Orban, Victoria-palota, végállomás?

2019. 11. 06. 13:20

Hétfő este véget ért Romániában a szocdem kormányzás, három év alatt a PSD négy miniszterelnököt fogyasztott el, mire végül elapadt a többségük a parlament két házában. A helyzet instabilitását jellemzi, hogy az új Orban-kormány is kisebbségi, de nem amiatt, mert a magyar törvényhozók is támogatták. Simon Judit jegyzete.

Az új miniszterelnök szólásra jelentkezik a parlamentben

 

Gu-Werner Orban – írja az egyik – immár az új kormánypárthoz közelebb álló kereskedelmi tévé haskötőjén (a csík, amin fut lent a szöveg). A poénon túl van ebben valami, mert Klaus Iohannis kitartása nélkül aligha jött volna össze a kormánybukatatáshoz és még kevésbé a kisebbségi nemzeti liberális kormány megszavazásához szükséges alkalmi törvényhozási többség. De hiába dolgozott volna az államfő kitartóan a szocdem hatalom ellen, ha májusban az európai parlamenti választásokon a Nemzeti Liberális Párt (PNL) nem győzi le fölényesen a kormányzó Szociáldemokrata Pártot (PSD), akiket a politikai szempontból fiatal Mentsük meg Romániát (USR) követett 0,1 százalék különbséggel. S kellett még az internet népének „ellenállok” (Rezist!) mozgalma, az utcára vonuló tömegek. Szóval sok minden és három év, hogy érvényesüljön a sok lúd disznót győz örök igazsága. Ahány apró és még apróbb politikai alakulat, plusz a függetlenek, meg a nemzeti kisebbségek képviselői, az RMDSZ, valamint a Ponta féle Pro Románia hét képviselője, és nem utolsósorban öt kallódó szocdem fogott össze, hogy Ludovic Orban nemzeti liberális csapata megkapja a kormányalakításhoz szükséges voksokat, 340-et végül a minimálisan szükséges 433 helyett. Ilyen még nem volt az elmúlt harminc évben – mondogatják az elemzők, akik egyben a demokrácia győzelmét is ünneplik.

Mert hát lehet fanyalogni, hogy Ludovic Orbán, meg Rares Bogdan, meg a többiek, akik nem a kisebbségek iránti rokonszenvükről híresek, de a tény tény marad: bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatták a kormányt, és törvényhozási többséggel – még ha csak hajszálnyival is – hatalomra segítettek egy másik kabinetet. Elküldték a szocdemeket és helyükre állították a nemzeti liberálisokat. Tetszik vagy sem, ez demokratikus eljárás. A Dragnea–Dăncilă féle illiberális próbálkozás Romániában megbukott.

Kérdés persze, hogy ez a szocdemek elkergetésére gründolt hajszálnyi többség mire és meddig lesz elég, odaáll-e mindenki a kisebbségi kormány mellé, ha valamilyen kevésbé népszerű döntést kell megszavazni.

Az új végrehajtás, amely alig két órával később, hogy megszavazták, letette az esküt, bevonult a Victoria palotába és vitte magával a hatalmas terveket. Iohannis többször elismételte nekik: legfennebb egy évre szól a mandátumuk, mert ha nem is lesz előrehozott választás – amit egyébként az államfő is szorgalmaz – 2020-ban helyhatósági és törvényhozási választás következik. Orbanék viszont mintha ezt meg sem hallották volna, sorolták a nagy terveket, melyekkel – szerintük – rendbehozhatják az országot. Úgy állnak neki a kormányzásnak, hogy a többség megszerzése érdekében fűt-fát megígértek a partnereiknek, a szerződésekbe foglaltak viszont néha ellentmondanak egymásnak. A nemzeti liberális kormányfő 16 tárcával, illetve tárcavezetővel alakított kormányt az eddigi 26 helyett. Összevont minisztériumokat, már azt is munka lesz kibogozni, kihez mi tartozik. Továbbá úgy látnak neki a kormányzáshoz, hogy fogalmuk sincs, mit találnak, hány csontváz esik majd ki a szekrényekből. Az biztos, hogy mindenhol a PSD embereit találják, nem kis időbe telik, ameddig legalább a minisztériumokban kicserélik az embereket, nemhogy a megyékben, a városokban, a hivatalokban, intézményekben. Egyelőre még az sem jutott eszükbe, hogy a két házelnököt lecseréljék.

Vár rájuk a költségvetés kiegészítése, a jövő évi büdzsé kialakítása, úgy, hogy a tanügynek alapból megígérték a hat százalékot. Mi történik, ha a csekély többség valamelyik alakulatával nem tud Orban dűlőre jutni? Egyelőre a kérdések sorakoznak.

Viorica Dăncilă, a PSD elnöke leköszönő beszéd helyett olyan kampányszöveget olvasott fel, amiben minimum diktátornak kiáltotta ki az államfőt, és kilátásba helyezett a maguk részéről is egy bizalmatlansági indítványt.

Kétséges, hogy utóbbit meglépnék a szocdemek, ugyanis az elmúlt évek gyakorlata azt mutatja, hogy a PSD egy év alatt olyan szinten tudja lejáratni a regnáló kormányt, és úgy képes rendezni sorait, hogy a törvényhozási választásokon győzni tudnak. Ami a helyhatósági választásokat illeti, az új kormánynak nem lesz se ideje se energiája, hogy az ország minden megyéjében, városában átvegye a hatalmat.

Nem véletlen, hogy sem az USR, de a kis pártok sem akarnak szerepet vállalni az új kabinetben. Nem akarják kockáztatni a hitelüket, nem szeretnének idő előtt erodálódni. Tartogatják magukat és nehezen összekuporgatott népszerűségüket, bizalmi indexüket a jövő évi parlamenti választásokra. Az sem véletlen, hogy az USR, de az államfő is az előrehozott választásokat szorgalmazza, mert akkor a szocdemeknek nem lenne idejük talpra állni és a PNL kormányt sem utálnák meg ennyi idő alatt a rövid emlékezetű szavazópolgárok.

Iohannis sugárzik a boldogságtól, el is kísérte az új kormányt a Victoria palotába, szimbolikusan, néhány perc erejéig részt vett az első érdemi kormányülésen. Bátorítja, támogatja őket, ha már vállalkoztak, a neki nagyon is kedvező, politikai kamikaze akcióra. Mert nem biztos, hogy 2020-ban a nemzeti liberálisok egy évi kormányzás után még nyerni tudnak.

Mivel végre van kormány, olyan, amilyen, de van, és remélhetőleg munkához lát, hogy még ebben az évben megszülessen a 2020-as költségvetés, ameddig kitör az első botrány a törvényhozásban, addig is van elfoglaltsága a médiának és a lakosságnak: november 10-én, vasárnap tartják az államelnök-választás első fordulóját.

Ahány közvéleménykutatás, annyi eredmény, de mindegyikben a jelenlegi államfő vezet, sok százalékkal utasítja maga mögé kihívóit. A csata pillanatnyilag a második helyért folyik, nem könnyű megjósolni, kinek a neve kerül majd a 24-i második fordulóban a szavazólapra Iohannisé mellé. A felmérések három jelöltet neveznek meg, mint lehetséges ellenfelet: Dan Barna, Viorica Dăncilă és Mircea Diaconu. A második mandátumára készülő államfővel szemben egyikük sem számít esélyesnek.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!