Simon Judit: Vesztegzár-napló 7.

2020. 03. 23. 21:33

Barátaim biztatására, úgy döntöttem, megpróbálok két hétig, egy karantén idejéig egyedül a lakásban maradni. Azaz nem kilépni a bejárati ajtón. S ha már itthon vagyok, gondoltam, legyek divatos: naponta írjak valami jegyzetfélét. Valami jókedvűt, ha sikerül, vicceset. Semmi vírusjelentés, semmi ilyen-olyan statisztika. Mondhatnánk, lejegyzem és megosztom a csacskaságokat, amik eszembe jutnak az önkéntes elvonulás egyedüllétében.

 

Hetedik nap (március 23., hétfő)

A Kolozsvári Rádió ébresztett, egyik kedvenc rádiós kollégám, Ferencz Zsolt kapcsolt élőben. Rám nem jellemzően, azonnal felébredtem. A napi rutinomról kérdezgetett, és a napló felől is érdeklődött. Szóval, ma a kollégákkal és a hallgatókkal kávéztam.

Mint már említettem, későn kelő vagyok, reggel kilenc előtt használhatatlan, és úgy tizenegyig félárbócon működik az agyam. Ekkor szoktam készülődni a szerkesztőségbe. Kávé, még egy kávé, és még egy, három-négy cigi, zuhany, öltözködés, smink, fésülködés. Próbálom most is tartani a rutint, annyi a különbség, hogy nem sminkelek, és nem rakok fel smukkokat.

Egész délelőtt a közösségi hálón és a hírportálokon lógtam. Nem kellett volna. Majdnem elkeseredtem. Aztán mégsem. Nagyszerű, hogy a színházak, operaházak előadásaikat, a kiadók könyveiket bocsátják rendelkezésre ingyen és bérmentve. Olyan előadásokat nézhetek meg, amilyeneket soha az életben.

Dél körül beugrott Szűcs Laci, hogy elvigyen egy könyvet és hozott két tábla keserűcsokit. Csak pár szót váltottunk, sietett haza. Reggelente bemegy a szerkbe, intézi a Várad adminisztrációs dolgait és persze a főszerkesztői feladatait sem hanyagolja. Nagyobbik fia egyik élelmiszeráruház menedzsere, meséli, hogy orrvérzésig dolgoznak. Nem győzik feltölteni a polcokat áruval. Mesélte, hogy gyakran naponta ugyanazokat az arcokat látják, tetemes mennyiségeket vásárolni. Sok közöttük az idős. Nem értem. Laci sem.

Én még mindig abból eszem, amit egy hete Péter vásárolt, csak a csokikészletem szaporodna, de teszek róla, nehogy megromoljon.

Megnéztem Mohácsi János Cárdáskirálynőjét Kulkával és Molnár Piroskával. DVD-n. A YouTube nem enged bekapcsolódni, mert nincs gmailem, a telón meg egyáltalán nincs postaládám. Hát így jártam.

Megmásztam oda-vissza megint két emeletet, szerencsére nem találkoztam szomszédokkal. A hátam követeli a mozgást, ezért folyton veszekszik a nem tudom mimmel, ami a lustaságot irányítja. Tény, hogy nagyon röhejes lehetek, amint nagykabátban, téli cipőben járkálok le-fel.  A lépcsőházban is hideg van. Utálom ezt a szürke, havas időt.

Nagyon kedves, gyerekkori ismerősömmel beszélgettünk írásban. A férje Svájban dolgozik, szerettek volna hazajönni, de ottragadtak. Nem rossz hely, de Papp Zsiga kollégám Malagában sínylődik. Na, őt irigylem. Imádom Andalúziát. Ha nyerek a lottón, ott veszek egy tengerre néző kis lakást.

Ma a konyhában ebédeltem, csak úgy, póriasan. A tegnapi terítést nem ismétlem meg egyhamar.

Jut eszembe: ma volt az önként vállalt vesztegzár fele. Laci mosolyogva jegyezte meg, az is lehet, hogy csak a negyede. Őszintén szólva, lélekben én is készülök a folytatásra. Lehet, miután ez a két hét lejár, jutalomként elmegyek a lakótelepi kis boltba. Vagy nem, még nem tudom.

Örömmel vettem tudomásul, hogy Quaran Tina néven, kollégám és barátnőm, Bartha Réka elindította a maga karantén blogját. Itt olvasható. 

Ő másképpen éli meg, hiszen vagy egy gyönyörűséges kislánya, Lea. Brassóban lakik, közel a szüleihez. Azt mondta, amikor lejár a vírusos időszak, szervezünk egy karantén-kerekasztalt. Szuper ötlet!

A már említett YouTube ügyetlenkedésem okán nem hallgathattam meg Nagy Endrétől az Egy város regénye első fejezetét, remélem holnap már sikerül.

S ha már maradt szabadidőm, felhívtam az egyik budapesti büntetőbíró barátnémat. Nem, nem hibás a sorrend, van még egy büntetőbíró barátném. Erika, akivel beszéltem, keményen dolgozik, félig otthonról, félig bent a bíróságon. Mert ügyek mindig vannak, tehát ügyelet is kell. Vele is mindig jó beszélgetni.

Újra este van, eszem pár falat rizses húst a mesés savanyusággal, iszom teát, máris küldeni kell naplót. Mindjárt itt a kijárási tilalom.

Utána végigzongorázom a tévét. Holnap erről is beszámolok.

Jó éjt mindenkinek.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!