés.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!