Hazugságmentes román Krónikát

2019. 06. 26. 23:07

Szilágyi Aladár jegyzete a napokban megjelent Nagyvárad krónikája első román sajtó- és komment-visszhangjairól.

 

Meglepő frisseséggel – a magyar sajtót is megelőzve –, elsőként a Bihoreanul hetilap online kiadása tudósított Kormányos László monumentális műve, a Nagyvárad Krónikája múlt csütörtöki ünnepélyes bemutatójáról. A nem túlzottan magyarbarát hetilap munkatársa, Laura Gal „a város történetének magyar változata”-ként emlegette a 850 oldalas munkát. A tudósító – miközben konstatálta az „elsöprő többségében magyar publikum” érdeklődését a könyv iránt – sietett közölni, hogy a „magyar változat”, mely a kezdetektől napjainkig követi nyomon Várad históriáját, több mint 2000 illusztráció mellett, „rövid, izgató jellegű (felbujtó) cikkelyekből állt össze”. A beszámoló szerzője megelégedett ezzel az egyetlen, incitant minősítéssel, a többit a lap fórumozókedvű olvasóira bízta – nem eredménytelenül…

Az egyik, jóltájékozottságban tetszelgő hozzászóló valóságos jelzőzáporral minősíti a Nagyvárad Krónikáját: „A könyv 80 százaléka közönséges, undorító, a románok elleni gyűlöletre uszító hazugság.” Ugyanő a nagyváradi románok nevében felszólítja a „műveletlen és sovén” nem tudni, kit, hogy „ha van benne jó érzés, akkor hallgasson”. Egy másik, kevésbé vehemens fórumozó szerint „ennek a krónikának a 30 százaléka hamis, hazug és részrehajló. Az ilyen jellegű szövegeknek minősített szűrőkön kellene átjutniuk, mielőtt manipulatív célzattal elterjednének.” Viszont kerül olyan józan hozzászóló is, aki nem a könyv hazugságtartalmának arányain vitázik, hanem azon töpreng, hogy a százalékosztó ítészeknek hogyan sikerült a több mint 850 oldalnyi magyar szöveget csupán két nappal a könyv megjelenése óta végigolvasniuk, a hazugságarányok pontos megállapítása érdekében? Ugyanő javaslatot tesz arra, hogy olyan szaktörténészek fordítsák le román nyelvre a Nagyvárad Krónikáját, „akik elvégeznék a kellő cáfolatát azokon a pontokon, ahol kínosan félreértelmezi a város történetét.”

Ezeknek a többé-kevésbé hisztérikus reagálásoknak lesz még párja a román sajtóprérin, bizonyára a történész szaklapokban is. Nem csoda, hiszen már az a tény is eléggé „irritáló”, hogy valaki tizenvalahány esztendő kitartó munkájával ilyen monumentális, „súlyos¨ kötetbe gyűjtse Nagyvárad történetét – magyarul. Az talán még bosszantóbb, hogy Kormányos László több mint kétezer képmelléklettel, mintegy ezer szócikkel, illetve rövidebb-hosszabb tanulmánnyal, a könyv végén pedig tekintélyes, több mint kétezer nevet tartalmazó névjegyzékkel, illetve közel másfélezer Várad históriáját tárgyazó forrásmunka és feldolgozás címével látta el. Szó köztünk maradjon: miért, miért nem, a román historiográfiában szokatlan az efféle bőséges apparátus-gyakorlat. Nálukfelé nem igazán dívik az ilyen méretű bibliográfiai bőkezűség.

Mi, akik abban az örömben részesülhettünk, hogy közelebbről-távolabbról asszisztálhattunk a Nagy Mű megszületésénél, valóban szívesen látnók, természetesen „minősített szűrők” nélküli, értsd: cenzúramentes román nyelvre fordítását is. Még a 80 (?), avagy 30 (?) százaléknyi „közönséges, undorító, a románok elleni gyűlöletre uszító hazugság”-nak az eredeti szöveghez mellékelt egyenkénti cáfolatával egyetemben is. Hogy akkor a „román változatnak” 80, netán 30 százalékkal terjedelmesebbnek kellene lennie? Lelkük rajta!… Mert ugyan ki akadályozta meg, hogy akárhány román történész összefogjon, és megírja Nagyvárad Krónikájának legalább ennyire bőséges, alapos, hazugságmentes „román változatát?”



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!