Simon Judit: Oltomiglan napló 29.

2021. 03. 10. 21:45

Megjött az új esztendő, vele együtt a mindenévi remény: jobb lesz, mint az előző. 2021-nek nem nagy kihívás jobbnak lenni, úgyhogy, hátha tényleg. Látszik a fény az alagút végén, és én nagyon remélem, nem vonat világít, hanem az oltás megfékezi ezt a mindent leállító, felborító járványt. Addig is, engedve kedves emberek unszolásának, naplót írok. Nem tudom, hány napig vagy hétig, esetleg hónapig tart, csak akkor zárom le, ha megkaptam a második szurit.

 

Sok nap kimaradt a naplóírásból, de szerintem a meglepetés pótolta. Mondtam ugye, hogy készülünk valamire a barátaimmal, kollégáimmal, s lám elkészült az Újvárad, az irodalmi, kulturális lap, ami az irodalom mellett rengeteg érdekes írást tartalmaz és minden szerénységem ellenére mondhatom, hogy remek csapat szerkeszti és nagyszerű, tehetséges emberek közölnek benne. Kérem, higgyék el, nem túlzok. Az sem túlzás, hogy az újvárad.ro egy ígéretes, egyedi arculattal rendelkező portál, ahol hamarosan nem csak azt lehet olvasni, ami a lapban megjelenik, hanem sok minden mást is színházról, moziról, könyvekről, érdekes alkotó emberekről.

Ha ez mind nem lenne elég, hát kérem szépen, aholnap.ro címen egy, na jó, két kattintással lehet könyvet vásárolni. Egyelőre a Holnap Kulturális Egyesület kiadásában megjelenteket, de reméljük, bővülni fog a kínálat vendégkönyvekkel. Ebben nem csak az a jó, hogy nem kell elmenni keresgélni, hanem az is, hogy online megrendeléskor olcsóbbak, mint a boltokban. Remek ajándék mindenféle alkalomra, annyiféle könyvünk van. Persze az Újváradot is meg lehet venni az aholnap.ro-n. A lap is olcsó, az előfizetőknek még olcsóbb, a könyvek sem drágák, hiszen az a célunk, hogy mindenki megvehesse, amit szeretne. Tessék kattintani!

Az Újváradot hétfőn délután a Szigligeti Stúdió Fehér termében mutattuk be. Ezzel mi is elbúcsúztunk a stúdiótól, annyi érdekes rendezvény, irodalmi est, könyvfesztivál és nagyszerű színházi előadás helyszínétől. Mert tatarozzák a Sonnenfeld palotát. Jobb, ha ez nem folytatom…

Inkább írok a nőnapról, ami nekünk nagyon jól telt. Sokan jöttek a lap bemutatójára, ezzel együtt három új könyvet is prezentáltunk. Hölgyek is voltak szép számban, és remélem, ők is olyan jól érezték magunkat, mint mi.

Amúgy március 8-án a közösségi hálót elárasztották a virágok és a köszöntések. Nem vagyok nagy barátja a mindenféle nemzetközi meg világnapnak, de nem esett rosszul, hogy jónéhány úriembernek eszébe jutottam.

Március 8, a nők nemzetközi napja alkalmas arra, hogy felhívja a figyelmet a nők helyzetére. Bármilyen furcsa, de vannak országok ezen a glóbuszon, ahol a nőket alig vagy egyáltalán nem veszik emberszámba, nem esély-, de jogegyenlőségről sem álmodhatnak. Igen, a 21. században. Én nem azt mondom, hogy a mi tájainkon csupa tej és méz vagy parfüm és bársony a lányok, asszonyok élete, de esélyünk, sőt lehetőségünk is van rá, hogy úgy éljünk, ahogy szeretnénk.

Lehet, hogy megdorgálnak, sőt elátkoznak a közösségi hálón, még az is lehet, hogy bizonyos, vagy bizonytalan körök nem fogadnak be, amiért nem teljesítjük a „hagyományos” elvárásokat, de errefelé senkit nem akasztanak fel, ha elválik, nem kövezik meg, ha egyedülálló. Mi több, olyan munkát végezhetük, amihez kedvünk és tudásunk van. Nem tilos a miniszoknya, a festett haj, sőt kocsmázni is mehetünk egyedül vagy csupa hölgytársaságban.

Ezzel nem akarom lenullázni a családon belüli erőszak veszélyét, nemlétezőnek tekinteni a kis- vagy nagyobb közösségekben támasztott elvárásokat és a megfelelési kényszereket.

Láttam egy nagyon szellemes karikatúrát a közösségi halón, hogy mit várnának el a nők: egyenlő esélyeket és jogokat, egyenlő bérezést, megbecsülést, közös háztartási munkavégzést. S mit kapnak? Hát virágot. Jó esetben sokszor, rossz esetben egyszer-kétszer egy évben.

Én azért nem látom ilyen sötéten a helyzetet, igaz, egyedül élek, csak azt látom a pasikból, amit mutatni akarnak magukról, az meg a szebbik arcuk. Úgy gondolom viszont, hogy mi nők is dönthetünk arról, hogyan akarunk élni. A tapasztalatom pedig az, hogy ha a nők ugyanolyan minőségű és mennyiségű munkát végeznek, mint a férfiak, akkor a bérük sem különbözik.

Egyébként rengeteg okos és kevésbé okos írás keringett a neten a nők helyzetéről, én viszont – bocsánat érte – annyira örülök az új lapunknak, olyan büszke vagyok, hogy részese lehetek ennek a csapatnak, hogy nem igazán tudtam foglalkozni a nőtársaim vélt vagy valós keserűségeivel.

Vasárnap kapom az első oltást!

Virtuális ölelés.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!