Torta az úton

2021. 12. 27. 10:14

Magyari Sára karácsonyi jegyezte.

 

Karácsony első napján indultam útnak. Nem siettem, betartottam a közlekedési szabályokat. Délre vártak meghívóim, volt időm. Vezetés közben rádiót hallgattam: fél füllel hallottam, hogy Oroszország sok ezer katona felvonultatásával rémisztgeti Ukrajnát. Szakértők szerint Moszkva egyenesen támadásra készül Kijev ellen. Igyekeztem nem figyelni ezekre a hírekre.

A csomagtartóban ott lapult néhány szelet gesztenyés túrótorta külön zöld dobozkákba csomagolva. Ez a saját karácsonyi receptem. Egy évben egyszer készítem – csak ilyenkor. Van benne narancs is. Olyan igazi karácsonyi különlegesség.

Azt hittem, senki nem lesz úton ezen a csepergős délelőttön, csak én, de tévedtem. Főleg kamionok jöttek velem szembe – külföldiek. Eszembe jutott az öcsém, aki a világ másik végén szintén kamionozik. Tőle tudom, nehéz az ünnepek alatt is úton lenni: a kabinban aludni, ott enni. Egyedül lenni egy idegen országban. Távol a karácsonyi asztaltól, a finom illatoktól. S hogy mi jött rám, nem is értem. Lehúztam az út szélére, bekapcsoltam a villogókat. Előbányásztam a tortás dobozokat. És a felém guruló tírt leintettem. Megállt. Odaszaladtam, és angolul nyekeregve próbáltam vele megértetni: – Ez egy kis karácsonyi torta. Egye meg! Az öcsém is kamionsofőr. Régebben ő is úton volt. Nézett rám nagy szemekkel a sofőr. Nem tudom, értette-e, amit mondtam, de elvette a dobozkám, és meleg barna szemmel mosolygott. Ukrajnai rendszáma volt.

Aztán visszaültem a meleg autócskámba kissé elázva és havas esőszagúan. Még egy dobozom maradt – egy vastagabb szelettel. Gondoltam, az ajándék mellé, amit barátaimnak viszek, ez pont elég lesz kóstolónak. S mikor már csak 20 km-re voltam, egy parkolóban megláttam egy árválkodó kamiont. Visszafordultam. Mögé húztam, és elindultam a dobozkámmal. Sosem láttam még ilyen rendszámot. A RUS felirat segített beazonosítani: orosz. Nagyon fiatal férfi volt a sofőr. Felnyújtottam neki a dobozt, és mondtam angolul a szövegem. Kinyitotta. Beleszagolt. Könnyes lett a barna szeme. És elcsukló hangon mondta: Spasibo! (Köszönöm). Csak angolul tudtam neki mondani, hogy szívesen! És dühös voltam magamra, hogy nem tudtam az ő nyelvén válaszolni. Idegen országban talán jól esett volna neki.

Mikor visszaültem az autómba, eszembe jutott, hiszen a pravoszláv karácsony nem is most van. De a fiú tekintete és hangja ott lebegett körülöttem. Olyan furcsa, hogy pont ukrán és orosz kamionok voltak! Messze gondoltam.

A rádióban ismét hírek mentek: Valóban megtámadja Oroszország Ukrajnát? A nagykövetség szerint nem ajánlatos Ukrajnába menni. Több mint tízezer orosz katona tér vissza a gyakorlatból. Oroszország tagadja, hogy…

Adót váltottam. Arra gondoltam, remélem, megkóstolják a tortámat. Remélem, egy kicsit örülnek neki. Remélem, nemsokára hazaérnek. És otthon várják őket. A barnaszeműeket. Akik úton vannak – karácsonykor is!



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!