Simon Judit: Oltomiglan napló 32.

2021. 03. 26. 22:11

Megjött az új esztendő, vele együtt a mindenévi remény: jobb lesz, mint az előző. 2021-nek nem nagy kihívás jobbnak lenni, úgyhogy, hátha tényleg. Látszik a fény az alagút végén, és én nagyon remélem, nem vonat világít, hanem az oltás megfékezi ezt a mindent leállító, felborító járványt. Addig is, engedve kedves emberek unszolásának, naplót írok. Nem tudom, hány napig vagy hétig, esetleg hónapig tart, csak akkor zárom le, ha megkaptam a második szurit.

 

Anyukám mindig azt mondta, kapkodva semmit nem lehet megoldani, csak pofára esni. Ez jutott eszembe, amikor országunk nagyjai előálltak az újabb megszorításokkal, korlátozásokkal.

Aki ismer, tudja, hogy nem berzenkedtem a vesztegzár ellen, sem a „maradj otthon” nem verte ki a biztosítékomat, nem hepciáskodtam, amiért nem engednek színházba, sem rendezvényekre, vagy ha igen, akkor sem csoportosulhattam, ugyanis megértettem, mire szolgálnak az ezekre vonatkozó rendelkezések.

Most, mivel a legújabbakat nem értem, kezd tele lenni a zoknim, a hócipőm és a nemlétező testrészem.

Már az sem volt világos számomra, hogy miért kell tizenegy, majd tíz órakor takarodót fújni, de most végképpen képtelen vagyok felfogni mire jó az este nyolc órai kijárási tilalom, és a hatórás kötelező boltbezárás.

Pórnépi agyammal azt gondolom, hogy aki bejár a munkahelyére, de az is, aki home office-ban tevékenykedik, nagyjából délután négykor-ötkor fejezi be a munkát. Majdnem hat óra, amikorra végre elér bevásárolni. El tudják képzelni, milyen zsúfoltak lesznek az élelmiszerüzletek? A kicsikben és nagyokban egymás nyakába lihegnek majd a vásárlók, hogy minden beszerezzenek, kifizessenek még zárás előtt.

Ráadásul galloppíroznak az ünnepek, amikor amúgy is tumultus van a boltokban és a szupermarketekben.

Áttérünk a nyári időszámításra, este nyolckor még világos lesz, a hőmérséklet is emelkedik, tavasz van. Bugyuta fejemmel úgy gondolom, sőt tudom, hogy ilyenkor az emberek este sétálni mennek, horribile dictu kiülnek egy teraszra vacsorázni, vagy csak meginni egy sört egy üdítőt, beszélgetnek és örülnek a tavasznak.

Anyukám erre is azt mondaná, kapkodás, aminek pofáraesés lesz a vége.

Viccet félretéve, nagyon utálom, és egyre jobban idegesít, hogy az ország vezetői, a járványügyekért felelősök nem tekintenek felnőttnek. Alapállásból azt feltételezik, hogy nem értem, nem tartom be az egészségügyi szabályokat. Indulásból úgy viselkednek, olyan rendeleteket hoznak, mintha mi, állampolgárok, mindannyian szabálysértők, hogy ne mondjam bűnözők volnánk, akiket be kell zárni estére, nehogy valamilyen rosszat tegyenek, kihágásokat kövessenek el. Jobb esetben gyerekeknek tekintenek, akiket este nyolckor a szülők beparancsolnak a házba. Vacsora, fürdés, lefekvés.

Akik hétvégén vagy esetenként egész hétre este nyolctól rendelnek el kijárási tilalmat, azt sem gondolták végig, hogy rokonok, barátok meg sem látogathatják egymást, hiszen este hat előtt nem illik vendégségbe menni, na meg idő sincs rá. Elindulnak és már fordulhatnak is vissza, mert a kormány este nyolcra rendelte el a pizsamaosztást.

Vannak viszont kivételek is: a templomok. Húsvét szombatján éjjel két óráig lehet hazaérni. Ráadásul a katolikusoknál nincs húsvétkor éjféli mise, a protestánsoknál meg ünnep idején is megoldják délelőtti istentiszteletekkel. Színházba járni tilos, rendezvényt szervezni még kisebbeket is tilos a fertőzésveszély miatt. Templomokba bármikor bármennyien.  Nem értem. Aki megfejti a legújabb intézkedések értelmét, kérem magyarázza el nekem is.

Na, jó, térjünk át vidámabb dolgokra.

Nagyvárad egyik külvárosában, egy építkezési telep törmelékei között valakik felfedeztek egy szépséges szecessziós oszlopot. A hozzáértők kiderítették, hogy a talált kincs lámpaoszlop, egyike azoknak, amik a városháza mellett álltak. Azt nem írta az újság, hogy gázlánggal vagy izzóval szórták a fényt, de tény, hogy régi és szép.

A város- és a megye vezetőihez közel álló magyar politikusok cselekedni akartak, lehetőleg látványosan. Beadványt írtak a polgármesternek, a tanácsnak, a városi múzeumnak, hogy ne hagyják elpusztulni, netán szemétbe dobni az szép szecessziós oszlopot. Azt a választ kapták, hogy a tárgy nem műemlék, nincs nyilvántartva, nem tudnak, mit kezdeni vele. Egy újságíró megkérdezte a politikus urakat, hogy miért nem szállították biztonságos helyre, s intézzék ezt követően a sorsát. Nem lehet – szabadkoztak, mert a város tulajdona, még lopással vádolnák őket. Igaz, fényképről is megállapítható, hogy az oszlop és talapzata baromi nehéz, sok pénzbe került volna az elszállítás.

Volt, aki pénzt és fáradságot sem kímélt, mert mire a politikusok urak visszamentek szörnyülködni, már nem a helyén az oszlop. Ellopták, azaz elszállították. Nem tudni ki, és nem tudni, hová. Csendben, felhajtás és beadványok nélkül.

Az elmúlt napokban történt az is, hogy kedvenc politikusunk, Dan Tănase, aki magához méltó helyre lelt az AUR pártban, vitába keveredett Silviu Dehelean USR-s képviselőtársával. Tănase a maga úriember módján tetves senkiházinak titulálta kollégáját. Utóbbi finoman szólva is ideges lett, de frakciótársai bíztatására otthagyta botrányhőst, aki Dehelean hátának üvöltötte, hogy pusztuljon a szeme elől. Ilyen az, amikor az éles vita a folyosón is folytatódik.

Én meg abban reménykedem, hogy Váradon az új esetek aránya nem emelkedik 4 ezrelék fölé (most, pénteken 3,83), mert már nagyon unok folyton itthon ülni.

Virtuális ölelés.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!