Simon Judit: Oltomiglan napló 8.

2021. 01. 10. 21:45

Megjött az új esztendő, vele együtt a mindenévi remény: jobb lesz, mint az előző. 2021-nek nem nagy kihívás jobbnak lenni, úgyhogy, hátha tényleg. Látszik a fény az alagút végén, és én nagyon remélem, nem vonat világít, hanem az oltás megfékezi ezt a mindent leállító, felborító járványt. Addig is, engedve kedves emberek unszolásának, naplót írok. Nem tudom, hány napig vagy hétig, esetleg hónapig tart, csak akkor zárom le, ha megkaptam a második szurit.

 

Itt vagyok újra, immár frissen festett hajjal, manikűrözött kézzel, merthogy tegnap voltam fodrásznál. Mindenki maszkban volt, és amennyire lehet, tartottuk a fizikai távolságot. Alig voltunk néhányan szépítkezni akarók. Eta, aki lassan 45 éve próbál nekem frizurát varázsolni pár szál semmiből, nemcsak a fodrászom, hanem barátnőm is, azt mondja, a január amúgy is gyenge hónap nekik, de idén alig van munkájuk. Keresetük szinte semmi, hiszen ők magánvállalkozók, annyi pénzt visznek haza, amennyit dolgoznak. Fizetni viszont kell a helypénzt, a helyiség fenntartását, a rezsit, mindent. Nem könnyű nekik sem. A szó persze a járványról és az oltásról folyik. Eta természetesen, amint lehet, beoltatja magát, emberekkel dolgozik, felelőtlenség lenne részéről, ha nem tenné. Abban reménykedik, hogy a vendégei is megteszik. Úgy véli, hogy az állam vezetőinek kellene példát mutatniuk azzal, hogy mindenkit megelőzve beoltatják magukat. Én viszont ezzel nem értek egyet. Úgy gondolom, nagyon rendben van az, hogy a politikusok, az állami vezetők megvárják, hogy sorra kerüljenek. Így is eszméletlenül lassan megy a vakcinálás, még az egészségügyben sem került mindenki sorra, például a háziorvosoknak, a magánrendelőkben dolgozóknak fogalmuk sincs, mikor kaphatják meg a szurit.

Én mindenesetre felirattam magam oltásra a háziorvosnál, és várom, hogy az országos listán is regisztrálhassak.

Mindenhol azt hallani, olvasni, hogy a járvány, a bezártság, az aggodalom elbutítja az embereket. Hát én nem tudom, biztos, aki előtte okos volt, abban nem tehet nagyobb kárt a járvány, s még az ezzel kapcsolatos összeesküvés-elméleteket is inkább megmosolyogja vagy bosszankodik miattuk, mintsem elhiszi. Én úgy gondolom, hogy aki a tanári, tanítói hivatást választja és gyakorolja, a nagyon okos, értelmes, művelt emberek köréhez tartozik. Hinni akarom továbbá, hogy a tudomány felé fordul, hogy sarlatánok és egyéb furcsa szerzetek nem képesek őket megvezetni. Hát, kérem, ismét tévedtem.

A bornírtságon, amit a sajtóban olvastam, és ami botrányt is kavart, azért nem tudtam nevetni, mert pedagógusokról van szó, akik végül is a jövő nemzedékeit oktatják. S nem csak a maguk tantárgyaira, hanem meg (kellene) tanítsák a fiatalokat kritikusan gondolkodni, képet alkotni a világról, saját nézőpontot kialakítani és még sorolhatnám, mi mindenre.

Mit lehet arról gondolni és mondani, amikor hatszáz, nem tévedés, hatszáz pedagógus, három órán keresztül szájtátva hallgatja a Zoomon egy numerológus-parapszihológus-kristályterapeuta marhaságait? Ez nem új évi tréfa, hanem a romániai közoktatás színvonalat minősíti.

A Galati megyei tanfelügyelőségtől ment ki az információ a tanárokhoz, hogy a Romániai Numerológusok Egyesületének neves szakembere tart képzést. Anatol Basarab, aki a tévében is osztja az esztelenséget, és akit, ismétlem, három órán át hallgattak a pedagógusok, akik – mint később kiderült –, nagyon elégedettek voltak az előadásával. Pedig nem csak a számmisztikáról beszélt, hanem az LMBTQ-val kapcsolatos összeesküvéselméletekről is, valamint figyelmeztette a tanárokat, hogy a koronavírus elleni oltásokkal mikrochipeket helyeznek el az emberekben, amivel majd megfigyelhetik, irányíthatják őket. Továbbá kifejtette, hogy átszervezésre szorul a sátánivá vált oktatást, többek között oly módon, hogy hatodik osztálytól kötelező tárggyá kellene tenni a számmisztikát.

A minisztérium nem rúgta ki azonnal a tanfelügyelőt, aki szétküldte az e-mailt, hanem magyarázkodott. Azt nyilatkozta, hogy a tanügyi elöljárót nemrég nevezték ki, így nem tudta, hogy a levelezőrendszerbe nem írhat bármit. Különben is, tette hozzá Ion Sorin államtitkár, a levél tájékoztató volt csupán, az vett részt az előadáson, aki akart, akit érdekelt. Drámai, hogy több mint hatszáz pedagógust érdekelt, sőt, tetszett is nekik.

Ezzel kapcsolatban is úgy gondolom, mindenki abban hisz, továbbá azt mond és gondol, amit akar, ameddig másokat nem sodor veszélybe. Márpedig az ilyen és hasonló előadások komoly veszélyt jelentenek a társadalomra. Legalábbis én így látom. Persze nem nálam van a bölcsek köve, nem tudnék, mit kezdeni vele, mások bizonyára másképpen gondolják.

Bocsánat, hogy hosszúra nyúlt ez a beszámoló, de az igazat megvallva, felhúztam magam rajta.

Mérgemben elmosogattam, aztán megnéztem a Hegedűs a háztetőn musicalt Kulka János főszereplésével.

Virtuális ölelés.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!