Simon Judit: Oltás után, szabadon 1.

2021. 05. 31. 19:30

Hiányzik a naplóírás. Az elmúlt másfél évben megszoktam, hogy nem csak szűk baráti körömmel, hanem ismerősökkel, ismeretlenekkel is megosszam a gondolataimat. Hiányoznak a visszajelzések, az okos és néha oktalan megjegyzések. Az online lét. A hiányt, mint tudjuk, pótolni kell. Megírom hát visszatérésem napjait az életbe. Tartsanak velem, talán a történetek és hozzászólások nyomán kiderül, miért más ez az élet, mint az azelőtti.

Ez is májusban történt, Újvárad lapbemutató a Varadinum napjaiban a váradi Lokál terasz egy beugrójában

Fotó: Bauman Dieter-Gergő

 

Összefoglaló – május 31. (hétfő)

Kezdek, kezdünk visszatérni a járvány előtti életbe. Majdnem olyan, de mégsem. Valami változott, nem tudom mi, ahogy azt sem, hogy ez a változás csak bennem vagy a külvilágban is zajlik.

Annyi bizonyos, hogy a járvány még nem múlt el, a vírus itt sündörög közöttünk. Határozottan rosszul érzi magát, lehet, megjuhászkodik, de mert sunyi, nem tudni, mikor és hogyan kap újra erőre. Nem kell róla megfeledkezni.

Közel másfél év után elmentem Váradról. Felültem a vonatra, elutaztam Kolozsvárra, szállodában laktam, megnéztem az Állatfarm című színházi ősbemutatót. Utána összeölelkeztem a rég nem látott barátaimmal, a színészekkel, és buliztunk egy jót.

Azelőtti életemben elég sokat utaztam, semmi különös nem volt ebben, becsomagoltam mindazt, amire úgy gondoltam, hogy szükségem lesz, felmásztam vonatra, repülőre, autóra, ami éppen volt, megérkeztem, dolgoztam, vagy nyaraltam, hazajöttem, mentek tovább a mindennapok.

Ehhez képest most úgy izgultam, mint egy gyerek. Megértettem, mi az utazási láz. Napokkal korábban kezdtem készülni, jegyirodában vettem oda-vissza vonatjegyet, előre szóltam a barátaimnak, hogy érkezem, megszerveztem a programomat. Tiszta szerencse, hogy Szűcs Laci vitt ki az állomásra, különben én lettem volna ott a látványosság, ahogy az örömtől zokogva táncra perdülök. Perdülés elmaradt, de a vonaton bizony kicsordultak azok a könnyek, szállodai szobának sem örültem még ennyire, pedig sem szebb, sem elegánsabb nem volt, amit amilyenekben eddig laktam. Fékezte kicsit a lelkesedésemet, hogy a szálloda étterme, illetve kávézója csak reggel 8-tól délig, és délután 5-től este 9-ig működött. De a reggeli finom volt és bőséges, a kávé forró.

A színházban megmérték a lázam és többen felkiáltottak: tudják, hogy be vagyok oltva, olvasták. Öröm. Az Állatfarm nagyszerű előadás, nagyon élveztem Puskás Zoltán rendezését, a zenét a korszerűsített szöveget. Az más kérdés, hogy milyen drámai képet fest a jelenünkről, ugyanakkor vigasztaló, hogy alkotók mégis látnak kiutat belőle.

Alighogy hazaértem, megint színházba mentem. Képzeljék, Nagyváradon tartották a Debreceni Csokonai Színház idei első bemutatóját, a Magyar Elektrát, Szabó K. István rendezésében. A tavaszi lezárások éppen akkor kezdődtek, amikor a produkció elkészült. Az előadás egyik főszereplője Kardos M. Róbert váradi, Jászai-díjas színművész. Ez az előadás sem fest vidám pasztell-képet a világunkról, sőt. Mindkét előadásról részletes írok az Újvárad már készülő júliusi számában. A nagyváradi előadás után is volt ölelkezés, buli, néhányan még kocsmába is mentünk.

Ha mindez az öröm nem lenne elég, Fried Noémivel megünnepeltük Plainer Zsuzsa barátnénk szülinapját a gyönyörű kertjükben. Velünk tartott kémiatanárnő anyukája, aki megengedte, hogy tegezzem, és akit minden váradi ismer és tisztel. Nagyon jól éreztem magam, jókat beszélgettünk, finomakat ettünk, ezúton is köszönöm a meghívást.

Immár elkezdtünk rendezvényeket is szervezni. A Kortárs klasszikusaink sorozat még márciusban Demény Péter előadásával indult Nemes Nagy Ágnesről, most májusban Balázs Imre József Hervay Gizella személyéhez és költészetéhez segített közelednünk. Az est hanganyaga pár nap múlva hallható az Újvárad-ro oldalunkon, a szerkesztett szövegváltozat a júliusi lapszámban. Volt lapbemutatónk is, lásd a mellékelt képet.

Tervezünk még a közeli napokban izgalmasnak ígérkező kulturális programokat, ezekről legközelebb mesélek, addig is csütörtöktől megtaláljátok régebbi és újabb könyveinket és az Újváradot, – a júniusit is már – a Kolozsvári Könyvvásáron található standunknál a Bánffy-palotában.

Ja, és hamarosan kezdődik a HolnapUtán színházi fesztivál. Egyelőre vannak színházak Váradon. Remélem, lesznek is, a döntéshozók megkímélik a váradi művészeti és kulturális intézményeket a további visszanyesésektől.

Még valami: visszajöttek a fecskéim. Bűbájosak. Naponta sikálom utánuk a teraszt, de nem bánom.

Puszi mindenkinek!



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!