Fülöp, ahogy én láttam

2021. 04. 09. 22:10

A brit uralkodó pár, II. Erzsébet és Fülöp herceg a 90-es évek elején Magyarországra látogatott. A történelmi eseménynek tanúja volt Simon Judit, akinek kicsit udvarolt is a királyi fenség, aki április 9-én, 99 évesen hunyt el.

Meghalt Fülöp, Edinburgh hercege, Merioneth grófja, Greenwich bárója, II. Erzsébet brit uralkodó férje. 99 éves volt, 2017-ben visszavonult a közélettől.
 

Görögországban született, királyi családban, de Nagy-Britanniában nőtt fel, végezte tanulmányait. A haditengerésztnél harcolta végig a második világháborút, 1939-ben kezdett levelezni az akkor 13 éves leendő feleségével, akivel 1947-ben esküdtek örök hűséget. A lány apja, VI. György király engedélyével persze. Hogy is lehetett volna másképpen? Előbb persze elintézett néhány hivatalos ügyet, úgymint: lemondott örökre és visszavonhatatlanul a görög trónról, a görög és dán királyi címeiről, felvette anyai nagyszülei vezetéknevét, így amikor az oltárhoz lépett, Mountbattennek hívták. Továbbá felvette a brit állampolgárságot és elfogadta a hercegi, grófi és bárói titulusokat. Miután mindezzel végzett, jöhetett az esküvő, ami után kötelezően megkapta a Winsdor nevet is, szóval két vezetékneve lett neki: Mountbatten – Winsdor, így, kötőjellel.

Házassága után is tovább szolgált a tengerészetnél, egészen 1952-ig, amikor feleségéből II. Erzsébet, a brit birodalom uralkodója lett. Fülöp teljes állású férjjé, azaz ő királyi fenséggé lépett elő. Azért nem ült tétlenül, számos szervezet tagja és elnöke volt, jótékonykodott, sportolt, imádta a fogathajtást, segített kidolgozni a sportág szabályait.

Ízig-vérig angol volt, konzervatív, merev és barátságtalan – ezt mondták róla, bár hozzáfűzték azt is, hogy nem rajong a szigorú protokollért, és néha jó nagyokat bakizott.

II. Erzsébet és férje, Fülöp herceg 1993-ban, Göncz Árpád akkori köztársasági elnök meghívására Magyarországra látogatott. Budapesten kívül jártak Kecskeméten és Bugacon. Igen, semmi tévedés vagy baki, Sobri Jóska falujában, búvóhelyén.

Az Országos Széchényi Könyvtárban 28 éve rendezett fogadásra szóló meghívó

 

Riporterként nem maradhattam le a történelmi eseményről, de nem elégedtem meg csupán megcsodálni őket, találkozni is akartam az uralkodó párral, így az angol követségnél kiügyeskedtem magamnak egy meghívót az Országos Széchényi Könyvtárban tartott fogadásra.

Nekünk, meghívottaknak korábban kellett érkezni, megcsodáltuk a kódexeket, meghallgattuk a királyi ház protokollfőnökének az utasításait. A fogadásra, ami nem sajtó, hanem társadalmi jellegű volt, nem vihettünk be sem magnót, sem fényképezőgépet, de még egy árva noteszt sem. Számtalan külföldi és magyarországi újságíró jelent meg, és mindegyikünknél ott volt a feje, a memóriája, azt nem hagyhattuk a ruhatárban.

Megérkezett a királyi pár, felsorakoztak: II. Erzsébet, Fülöp, Göncz Árpád köztársasági elnök és felesége.

Mi is felsorakoztunk, én magamban gyorsan lemondtam a pukedliről, jó lesz a meghajlás is, a torkomban dobogott a szívem, azért mégse találkozik minden nap az ember a brit uralkodóval, ha mégoly száguldó riporter is.

A követség sajtóattaséja mutatott be minket egyenkét. Sorra kerültem, elhangzott a nevem, a lap neve, ahol akkor dolgoztam. Illedelmesen meghajoltam, kezet fogtam a királynővel, léptem tovább. Illedelmesen meghajoltam, kezet fogtam ő királyi fenségével, majd léptem volna tovább, de Fülöp nem engedett. Két kezébe fogta a kezemet, és megkérdezte: „Maga romániai magyar újságíró?” „Igen” – hebegtem, és majd’ összerogytam, amikor azt közölte, hogy jó „később még beszélünk”. Úgy mondta, mintha régi ismerősökként találkoznánk egy bulin. A protokollfőnök intett, hogy engedjen tovább és én boldogan öleltem meg Árpi bácsit és Zsuzsa nénit, akiket gyerekkorom óta ismertem.

A nehezén még nem voltam túl, muszáj volt szót váltanom a királynővel, végül is azért mentem oda. Egy kis trükkel sikerült is, ezt majd máskor elmesélem.

Megkönnyebbülve kezdtem jönni-menni a meghívottak között, beszélgetni a kollégákkal, amikor valaki megérintette a vállamat. Hátranéztem: Fülöp herceg. Ez komolyan gondolta, hogy beszélgetni akar velem. Udvariasan elkért a férfitől, akivel csevegtem, megfogta a könyökömet, és vitt a sarokba.

Igazából nem nagyon kellett engem vinni, mentem én magamtól is, azért nem senki pasas, ráadásul veszettül jóképű, kár, hogy nős.

Letáboroztunk egy csendes sarokba, kért nekünk pezsgőt – csak az volt, meg narancslé –, és elkezdett kérdezgetni a romániai helyzetről, rendszerváltásról, kisebbségekről, magyarságról. A kérdéseiből kiderült, hogy művel, okos és félelmetesen tájékozott. Persze felhorgadt bennem az újságíró, vettem egy mély lélegzetet és közöltem: „Királyi fenség (Your Royal Highness) elnézést, de mintha szerepet cseréltünk volna. Én kérdeznék…” Nem hagyta, hogy befejezzem, elmondta, ő nem válaszolhat politikai kérdésekre, de abból, amit kérdez, megismerhetem a véleményét. Valóban így volt. Beszéltünk angol, román és magyar írókról. Majd megjegyezte, hogy szép vagyok, kedves és csinos. (Hja kérem, harminc évvel voltam fiatalabb és huszonöt kilóval kevesebb.) Jól esett a bók, vigyorogtam, mint a vadalma. Kiderült, leginkább klasszikusokat olvasott, de Beckettért kirúgott a hámból.

Kecskeméten nem tudom, mit csináltak, nem kísértem el őket, Bugacra viszont elmentem. Konvojban mentünk, fotós kollégám, Marian Antal, alias Tatuka hajtott, mint az őrült, amíg megérkeztünk Sobri Jóskához. Ha jól emlékszem, így hívták a fogadót is, ahol magyaros ételekkel megrakott, tele pálinkás poharakkal szegélyezett asztal várta a koronás vendégeket.

Kiderült Bugac rejtélye: onnét nem messze Charles hercegnek volt, talán még ma is van egy ménese. Két fogathajtó világbajnok várta felvirágozott fogattal a királynőt és párját. Szemerkélni kezdett az eső, előkerült egy hatalmas esernyő, amit Fülöp kinyitott és nemes egyszerűséggel az asszony markába nyomta. A királynő fellépett a fogatra, mosolyogva elvette. Elhajtottak. Nem volt szabad semmihez sem nyúlni az asztalon, pedig erőst éhesek voltunk. Megígérték a házigazdák, miután elmentek a vendégek, mi is kapunk ebédet.

Eső elállt, királyi pár visszajött és azonnal levitték őket a borospincébe. Ott se maradtak sokáig, de Fülöp nagyon jókedvűen, zsebrevágott kézzel jött ki.

Az asztalhoz tessékelték őket, ahol Fülöp elkezdte sorra venni és üríteni a poharakat, mígnem Erzsébet, jó feleség módjára finoman megrángatta a zakóját és halkan, de határozottan réparancsolt, hogy egyen valamit, mert ma még dolguk van.

Este az Operába mentek díszelőadásra, Erzsébet nagyestélyiben, Fülöp frakkban.

Hát ilyennek láttam én Fülöpöt, Edinburgh hercegét, Merioneth grófját, Greenwich báróját, II. Erzsébet brit uralkodó férjét 1993-ban Budapesten és Bugacon. Júniusban lett volna száz esztendős.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!