Kontra, rekontra moldáv módra

2019. 06. 14. 23:34

Nehéz elhinni, de van nagyobb káosz a politikában a Romániában zajlónál, egy lépésre északkelet felé, a Moldovai Köztársaságban. Nehéz nyomon követni, ami Chisinăuban (Kisinyov) történik, rövid ideig két államfője és két miniszterelnöke volt Európa egyik legszegényebb államának. Az viszont tisztán látszik, ebben a térségben nem tarthatja meg a hatalmát az, akit sem Washington, sem Moszkva, sem Brüsszel nem támogat. Simon Judit összefoglalója.

Dodon államfő Filip (ex)kormányfővel. Kontra, rekontra

 

A történet szereplői: Igor Donon államfő (PSMR, Moldvai Köztársaság Szocialista Pártja – azaz szocialisták), Pavel Filip miniszterelnök, ideiglenes államfő (PDM, Moldovai Demokrata Párt – nevükben demokraták), Maia Sandu miniszterelnök (ACUM – a demokratikus, más elnevezésben az Európához közeledést szorgalmazó három párt alkotta tömörülés), Vladimir Plahotniuc (PDM – szürke eminenciás, az ország leggazdagabb mágnása), az Alkotmánybíróság, a Legfelsőbb Biztonsági Tanács (CSS), valamint néhány,  külföldi politikus.

 

A kezdet

A történet gyakorlatilag februárban kezdődött, amikor a választásokon, Pavel Filip az akkori kormányfő vezette PDM (Moldovai Demokrata Párt) elvesztette a választásokat. Jó eredményt ért el viszont a Maia Sandu nevével fémjelzett ACUM párttömörülés és a PSRM (Moldvai Köztársaság Szocialista Pártja), amelynek soraiból lett az államfő is, Igor Donon. Az ország alkotmánya szerint a választások után megalakult törvényhozás kilencven napon belül kell elfogadja az ez idő alatt megalakult kormányt, különben az államelnök feloszlatja a parlamentet, és előrehozott választásokat ír ki.

A télen megtartott törvényhozási választásokon egyetlen alakulat sem szerzett annyi szavazatot, hogy önállóan kormányt alakíthasson. Hosszas tárgyalások, huzavonák után végre kialakult a nagykoalíció: az ACUM haladó, Európa-barát pártjai megegyeztek Dodin oroszbarát szocialistáival, és az utolsó pillanatban az államfő Maia Sandut bízta meg kormányalakítással. A nagykoalíció nyomán a kabinetnek 61 támogatója lett a 101 tagú parlamentben, simán megszavazták a kormányfőt és a minisztereit, igaz, ez a pillanat igazából már inkább utolsó utáni volt.

A kisinyovi parlament homlokzata. Itt már csak a fű nő

 

A botrány

A válság oka tehát nem a kormányalakítás, hanem az előző, Pavel Filip vezette kormány bukása volt. A határozottan oroszbarát Filip gyakorlatilag szimbiózisban kormányzott Vladimir Plahotniuc mágnással, aki minden ciklusban megszerezte a képviselői mandátumot, valamilyen tisztséget is betöltött a parlamentben, de lényegében megmaradt szürke eminenciásnak, a háttérből irányította a pártot, a PDM-et, de valójában az országot. 

Sajtóinformációk szerint Dodon államfő, mielőtt pártja megegyezett volna a nagykoalícióról addigi politikai ellenfeleivel, Plahotniuckal is tárgyalt, hogy mi legyen a megoldás. A beszélgetésről készült videó szerint a két politikus egymás szemére vetette, hogy tetemes összegeket kapnak rendszeresen Oroszországból, de az ügyészség a füle botját sem mozgatta.

Azt is a sajtó szellőztette meg, hogy vélhetően Dodon Moszkva tudtával és beleegyezésével nevezte ki Sandut kormányfőnek, és kabinetjébe azt az ellenzéki Andrei Nastaset, aki tavaly hatalmas fölénnyel nyerte a fővárosban, Kisinyovban a polgármesteri választásokat.

A közelmúltban Moldáviában járt és tárgyalt Dononnal Johannes Hahn, az Európai Unió szomszédsági politikai és bővítési biztosa, Bradley Freden, az amerikai külügyminisztérium kelet-európai ügyekkel foglalkozó szakembere és Dimitri Kozak, Putyin elnök különmegbízottja. Kozak neve jól ismert politikai körökben, az orosz államfő megbízásából ő dolgozta ki Moldva föderalizációjának tervét, amellyel – szintén a sajtó szerint – Donon részben egyetértett, mint a Transznisztriai kérdés megoldásával.

Szóval ők hárman tárgyaltak az államfővel, aki ezután már nem gördített akadályokat az új kormány megalakulása elé. Állítólag ebből a játszmából kihagyták az eddig mindenható Plahotniucot, aki már csak azért sem hagyhatta annyiban a változásokat, mert Sandu kabinetjének fő programpontja a szabadulás az oligarcháktól, s ennek következtében a korrupció megfékezése, ami közvetlen fenyegetést jelentett az ország legtehetősebb, a gazdaságot kézben tartó emberének.

Plahotniuc, a PDM legerősebb embere, noha sosem volt pártelnök, most Moszkvára nem számíthatott, ezért Filippel karöltve mozgósította az országbeli kapcsolatait, vagy ahogyan az elemzők fogalmaznak, rászólt a pártemberekre és „üzletfelekre”.

Így történhetett, hogy az Alkotmánybíróság, arra hivatkozva, hogy a kormányalakítással egy nappal meghaladták az előírt három hónapot, leváltotta Donont és kinevezte Filipet államfőnek, azzal a megbízással, hogy oszlassa fel a parlamentet és írjon ki előrehozott választásokat. A volt kormányfő nem sokat gondolkodott, még aznap törvénytelennek nyilvánította az új kabinetet, feloszlatta a törvényhozást és szeptemberre kiírta az előrehozott választást. Filip tehát maradt miniszterelnök és lett ideiglenes államfő. Igazából csak lett volna, mert a szappanopera folytatódik.

Az egyetlen pályán maradt miniszterelnök: Maia Sandu

 

A pénz elindult

Moldova Köztársaság elnöke, Igor Dodon – a sajtó továbbra is így emlegeti – összehívta a Legfelsőbb Biztonsági Tanácsot (CSS), minek utána semmisnek nyilvánította Filipnek a parlament feloszlatásáról és az előrehozott választásokról szóló határozatát.

A sajtó úgy tudja, hogy a Legfelsőbb Biztonsági Tanács újra elővette a milliárdos lopás néven elhíresült ügyet, a Legfőbb ügyészségtől, majd a moldáv jegybanktól lekérte a jelentést, amiben az úgynevezett Kroll-ügyet vizsgálják. A Kroll-ügy arról szól, hogy 2012 – 2014 között bonyolult banki tranzakciókkal egymilliárd dollárt vittek ki az országból. Arról nem szól a fáma, hogy pontosan kik. Arról viszont az államfő számolt be, hogy a CSS felszólította a nemzeti bankot és a pénzmosást megelőző hatóságot, hogy minden pénzmozgást jelentsenek a vizsgáló bizottságnak, mert állítólag tudomásukra jutott, hogy hatalmas pénzösszegek készülnek elhagyni az országot.

Ugyanakkor a CSS az ország biztonságát veszélyeztető formaságnak nevezte az alkotmánybíróság döntését. 

 

Végjáték?

A CSS ülése és Igor Donon határozata után, Pavel Filip miniszterelnök kijelentette, hogy nem adja át a hatalmat Maia Sandu kormányának. A PDM második embere szerint az új kormány törvénytelen, alkotmányellenesen alakult, nem működhet, az alkotmánybíróság döntését nem lehet felülbírálni. Nem említette pártja befolyását a taláros testületben, de arról biztosította a lakosságot, hogy kabinetjének tagjai, és ő maga sem ragaszkodik a hatalomhoz, bármikor felállnak a bársonyszékből, de csak legitim kabinetnek adják át a kormányzást.

Az Európai Unió, az Egyesült Államok, Oroszország a Sandu-kabintet ismeri el Moldova Köztársaság kormányának, és jelezték együttműködési szándékukat az országgal. Románia ismét bakizott, Teodor Melescanu elsőre a PDM-vel való jó viszonyt emlegette, de másnap már a külügyminiszter a bukaresti kormány nevében jelezte, hogy az ország az Európa-barát Sandu-kabinetet támogatja. 

A kisinyovi sugárúton, ahol minden fontos hivatal – kormány, elnöki, parlament stb. – épületei vannak, az emberek sátrakat húztak, és várják a végeredményt. A sajtó szerint a politkai kempingezők többsége Sandunak és kabinetjének szurkol.

Úgy tűnik, nem tették hiába, hiszen 14-én, pénteken Filip kormánya lemondott, s ellenzékbe vonult. Állítólag erre azt követően került sor, hogy az MDP pártszékházát felkereste az amerikai nagykövet, Derek Hogan, aki feltehetően közölte: Washington nem támogatja Filipék kormányon maradását.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!