Simon Judit: Oltomiglan napló 21.

2021. 02. 06. 21:39

Megjött az új esztendő, vele együtt a mindenévi remény: jobb lesz, mint az előző. 2021-nek nem nagy kihívás jobbnak lenni, úgyhogy, hátha tényleg. Látszik a fény az alagút végén, és én nagyon remélem, nem vonat világít, hanem az oltás megfékezi ezt a mindent leállító, felborító járványt. Addig is, engedve kedves emberek unszolásának, naplót írok. Nem tudom, hány napig vagy hétig, esetleg hónapig tart, csak akkor zárom le, ha megkaptam a második szurit.

 

A vírus megtalálta a barátaimat. Szerencsére fiatalok, egészségesek, alig vannak tüneteik. Azért mégis aggódom értük. Szurkolok, hogy minél hamarabb meggyógyuljanak és szövődményeik se legyenek. Az elmúlt napokan számos barátom, jó ismerősöm küszködik ezzel a szomorú Coviddal. Már nagyon szeretném, ha túllennénk rajta.

A kinek jó, kinek rossz hír, hogy a járványt csak tömeges oltással lehet megfékezni. Sokan félnek az új oltóanyagoktól, én nem pontosan értem, hogy miért. Ami meglepő, hogy tanárok, művelt értelmiségiek, művészek, de még orvosok is elutasítják. Megígértem magamnak, senkivel nem vitatkozom, senkit nem győzködök többé, hogy olttassa be magát, meg, arról sem, hogy ez nem csak magánügy.

Azt sem tudom belőni, hogy akik elutasítják az oltást, honnan kerítenek annyi riasztó hírt, tudósítást, magyarázatot. Legutóbb valaki megosztotta, így került a szemem elé egy olasz lap vagy portál, amiben másról sincs anyag, minthogy az emberek egyre-másra halnak meg a vakcinától. A dráma ebben az, hogy az oltást elutasítók ezekből a forrásokból táplálkoznak, ismétlem: jórészt értelmiségiek. Vajon hogyan lehetne rávezetni az embereket arra, hogy megkülönböztessék a hírt az álhírtől, a kattintásvadász címeket a valós eseményektől?

Na, megint belefutottam ebbe a témába, holott csak annyit szerettem volna az oltással kapcsolatban írni, hogy a román kormányfő felajánlotta az Európai Unió illetékeseinek, a bukaresti Cantacuzino intézetben szívesen gyártanának oltóanyagot. Most várják a választ, hogy melyik vakcina előállítására kapnának megbízást. Persze ez hosszadalmas folyamat, de már az jó hír, hogy elvileg lehetőség van kihasználni a hazai gyógyszergyári kapacitásokat,

Apropó álhírek, fake tudósítások. Ezeket a mémektől sem ártana megkülönböztetni, utóbbi kevésbé kártékony, feltéve, ha felismerik. Kering a közösségi hálón egy nagyon sikerült mém. Ebben az amúgy végtelenül rokonszenves dán kormányfő asszony nem tudja visszatartani a nevetését, amire az egész parlament pártállástól függetlenül dől a nevetéstől. A videótudósítás mostanában terjedő román felirata szerint a dán kabinetet vezető hölgy és a törvényhozás tagjai a román államfőn szórakoznak. Noha a videó bal felső sarkában jelzi, hogy ez vicctévé, volt, aki komolyan vette és vérmérséklete szerint védte vagy szidta Iohannist. Itt van a videó.

Dániában, számos más európai országhoz hasonlóan betiltották a vadállatok cirkuszi szerepeltetését. Mette Frederiksen dán miniszterelnök a kormánya ezzel kapcsolatos fontos döntéséről akart beszámolni, és kérni a parlament jóváhagyását, de megállíthatatlanul kitört belőle a nevetés. Addig még megőrizte valahogy a komolyságát, ameddig indokolt, de már csak fuldokolva tudta elmondani, hogy a törvény értelmében Dánia megvásárolta az utolsó négy árván maradt cirkuszi elefántot – név szerint: Rambolinet, Larat, Djungát és Jennyt –, hogy megfelelő nyugellátásban részesüljenek. Csakhogy kiderült, Ramboline-nak van egy barátja, Ali, a teve, aki nélkül egy tapodtat sem volt hajlandó menni. Az utolsó mondatnál már együtt hahotázott a kormányfő és a képviselők. A nevetéstől gurgulázva köszönte meg a bevándorlásellenes Dán Néppártnak, hogy nincs ellevetésük a tevevétel ellen, noha Ramboline haverját Alinak hívják. Ezt is tessék megnézni.

Miután legalább félórát röhögtem, kicsit elszomorodtam, milyen klassz lenne egy jókedvű országban élni.

Virtuális ölelés.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!