Vasárnapi vizit a szecessziónál

2019. 07. 01. 19:15

Szecessziós alakzatok és díszítő elemek Nagyváradon. Korlátok, ajtók, ablakok címmel szerveztek nyári váradi sétákat, hogy más szemmel, figyelmesebben szemléljünk néhány épületet. A szecessziós örökség védelme és népszerűsítése elnevezésű nemzetközi projekt a polgármesteri hivatal és a Vár és Városi Múzeum kezdeményezésére indult. Az egyik magyar nyelven vezetett csoporthoz Simon Judit és Szűcs László csatlakozott, hat belvárosi épület különlegességeit keresve.

 

Füchsl-palota

Szőlőfürtök és levelek a Füchsl testvérek palotájának főkapuján. Borból lett bérház   

Szűcs László felvételei

 

Borkereskedő testvérek építették a háromemeletes Kossuth utcai, részben a Nagyvásártérre néző sarokházat. Két bejárata van, a fő és a mellék, mint minden rendes bérpalotának. A nagyobbik kapun ott díszeleg a kovácsoltvas monogram: FT. Füchsl testvérek. Az épület mérete, a rendelésre készített díszes, egyedi, az építők mesterségére szőlőfürtökkel utaló bejáratok arról árulkodnak, hogy jól jövedelmezhetett a bor 1903-an, amikor a palota elkészült. Hiába, Ady is a könnyű fehérborokat szerette. Bár tegyük hozzá, az épület belső arculata kevésbé látványos, a homlokzatra nem sajnálták a pénzt, viszont belül inkább a költségvetés diktálhatott. S mint megtudtuk, Füchsl-ék az egész palotát viszonylag hamar eladták Ulmannéknak. A földszinten működött az elegáns Bihar kávéház, a sarkon a Büffé nevet viselő, feltehetően nem olyan pompás, de jól jövedelmező sörcsarnok. Mostanság villamossági cikkeket áruló ósdi bolt, palacsintasütő és egy üres, bérlőre váró helyiség éktelenkedik az utcafronton, a lakások jelentős részét kiadják, külföldi diákoknak, turistáknak, cégeknek. Jó lenne mielőbb bekerülnie a mostanság dübörgő homlokzatfelújítási programba, igaz, ez a többi palotához hasonlóan inkább látszatmegoldás.

 

Markovits-Mathézer ház

A Markovits-Mathézer ház a Garasos híd olaszi hídfőjétől fényképezve

 

Csak átsétálunk a Garasos hídon, s már látjuk az újabb háromemeletes sarokházat, az ugyancsak az építtető nevét viselő Markovits-Mathézer bérpalotát. A lépcsőházban, ahová a szervezőknek hála az egész csoport bejut, díszes korlátú főlépcső és szerényebb kivitelezésű úgynevezett cselédlépcső vezet az emeletekre. Valaha felvonó is működött, most csak a míves, kovácsoltvas fülkét csodálhatjuk, a lakók a lépcsőn kénytelenek felmenni, de tény, hogy a főlépcsőn. Az apró, sötét belső udvarról vélhetően a kiszolgáló személyzet lakásai nyílhattak. A kaput szépen faragott faszerkezet díszíti. A lakások nagyjából négy méteres belmagassággal dicsekedhetnek, ami a tágasság élményét kínálja, ám manapság nem túl célszerű, tekintve a fűtésszámlát. Egy régi, neves váradi család a közelmúltban költözött kertes, sokkal kényelmesebb, a mai kor elvárásainak sokkal megfelelőbb házba innen, míg egy másik, a városban nem kevésbé neves család gyönyörűséges villából költözött a nehezen megjegyezhető nevű ház egyik emeleti, négyszobás lakásába. Úgyhogy elmondható, él a Nagysándor József (Aurel Lazăr) utca – és az Ezredévi emléktér (P-ta Libertăţii) sarkán magasodó, szintén felújításért könyörgő, a környék arculatát, hangulatát meghatározó palota.

Szecessziós díszítőelem és a lépcsőház a liftet tartó kábellel a Markovics-Mathézer házban. Csigavonal és háromszög

 

A mellékudvarból a fény/ hálóját lassan emeli,/ mint gödör a víz fenekén,/ konyhánk már homállyal teli

 

Sonnenfeld-ház

Az első nagyváradi szecessziós stílusú ház még a 19. század végén épült. A sógor tervezte

 

Nyújtsa fel a kezét, aki tudta, hogy a Sonnenfeld család nem abban a hatalmas palotában lakott, ahol a város nevezetes nyomdája működött. Mi nem nyújtottuk a kezünket, most tudtuk meg, hogy nem. A család egy sokkal kisebb, ám nem kevésbé pompás szépségű házban lakott a Nagysándor József (Aurel Lazăr) utcán, méghozzá ez volt az első szecessziós épület Nagyváradon. A példásan felújított földszintes ház magánlakás, ezért csak kívülről csodálhattuk meg az 1899-ben átadott épületet, szerény, ám annál elegánsabb kanyargós vas ablakrácsait, a kapu díszítéseit és a virágtartót. S még egy érdekesség, tervezője, a szecesszió első váradi fecskéje, az a Spiegel Frigyes volt, akiben a megrendelő, Sonnenfeld úr sógorát tisztelhették. (Egyébként ugyanőt tartják a Markovits-Mathézer palota tervezőjének is.)

 

Park hotel

A Park hotel udvarra néző kapuját most csak lábujjhegyen állva a falon átfotózva lehet megörökíteni

 

Egyedi erkélykorlát a szálló hátsó szárnyánál

 

Sokan Weiszlovits szállodaként emlegetik, bár a Park nem újkeletű megnevezés, igaz, az ötvenes években a szálloda egy ideig a sokkal harciasabb Partizán névre hallgatott. A ma már ismeretlen tervező alkotása 1909-ben lett Weiszlovits Lajos tulajdona. Öccsei, Emil és Gyula szállodává alakították, amely 1915-ben nyitotta meg kapuit a vendégek előtt. A rendkívül elegáns, folyóvízzel, központi fűtéssel ellátott hotelnek az itt lakók számára különleges kerthelység állt rendelkezésére, ahol zeneszó mellett finom falatokat, válogatott italokat szolgáltak fel. Wieszlovits Emil és szállodája a városi legenda része, hosszan sorolhatnánk a különös történeteket. A mára teljesen lepusztult kerthelyiség pár éve még működött, legutóbb tán TIFF filmeket vetítettek itt. A hátsó, a Nagysándor József (Aurel Lazăr) utcai bejáraton át megközelíthető udvar feltárja a Fő utcai (Republicii) frontról nem látható, a bővítéskor, valamikor a 1910-es évek elején épült részt. Díszes, stukkókkal, kovácsoltvas párkányokkal, pár megmaradt mozaik ablakkal teremt romantikus hangulatot. Krokodil, liba, béka, bagoly, virág- és gyümölcsminták váltakoznak a falakon is, egyebek közt ázsiai hatást is mutatva, ami Weiszlovits úr indiai látogatásának hatása. A szállodát is onnan hozott tárgyakkal szerelte fel. Egy másik érdekesség, hogy ennek az udvarnak egy másik épületében lakott egy ideig Horváth Imre költő, mégpedig ott, ahol ma a Lokál romkocsma működik. Szóval költők ma is járnak a költő egykori konyhájába, nappalijába.

A szálloda Fő utcai bejárata évek óta zárva, az ajtón kovácsoltvas, virágmintás rácsozat, kosár alakú kilinccsel. Úgy tudni, nemrég rendeződött az ingatlan tulajdonjoga, s remélhetően akad valaki, akinek ötlete is, pénze is, ízlése is lesz az egykori patinás szálló és a kert felújítására.

Romosan romantikusak a szálló udvarra néző falai is

 

Bekukucskálni lehet, megszállni nem. A Park hotel Fő utcai főbejáratán lánc és lakat

 

Poynár-ház

A Poynár-ház a Fő utca felől, s kinagyítva a homlokzatot díszítő háromnyelvű bankreklám

 

A Bémer tér (P-ţa Ferdinand) és a rövid, keskeny Mészáros (Grigorescu) utca sarkán felépített háromemeletes bérpalota a tulajdonos, építtető nevét viseli. Poynár János tanácsos a város vezetésének többszöri felszólítása nyomán bontotta le a századelőn egykor földszintes házát és építtette a Sztarill Ferenc tervezte tornyos palotát. Az épület egy várkastélyra emlékeztet, talán a tornya miatt, amit oszlopok tartanak. A másik érdekesség, hogy a második emelettől az épület kiszélesedik, a kiugró részen díszes kovácsoltvas erkélyrácsok, az ablakokat kerámia gömbök keretezik. A palota földszintjén üzlethelységek, az emeleteken lakások épültek. A felvonó ebben az épületben sem működik, a három emeletre felfutó lépcsőket kovácsoltvas, díszes korlát szegélyezi.

A Bémer tér felőli oldalon, a második és harmadik emelet között egy címerszerű felirat díszeleg: barokkos koszorúban holló, szájában gyűrűvel, és az 1894-es évszám, a kolozsvári Erdélyi Bank és Takarékpénztár Rt. háromnyelvű (román, magyar, német) míves cégtáblája. A dátum jóval előbbi, mint ahogy a palota épült, melynek kivitelezése 1907 elején kezdődött és az év novemberében adták át. A címer alighanem a bank alapításának az évére utal, s feltehetően a két világháború között került fel a ház falára. Erre utal, hogy a feliraton Kolozsvár neve csak román nyelven szerepel. Itt is bekukkantunk a lépcsőházba, majd sétálunk vissza az Ezredévi emléktér felé utolsó célpontunkhoz.

Nem gemkapocs, minimalista lépcsőház, alulnézetből a Poynár-házban

 

Várnai-villa

A meglepetéseket tartogató, jövőre 115 éves Várnai villa. Vagy Vágó villa?

 

Ez a ház valódi meglepetés azoknak, akik még nem jártak benne, például nekünk. Az Ezredévi emléktérre nyíló egyemeletes épület asszimetrikus homlokzatának különlegessége a kiugró emeleti rész a terasszal. A dekoratív bejárati ajtó viszont titkokat rejt: az előtérből az emeletre vezető lépcsők és kijárat az első belső udvarra, ahol ugyancsak két szinten további lakások sorakoznak. Onnan egy másik udvarra vezet egy kijárat, ahol viszont csak elburjánzott növényzet van. A szerény méretű homlokzat tehát sokkal nagyobb méretű belső teret takar. A félemeleten épen maradt ólomberakásos ablakot csodáljuk, amikor egy kedves női hang közli: a villát a Vágó fivérek, József és László építették. Az idősebb hölgy egyikük unokája. S hozzáteszi, ez kérem nem Várnai, hanem Vágó villa. Szívesen vezeti fel a kíváncsiakat a félemeletre, hogy közelebbről láthassák a szépséges ablakot. Ő a lakás örököse, nem érti, miért nem a híres rokonról nevezték el a villát. Meglehetősen zavarban vagyunk, hiszen az 1905-ben épült villáról, ami jóval több mint villa, úgy tudtuk, több forrás is azt erősíti meg, hogy ifj. Rimanóczy Kálmán tervezte. S hogy kinek a nevét viseli, az lehet változó, úgy tudjuk Várnai úr egy ügyvéd volt, a ház építtetője, első tulajdonosa. Úgyhogy lehetne akár Várnai-Vágó villa is, a lényeg, hogy ez is a váradi szecesszió egyik remekműve.

A hátsó traktus lépcsőháza és az első épületen egy ólomüveg ablak, feltehetően a nagyváradi Neuman cég műhelyében készülhetett, akárcsak a Fekete Sas-palota híres ólomüveg díszítései

 

A címoldalon: szecessziós lépcsőházi ablak a Várnai villában



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!