Életre-halálra az oltásért

2021. 02. 28. 21:38

Máshol sem rózsás az oltási helyzet, kevés az oltóanyag, az emberek türelmetlenek, és különböző cselekkel próbálnak hozzájutni az egészséget, életet mentő szérumhoz. Bíró Péter elmeséli, hogy hiába minden fortély, de talán mégsem. Az írás a való élettel történő hasonlatossága ellenére szatíra, a szerző természetesen nem egészen így olttatta be magát. 

 

Szomorú valóság: itt, Svájcban vakcina-válság van. Az oltást igénylők száma jóval meghaladja a rendelkezésre álló oltóanyag mennyiséget, holott kétszer annyinak kellene lennie, mint a beoltandó állampolgárok száma.

Most nem szólok az oltás hívei és ellenzői közötti abszurd vitáról, ami a táplálkozók és az evés ellenzői közötti szürreális, de szerencsére fiktív konfliktusra emlékeztet. Az oltást elutasítók a Bach-virág készítményekkel, fokozott hatású mágneses karkötőkkel, kristályamulettekkel, ezoterikus jelek segítésével tartják maguktól távol a vírust. Ezekben az esetekben, hosszú távon a darwini szelekció szól majd közbe, hogy csökkenjen az oltásellenzők száma.

A svájci lakosság többsége elfogadja a szakértők véleményét és szeretné betoltatni magát. Ha lenne elegendő vakcina, minden menne a maga útján, de nincs. Akik még nem jutottak szérumhoz, maszkkal, távolságtartással próbálnak védekezni, illetve bebújnak az odújukba és csak akkor hajlandók kijönni, ha mehetnek egyenesen oltásra.

A többség megérti, hogy az egészségük, az életük függ az oltástól, arról nem beszélve, hogy szeretnének visszatérni korábbi életükhöz, rendezvényekre járni, szórakozni, szabadon utazni. Nem lenne ez elérhetetlen cél, korlátozza viszont, hogy kevés az oltóanyag.

Versenyre, sőt harcra kelnek egymással, hogy minél hamarabb oltáshoz jussanak. Egyesek, attól sem riadnak vissza, hogy akár kétes forrásokból, vagy illegálisan szerezzenek vakcinát. A gazdagabbak megpróbálnak olyan országba utazni, ahol könnyebben szerezhetnek időpontot az oltásra, noha ez nem csak költséges, hanem bizonytalan kimenetelű.    

A merészebbek és gátlástalanabbak szívszorító kérőleveleket küldenek a gyógyszergyáraknak, és ha nem kapnak kielégítő választ, elrabolják a cégfőnök gyermekeit, akiket csak akkor adnak vissza a rémült szülőknek, ha éjfélkor, a városi parkba megkapnak egy oltóanyaggal teli hűtőtáskát. Mások elkeseredésükben bűnbandákba tömörülnek, fenyegető levelekkel félemlítik meg a gyógyszerészeket, vagy egyenesen kirabolják a kórházakat.  

A közelmúltban egy filippínó újság megírta, hogy háziorvosnak adta ki magát egy bűnöző, aki azzal az ürüggyel ment be az egyik idősotthonba, hogy jött beoltani az ottlakókat. Összepakolta az időseknek szánt oltóanyagot és meglépett a hátsó ajtón. Másnap névtelenül, csillagászati ​​áron oltóanyagot kínáltak az interneten.

Az oltóanyag-készleteket világszerte külön erre kijelölt gyalogos zászlóaljak és állig felfegyverezett légvédelmi egységek őrzik, hogy csak a jogosult intézmények férjenek hozzá. A gyógyszergyárak csak közjegyző jelenlétében nyitják meg a raktáraikat, és minden érintettnek hűségesküt kell tennie az orvosi kamara előtt, hogy az értékes anyagot gondosan és tisztességesen kezeli.

A korlátozott ellátás miatt, a hatóságok meghatározták az oltások fontossági sorrendjét. Az idősek, a krónikus betegek, a fogyatékkal élők, valamint gondozóik állnak első helyen. Logikus, hiszen ők vannak a leginkább veszélyben. Következnek az egészségügyben dolgozók, a politikusok, előbbiek és utóbbiak családtagjai, és az általuk privátban alkalmazottak. Ezek után jönnek sorba mindazok, akik nem olyan idősek, nincs krónikus betegségük, egyszóval, akik nem jogosultak az első és második körben az oltásra. A végére maradnak a junior atléták, műkorcsolyázók és testvéreik, másképpen fogalmazva, a fiatalok.

A türelmetlen várakozók az oltási központok előtt könyörögnek, hogy engedjék be őket. Akinek nincs szabályos, az előírásoknak megfelelő meghívója, akkor sem mehet be, ha szánalmasan, sírva könyörög, demonstratívan feltűri az ingujját, és hivalkodóan mutatja csupasz vállát, ami készen áll az injekció befogadására.

A magukat okosabbnak képzelő pénzesek az oltóközpont bejárata előtt ostromolják az oltásra jogosultakat, kenőpénzt kínálnak nekik a tanúsítványaikért. Az nem járja meg az eszüket, hogy nem mennének sokra a névre szóló oltási meghívóval, hiszen mindenkinek személyi igazolvánnyal kell azonosítania magát.   

Felvetődik az etikai kérdés: szabad-e ellopni másvalaki vakcina dózisát, hogy megmentsük a magunk életét? Lehet-e kétségbeesett cselekedetnek tekinteni, hasonlóan az éhes ember étellopásához, amelyért enyhébb ítélet jár, mint egy biciklis futár kirablásáért, vagy az énekesnő fehérneműjének koncert közbeni elcsórásáért.

Az oltóanyag adag elorozása lényegében önvédelmi cselekmény, hiszen az egészség, sőt az élet megóvását célozza

Jómagam egyszerűbb és tapintatosabb módszert választottam, hogy mihamarabb hozzáférjek az oltáshoz. Véletlenül, kicsi, de javíthatatlan hiba csúszott be az online regisztrációs űrlap kitöltésekor: elvétettem a születési évem számát, így hirtelen húsz évet öregedtem, ami azonnal az oltandók első kategóriájába sorolt.    Esküszöm minden szentemre, beleértve Hippokratészt, Hygieiát és minden Hidrotermális Hiperbolát, hogy nem szándékosan hamisítottam meg a születési évemet. Tiszteletre méltó emberként, büntetlen előélettel és adótartozások nélkül soha nem tennék ilyet! Az egyetlen számjegyből álló hiba gondatlanságból történt, én csak úgy tettem, mintha nem vettem volna észre. Kicsit vívódtam ezen, de irgalmas természetemből fakadóan megbocsátottam magamnak az apró hibát. Ki vádolhat, hogy életemben először és utoljára, egyetlen alkalommal, rendhagyó helyzetben a saját javamra tévedtem egy picit?

Az oltás simán ment. Az ügyeletes nővér nem vette észre a hamis évszámot. Örültem, hogy nem lepleztek le, és kiáltottak ki csalónak, de kissé elszomorodtam, hogy nem teljesült a reményem, a csinos asszisztensnő nem dicsért meg, nem közölte lelkesen, hogy milyen jól nézek ki, milyen fiatalos vagyok így 84 évesen.

Nincs mit tenni, ezt is, azt is nem lehet egyszerre. Mégiscsak fontosabb az egészség, a túlélés, mint a ki nem érdemelt bókok.

 

Bíró Péter a zürichi egyetemi klinika aneszteziológus orvosprofesszora. Pár éve szatirikus rövidprózát közöl angol, német és román online kiadványokban, magyar nyelven az erport.ro portálon publikál.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!