Kigolyózott bizalmatlanság

2019. 06. 20. 12:27

Elbukott a bizalmatlansági indítvány, a helyén marad a Dăncilă-kormány, az ellenzék úgy tesz, mintha mérgelődne, Cioloş elmegy frakcióvezetőnek, a PSD a kongresszusra, a kormány újabb sürgősségi rendeletekre készül, Iohannis kampányol, a nyár tombol, a vakáció kitört. Simon Judit elemzése.

Golyós, urnás szavazás a román parlamentben   Fotó: dcnews.ro

 

A román szoclib kormányt eltávolítani hivatott bizalmatlansági indítvány vitáján kemény szópárbaj folyt bandázs nélkül, szidták egymást a kormánypárti és ellenzéki politikusok. Úgy tettek, mintha élet-halál harcot vívnának a bársonyszékekért, pedig dehogy. Jóelőre tudta a kormány is, az ellenzék is, hogy ebből semmi sem lesz, Viorica Dăncilă kérdésbe burkolva állította, hogy az indítványozók nem igazán akarnak kormányozni. Ritkán van igaza, de most nagyon.

A Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Mentsük meg Romániát Mozgalom (USR) és a Népi Mozgalom Párt (PMP) képviselői aláírták a bizalmatlansági indítvány, Victor Ponta Pro Románia pártja nevében előre megmondta, nem írja alá, de megszavazza, a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség (RMDSZ) elnöke azt nyilatkozta, hogy aláírja és megszavazza, aztán Kelemen Hunor külföldre utazott, nem írta alá, de a képviselők megszavazzák, szólt az ígéret. Ez összesen 173 szavazatot jelentett, ha a kisebbségek, valamint a függetlenek is kormányt váltottak volna, akkor még 16 szavazatott lehetett volna szerezni, a sajtó szerint, ha nagy a fegyelem minden frakcióban, akkor csak hetet, hogy meglegyen a kormány buktatásához szükséges minimum 233. Nem lett meg.

Már az ülés kezdetén sejteni lehetett, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja az indítványnak, hiszen amikor a nemzeti liberális képviselő felolvasta, mindössze 70 honatya ült a teremben és egy kormánytag sem volt bent.

Következtek a dörgedelmes szónoklatok, kevés tény hangzott el, a hangulat nem nagyon forrósodott, biztos a légkondi miatt.

Elérkezett a nagy pillanat, kezdődött a szavazás a 465 törvényhozóból 359-es voltak jelen, 200-an szavaztak a Dancila-kabinet menesztésére.

Semmi új a nap alatt, nem valószínű, hogy bárki is nagyobb összeggel fogadott a bizalmatlansági indítvány sikerére, hacsak Ludovic Orban nem. A PNL elnöke volt talán az egyetlen, aki szívvel-lélekkel harcolt, hogy kormányt alakíthasson. A többiek, Dan Barna (USR), Dacian Cioloş (PLUS – nem parlamenti párt), Traian Băsescu (PMP), Victor Ponta (Pro Románia) sokkal többet vitatkoztak, mint egyeztettek, ami közös bennük: egyikük sem látja szívesen Orbant az ellenzéki összefogás vezetőjének. Cioloş első felindulásában elvállalta volna a kormányfői szerepet, de nem kínálták neki, Ponta már belekóstolt a miniszterelnökségbe és tetszett volna neki újra belebújni a szerepbe, szóval villogott mindenki, de semmi érdemlegeset nem hoztak össze. Nem volt közös kormányfő-jelölt, sem közös kormányprogram, az egyetlen, amiben megegyeztek, hogy a PSD–ALDE (Liberálisok és Demokraták) kormánynak mennie kell. Bár ez sem biztos, különben minimum egy közös jelöltet megneveztek volna.

Az európai parlamenti választásokon az állampolgárok jelezték, elégedetlenek a kormánnyal és a kormánypártokkal, a PNL és az USR kapta a voksok többségét, de nem eleget ahhoz, hogy abszolút győzteseknek érezhessék magukat. Ők viszont úgy érezték, mindent vittek. Nem vittek. Első meglepetésükben – egyikük sem számított az első, illetve harmadik helyre –, rögtön kormányt akartak váltani, mintha elfelejtették volna, hogy európai és nem hazai törvényhozási választásokon nyertek. Ennek ellenére, kötelességük volt tenni valamit, hogy megmutassák a választóknak: hálásak nekik, dolgoznak az ország helyzetének javításáért. Célszerűbb lett volna egyetértésben kiállni a nyilvánosság elé egy olyan diskurzussal, ami nyomán hihető lenne, hogy ők sokan, képesek együtt dolgozni. Ilyen diskurzussal kellene készülni az elkövetkező három választásra, amelyek valóban sorsdöntők az országra nézve.

A kormánypártok és a miniszterelnök megnyugodhatnak: a törvényhozásban megvan a többség. A honatyák és honanyák nyugodtan mehetnek szabadságra, nyáron már nem történhet nagyobb baj, a kormány békében hozhatja a rendeleteit, felháborodások is csak ősszel várhatók, ebben a kánikulában az emberek hűsölni mennek, nem tüntetni. Azonban irigyelni sem kell nagyon a kabinet tagjait, Dăncilát pláné nem, kétszer akkora a felelősségük, mint eddig, kénytelenek lesznek, ha összeszorított foggal is, jobban figyelni az államelnökre, az ellenzékre, s ami még kellemetlenebb, a civilekre. Ráadásul a pártban sincs minden rendben, ádáz küzdelem folyik az elnökségért.

A kormányfőt körbebástyázták a megyei és helyi kiskirályok, valamint van mellette néhány minden hájjal megkent tanácsadó. Azt csak remélni lehet, hogy a kongresszus után az ország első számú szőkéje visszafogja a kormányrendeleteket, és a jogalkotókra bízza a törvénykezést, valamint nem figyel oda a koalíciós partnerére, Călin Popescu Tăriceanu ugyanis beragadt a rég elfeledett Dragnea doktrínájába: továbbra is Európa-ellenes retorikával a mély államot emlegeti. Dăncilănak azért is nehéz a dolga, mert a régi pártvezetésben szocializálódott megmondóemberek máris azt szeretnék bizonyítani, hogy választási csalás történt, azért vesztették el az európai parlamenti választásokat. Valamilyen bizottságot is alakítottak ennek kivizsgálására.

A PSD-n belül a legveszélyesebb ellenfele Bukarest főpolgármestere, aki most beteg, de emberei küzdenek érte. Gabriela Firea sosem ismerte el, hogy a pártelnöki tisztségre ácsingózik, de szemmel láthatóan két tábor készül a kongresszusra: Dăncilă és a vidéki kiskirályok, valamint Firea és a bukaresti kiskirályok. Vicces, amikor két hölgy vetélkedik egymással, szórakoztató lesz a kongresszus, hacsak addig nem következik be valamilyen pálfordulás egyik vagy másik oldalon.

A bukaresti kabinetnek az sem jó hír, hogy az Európai Parlament harmadik legnagyobb frakciójának elnökévé választották Dacian Cioloş volt kormányfőt, a PLUS alapítóját. A frakció neve Renew Europe, ami fordításban Megújító Európát, vagy ahogy jeles volt kolléga emlegeti Reneszánsz Európát jelent, és magába foglalja a volt ALDE-t, azaz a liberálisok és demokraták frakcióját, Macron francia elnök pártját, a romániai USR-t, a magyarországi Momentumot, amely részéről Cseh Katalin alelnöke a tömörülésnek. A Pro Romania képviselőit nem fogadták be az új frakcióba. Ciolost nem tudták elkaszálni, mint Kövesit, bár nem biztos, hogy nem ő lesz az európai főügyészség első embere, ugyanis a döntést már az új felállású vezérkar fogja meghozni.

Ma ilyen a dolgok állása, de június 29-én, a PSD kongresszusa után sok minden változhat. Vagy maradhat minden a régiben.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!