Szocdem restart

2019. 07. 02. 09:53

Kongresszus után is van élet, sőt csak most kezdődik igazán a mozgolódás a Szociáldemokrata Pártban (PSD). Két út van, hogy melyiket követi majd a (ma még) legnagyobb romániai politikai alakulat, az sok mindentől függ, első körben a november 10-re kiírt elnökválasztás történésein. Simon Judit elemzése.

 

Viorica Dăncilă a PSD kongresszusán. A miniszterelnök nagy fölénnyel lett a szocdem párt elnöke

 

Akkorát nyert Viorica Dăncilă és frakciója a párt tisztségviselőit választó kongresszuson, amekkorára senki sem számított szocdem körökben.

Az már a kongresszust megelőző napokon kiderült, hogy a PSD, Liviu Dragnea bebörtönzése után két táborra osztódott: az egyik élén látszólag a kormányfő áll, a másikat néhány nehézfiú képviseli, akik a volt pártelnök politikáját követik. A két tábor keményen összecsapott a tisztújító kongresszuson, és a nacionalista konzervatívok maradtak alul.

A miniszterelnök mellé felsorakozott a helyi kiskirályok, megyei bárók többsége, vélhetően nem önzetlenül, ha az önkormányzati kódexet, vagy a helyi, megyei büdzsék kiegészítését tekintjük, továbbá a kormánytagok, akik nem szeretnének kipenderülni a bársonyszékből.

A másik oldalon a nacionalisták, az Európai Unió (EU) ellenesek, a mély állam megszállottjai, valamint a párton belüli vasfegyelmet pártolók tömörülnek.

A nyári kongresszus különlegessége a többihez képest, hogy a tagság, a tisztújító nagygyűlés résztvevői ezúttal saját belátásuk, érdekük, meggyőződésük szerint szavazhattak, ami a hazai pártpolitikai gyakorlatban egészen bizarr dolog.

Az elemzők szkeptikusan fogadták Dancila döntését, hogy mindhárom tisztségre – elnök, alelnök, főtitkár – egy fordulóban szavazzanak a küldöttek, hogy ne „politikai és érdekalkuk” döntsék el, kik vezetik a pártot. A kormányfő mindent megmozgatott e megoldás érdekében és végül neki lett igaza. Nyert minden téren. Ezzel a párt történetében ő lett az első női elnök, amint Románia történelme során ő az első női miniszterelnök.

A számokat tekintve, kétfordulós választással is győzött volna, de az már nem biztos, hogy az alelnöki és főtitkári posztra nem az ellenlábasai futottak volna be.

Dăncilă gyakorlatilag pálfordulással nyert, teljesen más programmal és retorikával, mint elődje, és amit párt büszkén vallott magáénak alig pár héttel ezelőtt.

A kormányfő a Románia a 10. hatványon elnevezésű, tíz pontos programjának lényege az európaiság, a társadalmi igazságosság, az elfogadás. Kongresszusi beszédében az ország felzárkózásának a szükségességét hangoztatta, a feltétel nélküli jogállamiság mellett érvelt, kifejtette, hogy az igazságszolgáltatás, a perrendtartás szabályozását csak parlamenti vitával, s nem kormányrendeletekkel kell megoldani.

Ellenfele, Liviu Pleşoianu, aki bevallottan Dragnea híve, felháborítónak tartotta, hogy a tavalyi kongresszuson még csodálattal adóztak a párt elnökének, idén pedig el sem hangzik a neve. A valamikori újságíró bevallottan nacionalista és EU-ellenes, mindenféle külföldi beleszólást elutasító, az erős nemzetállam szószólója. Szerinte folytatni kell az igazságügy „reformját”, és nem az európai testületekre hallgatni.

Érdekességképpen: a PSD Dragnea-közeli tévés hírcsatornája a beszédek után, úgynevezett közvéleménykutatást közölt, ami szerint Pleşoianu magabiztosan nyeri el a pártelnökséget. A populista szocdem politikus amúgy a sputnic.mo portál kedvence is, amiről a szakértők tudni vélik, hogy Moszkva román hangja.

Nem kevésbé nacionalista, populista beszédet tartott Dăncilă másik kihívója, a párt erős emberének számító Serban Nicolae, a szenátusi szocdem frakció vezetője. A negyedik elnökjelölt Ecaterina Andronescu sokszoros tanügyminiszter az elemzők szerint „töltelékként szerepelt”, így is lett, mindössze 50 szavazott szerzett a mintegy négyezer küldöttől.

A számoknál maradva, végül a miniszterelnökre nagyjából háromszor annyian szavaztak, mint Pleşoianura, aki biztos nyerőnek érezte magát.

Amennyiben összeadjuk a három ellenfélre leadott voksokat, akkor is csak fele jön össze annak, amennyit Dăncilă gyűjtött.

Az alelnökök választásánál a számok csak annyiban tértek el, hogy a nyertes Eugen Teodorovici „csak” ezer szavazattal kapott többet a Dragnea-közeli emberénél. Daniel Suciut ugyanis a volt pártelnök ültette a regionális fejlesztési tárca élére, részint, mert kölcsönzött pár tízezer lejt a PSD-nek, másrészt azért, hogy ne iratkozzon át Victor Ponta Pro Románia pártjába. A szavazás végén a nemcsak a szocdem párt baráti média borítékolta Suciu nyeri az alelnöki tisztséget, már csak azért is, mert a megyei és helyi kiskirályok tőle kérnek pénzeket. Tévedtek. A pénzügyminiszter nyert, annak ellenére, hogy a kongresszus előtt nem tartotta célszerűnek, hogy a polgármesterek és a megyei tanácselnökök kiemelkedően magas nyugdíjhoz jussanak.

A kiélezett harc ezt követően a pártban nagy befolyással bíró, a szervezési munka mellett sok egyébért felelős főtitkári pozícióért folyt.

Négyen indultak a versenyben, mindenki Codrin Ştefănescut gondolta a legerősebb jelöltnek. A vállaltan nacionalista, Európa-ellenes, idegengyűlölő politikus a Nagy-Románia Pártban (PRM) kezdte a politikai pályafutását, majd átigazolt a PSD-be, ahonnan átment a Konzervatív Pártba, majd ismét vissza a szocdemek soraiba, itt lett végül Dragnea közeli embere, a párt kommunikátora. Amikor Dăncilă ideiglenesen átvette a párt vezetését, szinte első dolga volt kirúgni Ştefănescut. A volt főtitkár vissza akarta szerezni a pártban elfoglalt, az elnök utáni legfontosabb pozíciót. Kongresszusi beszédében politikai fogolyként emlegette Dragneat, elmondott néhány tirádát a mély államról és a románságot elnyomó Európai Unióról.

A nacionalista tábor legnagyobb meglepetésére Stefănescu, aki egyébként nagy tapsot kapott a küldöttektől, csak a harmadik helyet szerezte meg 456 szavazattal. Még Gabriel Petrea, a szocdem párt ifjúsági szervezetének elnöke is megelőzte. A főtitkári tisztséget persze nem ő, hanem az opportunista, mindenhez értő filozófus Mihai Fifor nyerte el, több mint 2300 szavazattal. Különféle tárcák vezetője volt, Mihai Tudose lemondása után ideiglenes kormányfő is, de minden tisztségét csak rövid ideig töltötte be. A szenátor aláírta a Dragnea-ellenes petíciót, majd letagadta. A pártvezér börtönbe vonulása után, Dăncilă kinevezte a párt szóvivőjének. Eddigi karrierje alapján nem sokáig viszi a szót.

Elemzők szerint Fifor az egyetlen kompromisszum, amit a miniszterelnök hajlandó volt kötni Dragnea híveivel, de ezzel nem védte ki a kemény támadásokat.

Alighogy megválasztották elnöknek, Dăncilăt máris kemény, sokszor övön aluli támadások érik. Pleşoianu és Ştefănescu, a két nagy vesztes kikiáltotta a kormányfőt a mély állam emberének, az EU bábjának.

A kórushoz vélhetően csatlakozik a koalíciós partner, Călin Popescu Tăriceanu, aki hoppon maradt a kongresszuson, senki nem volt vevő Európa-ellenes szónoklatára, sem a szocdemeknek javasolt paktumára, ami az ország jövőjét és államfőjét illeti. Az új pártelnök mintegy véletlenül elmondta az újságíróknak, hogy nem kizárt, független államfőjelöltet támogat a PSD, amitől nem csak Tăriceanu, de Pleşoianu is nagyon ideges lett. Az idegesség pedig nem tesz jót a párton belüli, kongresszus utáni életnek.

Dăncilă érdekeket sértett, amivel szemmel láthatóan nem törődik.  Véghezvitte azt a pártban, amire senki nem számított, és nyert. Hogy ki áll mögötte, kik a tanácsadói, miért ilyen bátor, az egy másik írás tárgya lenne, de tény, hogy a butácska nő napok alatt kemény asszonnyá változott, aki – legalábbis egyelőre úgy tűnik – rendet szeretne teremteni a PSD soraiban. A szocdem párt az utóbbi években nagyon felhígult, egyre messzebbre került a szociáldemokráciától, Dragnea vezetése alatt pedig egyre nacionalistább és bezárkózottabb lett. A kemény pártfegyelem, a kvázi személyi kultusz eltávolított néhány értékes embert a formációból és annak holdudvarából. Dăncilă mintha nyitni szeretne, visszaállni az EU-barát pártok sorába. Sok éven át dolgozott az Európai Parlamentben, bizonyára most érti meg, mint jelent az európaiság, mit hozhat a párt és az ország konyhájára az uniós beilleszkedés, és milyen sokba kerülhet a renitenskedés.

A június 29-i kongresszuson sok minden kiderült, amit eddig a volt pártvezetés nem vett észre vagy nem vett figyelembe.

Nóvum, hogy a kongresszusi küldöttek elutasították a rájuk kényszerített pártfegyelmet, és mindenki saját belátása szerint szavazott. Kiderült, hogy a küldöttek többsége nem volt vevő a nacionalista, populista, szólamokra, nem hajlott elfordulni az EU-tól, nem dőlt be a mély államról és más összeesküvés-elméletekről szóló félelemkeltésnek. Ezeket az embereket a tagság választotta a soraiból, vélhetően ott sem parancsszóra küldték a képviselőket.

Markánsan körvonalazódott a párton belüli két tábor, és a bezárkózó nacionalisták maradtak alul, legalábbis ezen a kongresszuson.

Ez utóbbiak táborából Pleşoianu már jelezte, hogy indul az államfőválasztáson, Ştefănescu biztosította a támogatásáról.

Azt szinte borítékolni lehet, hogy nem ő lesz a Dăncilă vezette PSD jelöltje.

A kongresszuson történtek, valamint az új vezetői gárda egy új irányvonalat vázol, amihez, ha tartják magukat, a pártszakadás sem kizárt. A sértett vesztesek között sok az erős ember, sokan bíznak abban, hogy a nacionalista, populista, idegengyűlölő kártya hatásosan kijátszható, s a kongresszus csak egy kilengés volt a párt eddigi  irányvonalától. Úgy érzik, a kitaposott úton érdemesebb tovább menni, mint a csak körvonalazódó újon. Elképzelhető, hogy a mostani vesztesek és elvbarátaik új politikai alakulatot hoznak létre, vagy átigazolnak Tăriceanuhoz, aki most sokkal közelebb áll, legalábbis retorikában hozzájuk, mint a kormányfő-pártelnökhöz. Bárhogyan történik, a PSD gyengülne a szakadással, a vesztes tábor kiválásával. Vagy mégsem.

Victor Ponta még a kongresszus előtt jelezte Dăncilănak, hogy szívesen barátkozna, esetleg együttműködne a kormányfő vezette, megújuló szocdem párttal. Ponta már tett egy gesztust a PSD felé, amikor megszavazta a képviselőház új, Dragnea helyébe lépő elnökét.

Amennyiben szakad a PSD, és a szélsőséges nacionalisták így vagy úgy kivonulnak, Dăncilănak megmarad a lehetősége, hogy kiegyezzen Pontával, aki messzemenően nem annyira unióellenes, mint egyes jelenlegi párttársai. Ilyen esetben részint elválna az ocsú a búzától, részint ismét összenőne az a román baloldalon, ami összetartozik. 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!