Hegyi Anna balladája
2021. 04. 01. 22:26Itt, a végeken végzetes történetek bukkannak fel. Itt van ez az Anna-ügy. Vékony, törékeny alkatú nő, kissé jellegtelen arccal, de karcoló hangú, fáradt vagy eszelős tekintetű. Nem is tudom. Végignéztem az összes videót vele, elolvastam jó pár írást róla, és elvileg nem értem, hogyan tehette?!
A történet egyszerű: Temesvár vesztegzár alatt, a vendéglők zárva, kivéve, ha egy szállodához tartoznak, és az ott megszállók használják. Anna, a helyi tanács egyik tagja, csendőrök kíséretében egyszer csak ott terem az egyik hotelnél, videófelvételt készít, hogy rögzítse: Lám, lám, van, aki nem tartja be a szabályokat! Beront, lefilmezi azt a pár embert, aki bent ül. És a felvételt nyilvánosságra hozza. Közben borul a bili is. Milyen minőségében ment oda, csendőrséggel, filmezni?! Akik bent ültek, az ő emberei voltak?! Megrendelésre – együttműködésből „segítettek” lebuktatni a vendéglőt?! Mikor mindez kiderült, akkor nyilvánosságra hozott egy újabb videófelvételt, ahol arról vall, miért tette, kinek a tudomásával, milyen célból. És evvel el is indult a lavina.
Nézegetem Anna képeit, a furcsán égő szemét, a nőietlen pózolásait, acsarkodó hangoskodásait. Megsajnálom. Olyan prototipikus. Az új ember. Aki a maga képére és hasonlatosságára akar mindent és mindenkit, mert ő tudja, és ő: jó. Ő a jó ember, aki majd rendet tesz.
Nem tudom jogilag megítélni a történteket, de olyan hatalommal való visszaélésszerű az eset. Ahogyan másokat is belerángat – vagy ahogyan őt rángatták bele –, ahogyan megrendezi(k) a szabályszegést, olyan alantas és kicsit gyerekes is. De főleg tragikus. Mert nem látta előre, nem tudta, hogy mit tesz, és mi lesz a következménye. Süllyedni fog: legjobb esetben csak a pártja meneszti, gondolom, a helyi tanács is, de mivel belekeverték a csendőrséget, egyéb intézményeket, vezetőket, mivel vádoltak össze-vissza, s mivel úgy tűnik, bizonyíték nincs, Anna sorsa meg van pecsételve. Mert van a valóság és vannak az egyéni, a bizonyítható igazságok. A jog felől ez valahogy úgy néz ki: az az igazság, ami bizonyítható. A nyelv felől pedig az, amiről beszélünk, amit kimondunk. Ezért vagyunk mi elhallgató kultúra – amiről nem beszélünk, az ugye nincs is. A hit, a vallás felől az az igazság, amit elhiszünk. Szóval van itt jónéhány igazság – válogathatunk nyugodtan. De az Anna-jelenség a maga valójában hat, itt marad közöttünk: mindenáron, bármi áron bizonyítani a saját igazunkat. Legrosszabb esetben Anna marad ott, ahol van – a mi sorsunk amúgy is meg van pecsételve jó ideje.
Ez a történet pedig százszor, ezerszer megtörtént már – és meg is fog. És mindig tragikus vége lesz. Ott van a regényekben, a népi élettörténetekben, a tanúvallomásokban, a balladákban. Ott van a múltban és a jelenben is.
Olvasom az Anna-ügyet és mondom magamban A nagy helyi tolvaj balladáját: „A nagy híres tolvaj / Most es oda vagyon / Keresztút-állani, / Egy pénzért, kettőért / Lelkit elveszteni…” Mint a legtöbb balladánk, ez is asszonysorsokról szól, ez egy nőről, akit tolvajhoz adnak, aki siránkozik azon, hogy gazember a férje, s mivel ezt szóvá teszi, fejét veszik: „Mikor fejem veszik, / Mosd meg ürmös borba, / Édes ürmös borba, / Takard gyenge gyócsba! // Tedd fel a hintómba / Vidd bé Móduvába, / Apámnak s anyámnak / Tedd az asztalára. // Hogy egész Móduva / Vegyen példát róla, / Senki a leányát / Tolvajnak ne adja!” Annát nem adják – megy ő magától is. Vajon hol vannak a női ösztönei? Hol van az a női erő, ami hajlít, de nem tör, ami metsz és alakít?
Olyan balladaszerű ebben a lebuktatós történetben minden: sok részletet homály fed, az eseményeket drámai párbeszédekből és lírai vallomásokból ismerjük meg. Egyetlen jelenetre fókuszál. A szereplőket végletes lelkiállapotban ismerjük meg, gyakran a megzavarodott lélek viselkedését észleljük. És újraélünk többezer éves történeteket.
Úgy megkérdezném tőle: – Miért tette?! Hogy tehette?! – és úgy megölelném, és megsimogatnám a haját, az arcát. Mielőtt fejét veszik.
* Címlapképünkön Ana Munteanu, az USR temesvári helyi tanácsosa, történetünk hőse
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!