Választási mérleg 1. – megtorpanó győztesek, túlélő vesztesek

2019. 06. 05. 21:17

Az érthető, hogy a nagyobbik kormánypártban, miután elvesztették az európai parlamenti választásokat és lecsukták mindenható elnökét, rengjen a föld. Érhetetlennek tűnnek viszont a nemzeti liberális körökben egyre erősebb rezgések, és mintha az USR-sek lába alatt sem lenne túl biztos a talaj. Hja kérem, győzelem után sem nyílik mindenhol virág. Simon Judit elemzésének első része.

Foto: Observator.tv

 

Akkorát bukott a Szociáldemokrata Párt (PSD) az európai parlamenti (EP) választásokon, hogy a fal adta a másikat. Jó húsz százalékkal gyengébben szerepelt, mint a legutóbbi hazai törvényhozási megmérettetésen, ami nem semmi. Kemény munka kellett hozzá, hogy több millió állampolgárt kiábrándítsanak. Igaz, többen is mentek el szavazni, a jogosultak közel fele akarta kifejezni véleményét. Rég nem titok, hogy az EP-választás egyfajta próba is a pártok számára arra vonatkozóan, hogyan állnak a sokat emlegetett nép körében. A PSD pillanatnyilag nagyon rosszul, kemény munkával elérték, hogy a városlakók is elmenjenek szavazni. Márpedig a nagyvárosok nem a szocdemek szavazóbázisai. A falvak népe vagy elment, vagy sem, most választási ajándékokat sem igazán osztogattak, a kevesebb információval rendelkezők nem is tartották túl fontosnak ezt a választást. Brüsszel messze van, nem érdekes, ki fog ott dolgozni. A 2016-os választás logikája mentén, a közalkalmazotti fizetésemelések, a nyugdíjak nagy dérrel és dúrral bejelentett emelése, a szocdemek vezette települések, megyék költségvetésének felpumpálása a PSD malmára kellett volna hajtsa a vizet, hogy legalább olyan eredményt érjenek el, mint három évvel ezelőtt, ha nem jobbakat. Elemzők szerint a nagyobbik kormányzópárt bukásának okát Liviu Dragneanak hívják. Megunták az állandó harcot és ijesztgetést: a volt pártelnök és csapata harcolt az államfővel, harcolt a mélyállammal, harcolt a korrupcióellenes ügyészséggel (DNA), harcolt Sorossal, riogatott európai veszéllyel és a lakosságnak mindezektől kellett volna nagyon félnie és örülnie, hogy van nekik nagy harcosuk. Romániában az emberek nem szeretnek félni, népszerű a DNA, mert úgy gondolják, ne az összes pénzüket lopják el, magasról tesznek Sorosra, és szeretik az Uniót, mert mehetnek dolgozni vagy turistáskodni, na meg sokuknak valakije valamelyik nyugati államban dolgozik. A lakosság a bőrén érezte az inflációt, és csak aki nem akarta, az nem értette, hogy az egész igazságszolgáltatási cirkusz azért van, hogy pártelnök és csapata megússza az ítéleteket. Mert a lakosság nem hülye, bár néha annak teszi magát.

 

Liviu Dragnea kivonása a forgalomból nem csak a megbántott és megbántódott igazságszolgálat bosszúja, hanem háttérbe szorított, letorkollt, semmibe vett párttársai elégtételvétele is. Utóbbiak rég szabadulni akartak tőle, már a Tudose-kabinet idején próbálkoztak, akkor nem sikerült. Azért nem kell illúziókat kergetni, nem az országot féltették, hanem a pártot, s lám, igazuk lett: Dragnea tönkretette a PSD-t, s miközben pártját lejáratta, saját magát sem tudta megmenteni. Pech.

A renistenseknek, a pozícióikat féltő kiskirályoknak – ne feledjük, közelednek a helyhatósági választások – kapóra jött a választási vereség és az ítélet. Mindenki fellélegzett. Viorica Dăncilă kivirult, elkezdett szabadon beszélni, pillanatok alatt kirúgta volt főnöke hű embereit, és maga mellé vette ellenlábasait. Kijelentette, szót sem ejtenek többé a perrendtartásról és más, kényes igazságügyi kérdésekről, továbbá elmegy Brüsszelbe kibékülni a szocialisták pártcsaládjával.

 

Húha, megokosodott a bakijairól nevezetes miniszterelnök – kiálthatna a nép, de nem,

nem okosodott meg, csak ügyesebbnek bizonyul, mint Dragnea gondolta volt.

Sőt, ravaszabbnak is, mert maga mellé állította a helyi kiskirályokat, megegyezett a koalíciós partner elnökével, hogy ha Tăriceanu nem vezeti ki alakulatát (ALDE) a kormányból, akkor megússza a DNA-t. S lőn: az ALDE marad a kabinetben, akkor is, ha nem kap több tárcát, mint amennyit eddig is birtokolt, és a felsőház, ahol a PSD alkotja a többséget, nem vonta meg tőle a mentelmi jogot. Továbbá, hogy a szocdemek tovább kormányozhassanak és nehogy valamelyik képviselő megszavazza a bizalmatlansági indítványt, egykettőre kiadott egy kormányrendeletet, ami szerint az elkövetkező helyhatósági választásokon egyfordulós szavazással a lakosság választja meg a megyei tanácselnököt, nem pedig a már megalakult testület. Ily mód gyorsan kizárták a megyei szintű politikai alkukat.

Pedig a bukás és Dragnea rács mögé kerülése után a kormányfő szinte könyörgött egy bizalmatlansági indítványért. Ha szíve szerint le is mondana, a körülötte levő erős emberek és asszonyok aligha engednék. Azóta Viorica Dăncilă rájött: sokan álltak mögé, sokan segítenek neki kormányozni, ráadásul kedvesebbek és udvariasabbak vele, mint egykori főnöke.

A bizalmatlansági indítvány viszont készül, kérdés, van-e bármi értelme.

 

(Folytatjuk)



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!