Simon Judit: Oltomiglan napló 34.

2021. 04. 04. 21:42

Megjött az új esztendő, vele együtt a mindenévi remény: jobb lesz, mint az előző. 2021-nek nem nagy kihívás jobbnak lenni, úgyhogy, hátha tényleg. Látszik a fény az alagút végén, és én nagyon remélem, nem vonat világít, hanem az oltás megfékezi ezt a mindent leállító, felborító járványt. Addig is, engedve kedves emberek unszolásának, naplót írok. Nem tudom, hány napig vagy hétig, esetleg hónapig tart, csak akkor zárom le, ha megkaptam a második szurit.

 

Ma megkaptam a második, az emlékeztető oltást. Az elsőhöz képest annyi a volt a különbség, hogy pocsék időben mentünk és jöttünk. Ma is Szűcs Laci vitt és hozott, de az eső miatt nem tudott hosszas vaskohsziklási sétát tenni, a kocsiban várt rám türelemmel.

Pénteken megkaptam az sms-t, nehogy elfelejtsek oltásra menni. Emlékeztető oltás, emlékeztető üzenet. Másnap egy kedves női hang arra kért, hogy ha lehet, és nem okoz nekem bonyodalmat húsvét vasárnapján, lennék szíves egy órával korábban menni. Mondtam nagyszerű, indultunk is időben, hogy a megbeszélt időben ott legyünk Stei-en (lánykori neve Vaskohsziklás, illetve első házassága után Dr. Petru Groza), a városi kórházban kialakított oltóközpontban.

Bájos, divatos frizurájú asszisztensnő fogadott, kérdezte, hogy éreztem magam az első oltás után, betegeskedtem-e az elmúlt három hétben. A nemleges válaszomhoz hozzáfűztem, hogy ezt a hidegfrontot nagyon utálom, ugyanis nem tudom, hogy a hátam vagy a fejem fáj-e jobban. Erre lépett be a kedves, rokonszenves doktornő és kérdezte, mim fáj. Mondtam neki a front okozta bajaimat, és megnyugtattam, hogy észre se fogom venni, ha az oltás okoz valamit, majd ráfogom az időjárásra. Nevetünk, közben elmondja, hogy ne ijedjek meg, ha másfajta fejfájást, esetleg izom- vagy ízületi fájdalmakat érzek, esetleg felmegy a lázam, mindez természetes következmény, legtöbb 48 óra alatt elmúlik. Javasolta, hogy ha ilyeneket érzek, vegyek be egy fájdalom- vagy lázcsillapítót. Még azt is mondta, lehet, aluszékony leszek, akkor pedig aludjak, amennyi belém fér. Hát abban nem lesz hiba – válaszoltam, mert ha álmos vagyok, soha nem harcolok az ébrenlétért. Ezen is nevettünk.

Betessékelt a kezelőbe, leültetett a már ismerős székre, és mintegy fél perc alatt beoltott az asszisztensnő. Még a szúrást sem éreztem

A protokoll megkövetelte 15 perces oltás utáni várakozási időben az orvosnővel beszélgettem. Elmondta, sokkal nyugodtabb, amióta beoltották, mert addig bizony nagyon aggódott, nehogy hazavigye a vírust a családjának. Kollegáival megtörtént ugyanis hasonló, és nem kis lelkiismeretfurdalást okozott nekik, hogy miattuk betegedett meg egyiknek az édesapja, másiknak a felesége. Szóba kerültek a tüntetések is. Az orvosnő addig mosolygós arca elkomorodott. „Fogalmuk sincs, hogy miről beszélnek, és arról sem, milyen veszélynek teszik magukat és az otthoniakat a tömegben” – mondja. Bevallotta, mennyire rosszul esik neki is, amikor az orvosokat szidják. Elmesélte, hogy sem ő, sem kollégái tavaly február óta nem mehettek szabadságra, és az idén sem gondolhatnak pihenésre, ameddig tart az oltási kampány.

Beszélgettünk arról is, hogy nagyon sokakat lelkileg és pszichésen is megvisel a járvány, az ismerőseik, barátaik betegsége, a bezártság. Egyetértettünk abban, meg kellene oldani a segítségnyújtást, hogy pszichológusok, pszichiáterek foglalkozzanak az ilyen segítséget igénylőkkel.

Eltelt a fertályóra, már a következő páciens is megérkezett. Az orvosnő és az asszisztensnő kellemes, egészségben töltött húsvétot kívánt és nevetve megjegyezte, vélhetően ő májusban is a rendelőben ünnepel, és csak este csatlakozik a családjához.

Hazaértem, és nagyon jól esett, hogy számos barátom felhívott és hogylétem felől érdeklődött.

Már este van és köszönöm szépen, jól vagyok.

Úgy terveztem, hogy ez lesz az utolsó Oltomiglan naplóbejegyzés. Szűcs Laci viszont azt javasolta, írjak még néhányat és csak akkor búcsúzzak, ha már eltelt az a bizonyos 10 nap, ami után teljes biztonságban csavaroghatok, ölelhetem meg azt, akit szeretnék.

Mivel Lacinak nem szeretek ellentmondani, még nem zárom le a naplót.

Boldog, vidám, örömökkel teli húsvétot továbbra is mindenkinek!

Virtuális ölelés.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!