Választási mérleg 2. – ki akar itt kormányozni?

2019. 06. 08. 14:50

 

Az érthető, hogy a nagyobbik kormánypártban rengjen a föld, miután elvesztette az európai parlamenti választásokat és lecsukták a mindenható elnökét. Érhetetlennek tűnnek viszont a nemzeti liberális körökben egyre erősebb rezgések, és mintha az USR-sek lába alatt sem lenne túl biztos a talaj. Hja kérem, győzelem után sem nyílik mindenhol virág. Simon Judit elemzésének második része.

Rareş Bogdan és Ludovic Orban egy kampányrendezvényen. Egymással is megküzdhetnek   Fotó: inpolitics.ro

Az összefoglaló első részét itt olvashatják.

 

Törököt fogott a sztár műsorvezetővel a Nemzeti Liberális Párt (PNL). Az alakulat, nem kis meglepetésére, a legtöbb voksot szerezte az európai parlamenti választásokon, ami örömre adhatna okot és elhozhatná a békét, de nem, mert ott van Rareş Bogdan. A nagyhangú és képű tévés, húzónév volt a választásokon. Ludovic Orban pártelnök úgy gondolta, Bogdan megelégszik a brüsszeli zsíros állással, s nem üti bele az orrát a párt ügyeibe. De tévedett. Nem először és nem utoljára, mert ugye ő sem kimondottan agytröszt.

A frissen megválasztott EP-képviselő azonnal elkezdett rendet teremteni a nemzeti liberálisok bukaresti szervezetében, arra hivatkozva, hogy a PNL rosszul szerepelt a fővárosban. A szervezet elnöke lemondott, nem várta meg, ameddig a szárpárttag kiebrudalja. Megneszelhette, hogy Bogdan a helyére pályázik, s megérzése helyesnek bizonyult. A tagság, vélhetően felsőbb javaslatra, a tévést javasolta fővárosi elnöknek, aki viszont csak úgy vállalta a bukaresti szervezet vezetését, ha maga választja meg az alelnököket és az összes többi munkatársát. Senki nem lepődött meg, hogy az országos vezetés ebbe is első szóra beleegyezett.

Ez nem lenne túl érdekes, ha a pártfolyósokon nem az a pletyka járná, hogy a PNL erős emberei egyre elégedetlenebbek Orbannal, egyre kevésbé lelkesednek azért az ötletért, hogy ő legyen a párt miniszterelnök-jelöltje. Komolyra, mármint hivatalosra fordítva a szót, Ludovic Orban meghirdette az ellenzéki összefogást, a bizalmatlansági indítványt, hogy mihamarabb megbuktassák a szocdem többségű kormányt, majd beüljenek a Victoria palota irodáiba kormányozni. Célszerűnek vélik, hogy ez még a választások előtt megtörténjen. A PNL szeretne az élére állni az ellenzéki mozgalomnak, de erre a szerepre immár más jelentkező is van.

A Mentsük meg Romániát Mozgalom (USR) kijelentette, egyelőre még gondolkodik a közeljövőről, de azt sem tartja kizártnak, hogy a PNL támogatta Iohannis ellenében önálló államfőjelöltet indít a közeledő elnökválasztáson. Az USR Plus váratlanul jól szerepelt az európai parlamenti választásokon, a harmadik helyen végzett, alig egy százalékkal maradva el a nagyobbik kormánypárt mögött. Az esetleges összefogást nélküle aligha lehet sikerre vinni. Az USR Plus lényegében két alakulat, utóbbit Dacian Cioloş alapította és vezeti. Noha sokkal kevesebb tagjuk van, mint az USR-nek, a volt kormányfő alakulata tűnik hangadónak a – nevezzük – szövetségben. Cioloş is úgy gondolja, gyorsan át kell venni a hatalmat, és az elnökválasztás után előrehozott választásokat tartani. Azzal tisztában van, hogy a Dăncilă-kabinet, illetve a még mindig többségben levő PSD–ALDE koalíció képviselői és szenátorai nem szavaznák meg a törvényhozás feloszlatását. Cioloş úgy véli, az ideiglenes kormány és az ellenzéki pártokból összeállt többség szükséges ehhez, no meg az államfő, aki nélkül nem megy, ha betartják az alkotmány előírásait, márpedig azt muszáj.

Ciolos pártja a kisebb, de a hangadó a szövetségben   Fotó: digi24.ro

 

A Victor Ponta vezette Pro Románia (Pro Romania), melyet zömében a Szociáldemokrata Pártból (PSD) kiugrott politikusok alkotják, ugyancsak a hatalomátvétel mellett tör lándzsát, de a párton belül máris megjelentek az ellentétek. Az USR-s Andrei Caramitru a rövid ideig PSD-s miniszterelnök, majd megbuktatása után a Pro Romániába átigazolt Mihai Tudosét nevezte meg, mint lehetséges kormányfő, és e jelölést Tudose el is fogadta volna. Csakhogy a pártelnök Victor Ponta nem rá gondolt, hanem Sorin Câmpeanura, egyik korábbi kabinetjének oktatási miniszterére, aki rövid ideig ideiglenes kormányfő is volt. Ponta szerint őt inkább elfogadnák a nemzeti liberálisok, mint Tudosét. Nemzeti liberális és USR-Plus-szos körökben az borzolja a kedélyeket, hogy Ponta és társai megszavazták a Dragnea helyébe lépő szocdem házelnököt, miközben a többiek ellene voksoltak. Mi több, Tudose még látványosan gratulált is Ciolacunak. Akkor még úgy nézett ki, hogy Ponta nem akarja mindenáron megbuktatni a Dancila-kormányt. Lehet aztán megvilágosult, vagy felvilágosították, és Tudose lett a bűnbak.

A május végi választásokon a Népi Mozgalom Párt is meghaladta az öt százalékot. A PMP-t Traian Băsescu volt államfő gründolta, de vezetését formálisan átadta Eugen Tomacnak. Az alakulatot egyelőre az foglalja le, hogy egymás után kerülnek elő az iratok tiszteletbeli elnökük besúgói múltjáról. Mi több, Băsescu beismerte, hogy egykor jelentéseket írt a szekunak. Nem tudni, hogy ők csatlakoznak-e az ellenzéki összefogáshoz, vagy külön utat választanak. Már ha engedik nekik, mert Ponta szerint, aki nem akar részt venni a kormánybuktatásban, azt majd kötelezik. Kérdés, hogyan.

Az európai parlamenti választások után akkora volt az öröm és a lelkesedés, mintha az itthoni törvényhozásban szereztek volna elsöprő többséget az ellenzéki alakulatok. Pedig nem ez történt. Az esetleges nagykoalíció összehozhatja a szükséges többséget, de aligha elképzelhető, hogy a négy alakulat súrlódás nélkül megegyezik mindenben, főleg, hogy Dacian Cioloş, akinek az alakulata nem parlamenti párt, máris kijelentette, hogy az előrehozott választások után vállalja a kormányszerepet. Várhatóak még komoly viták, arról nem is szólva, hogy a kormány megbuktatása, valamint az előrehozott választások számos akadályba ütközhetnek.

A kormány elmozdításához szükséges, hogy a plénum többsége megszavazza a bizalmatlansági indítványt, ha ez átmegy, az államfő kinevezheti az államfő miután tárgyalt pártokkal megnevezhet egy új kormányfőt, aki megalakítja a kabinetjét, melyet ismét a plénum többsége kell elfogadjon. Az elnökválasztás utánra tervezik az előrehozott választásokat. Ehhez viszont szükséges, hogy a plénum többsége két, az államfő által javasolt miniszterelnök-jelöltet és kormányát elutasítsa. Ezek után az államfő feloszlathatja a törvényhozást és kiírják az előrehozott választásokat, amelynek megszervezése az ügyvezető kormányra hárul. Ebben az elképzelésben túl sok az ismeretlen tényező, nehéz lenne megmondani, hogy az ellenzéki pártok esetleges megállapodása kibírná az idő próbáját. És azt sem lehet borítékolni, hogy ki lesz az új államfő. Pillanatnyilag Iohannis a legesélyesebb, de a meglepetés sincs kizárva.

Arra meg végképpen nincs garancia, hogy az előrehozott választások eredményei lehetővé teszik a jelenlegi ellenzéknek, hogy kormányt alakítson.

Az elmúlt évtizedek tapasztalata szerint a PSD pillanatok alatt képes összeszedni magát és a megújulás látszatát kelteni, valamint az ígéretekből sem szoktak kifogyni. Elég pénzes támogatóval rendelkeznek, hogy üzenetüket eljuttassák a szavazótáborukhoz, és mozgósítsák a bizonytalanokat. A szocdemek, a Cioloş vezette szakértői kormány ellenzékeként szervezték meg magukat, hogy több mint negyvenöt százalékkal győztek a legutóbbi törvényhozási választásokon. Azt sem lenne szabad kihagyni a számításból, hogy néhány nagyvároson kívül a PSD vezeti a települések többségét, helyi és megyei tanácsok jelentős részét.

Arról nem is szólva, hogy az ország gazdasága enyhén szólva zuhanórepülésben van, az államkassza szinte üres, az infláció négy százalék körül mozog, az államadósság a csillagos éghez közelít. Ilyen állapotban ideiglenesen átvenni a kormányzást, ezzel időt hagyni a PSD-nek, hogy rendezze a sorait, finoman fogalmazva öncsonkítás.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!