Kis városházi számtan

2019. 07. 05. 10:25

Napokkal az ellenzéki előválasztás után, s hetekkel az őszi önkormányzati választás előtt Tamás Pál szociológus a budapesti politikai térkép vonalait rajzolja meg.

 

Nagyszerű, hogy majdnem hetvenezer ember lement a pest-budai sátrakhoz. S állt néhány percet akár sorban is. Elvitatkozhatunk a sokról és kevésről. Figyeltem, amikor magam is odamentem, a sorban beszélgetőket. Akkor és ott (a Nyugatinál) fiatalok kevesen voltak, de hát az ilyen akciókra rapkoncertekkel az ellenzék egyébként sem készült. Ez rendben is van. Akik ott voltak, legalábbis akik megszólaltak, az ellenzéki kemény maghoz tartoztak. „Le kellett jönni, szavazni kellett” – mondogatták a mellettem állók. Nagyszerű, akkor számolgathatunk egy kicsit. Nyilvánvalóan sokan vagyunk, de még nem elegen. S talán ősszel sem leszünk még elegen. A bal-jobbra inkább csak országos adatok vannak, megbízható pestiek nincsenek. Ott azt látjuk, hogy lényegesen kevesebben helyezkednek el a baloldalon, még ha közben vastagodott is valamennyire a közép. Pesten persze javul a balképviselet, de most azért nem láttunk világos többséget. Inkább viszonylagosan, de tisztult a kép, s ez nagyon jól van. De közben, nem tudom ki, az ellenzéki agitációban hazudott egy kicsit. Láttuk, Karácsony Gergely kétszer annyi szavazatot szerzett, mint Kálmán Olga. Nincs ebben semmi rendkívüli, hónapok óta készült az első nagy gát átugrására. Semmiféle adat nem létezett június 24-én arra, hogy fej-fej mellett haladnak. A végeredmény egy nappal később világos volt. Akkor miért kellett Olga köztes eredményéről hétfőn egy jót tódítani? Ha egyébként a kormányoldal esetenként komolyan hazudik, akkor miért kell, kisebb játéktérben, de ugyanezt csinálni az ellenzéki oldalon? Én értem, nem csak a DK-nak és a Momentumnak volt elemi érdeke bizonyítani, hogy egy hónappal ezelőtti kiugrása tartós volt, csakhogy nem kevés liberális újságíró is szerette volta a szocialistákat még egyértelműbben leszúrni. De hát most ez nem így alakult. Az MSZP kemény magja Budapesten még ellenáll. Ez a mostani történet leginkább erről szól. S persze, nem világos, mit lehet majd ebből megismételni?

Bizonyára mindhárom jelölt kedves, jóravaló ember, s egymással korrekt módon viselkedtek. De ez most mindegy. A Momentum, ha csak a leadott rokonszenv szavazatokat számoljuk, most láthatóan túlpörgetett az ellenzéki médiában. De ha valaki huszonéves korában az idősödő ellenzéki szavazóknak nem lesz a nagy ígéret, tizenöt év múlva senki sem lesz. S ennél azért minden csak jobb lehet.

Az igazi kérdés politika-technológiailag Kálmán Olga volt. Nem tudjuk, mivel hitegették. Gyurcsánynak ez mindenképpen bejött, akárhány pontot is szedett össze a jelöltje. Olgának inkább nem. Már kikerült a képernyőről. Betűvető újságíróként nem működött eddig könnyen (vagyis egyáltalán nem). Politikusként ebben a menetben rá kellett jönnie, hogy másként kell szerepelni. Persze, nem tudjuk, mi lett volna, ha több ideje lesz, ha a DK alá tud rakni valamilyen budapesti programot (ilyenje sem Gyurcsányéknak, sem Kálmán Olgának nem volt). Egy húsz év óta a magyar belpolitikában utazó gyakorlott újságírónő nem hiheti, hogy ilyesmi nem számit, hogy elég a képernyős gyakorlata. Tehát ez ebben az esetben is számára inkább kísérlet volt. Ha bejön, nagyszerű, ha nem, semmi tragédia. Elég-e a megszokott esti arc minden nélkül, puszta kézzel. Nem kell semmit sem építkezni. Most ez így nyilvánvalóan kevés volt. Pedig a sok éves ATV-s gyakorlat még mindig élt, s ugyan az országos nyilvánosságban nem számított, az idősebb értelmiségiek számára általános politikai véleményvezér, nőként az különösen. De az „ellen-Tarlós” szerep úgy látszik, mégsem „nagypolitikusi” szerep. Tarlós nem Orbán. Kihívójának is szakosodnia kell. Akár így van, akár nem, Karácsony mégiscsak készül, készült. S meglepetés, hogy ezt a törzsválasztó egyelőre elismeri.

Karácsonynak ez volt az első egyértelmű politikai győzelme. Zuglóban néhány éve csak erősen kompromisszumosan lett polgármester. Az utolsó országos menetekben szövetséges pártjainak nem hozott voksokat, ha nem is vitt tőlük. Most ezen a hosszú menetelésen, az első körben egyértelműen győzött. Mindegy, hogy házibajnokságon, sokszor utánpótlás csapatokkal szemben. Ez most érdektelen, hiszen siker nélkül nem létezhet a politikus. A kis trófea is trófea. Ha végre megvan, jó esetben szárnyakat is lehet tőle kapni. Természetesen Karácsony így sem „tuti” befutó. A budapesti főpolgármestert közvetlenül választják, s ha nem is akkora arányban, mint másutt az országban, itt is az Orbán-drukkerek vannak többségben. Technikailag, persze, Tarlós sebezhetőbb, s magát technikai szereplőként definiálja. Nem egyszerű Orbán-katona, a pozicionális harctól így azért még sok minden függhet. De azért létezik egy politikai dilemma. A kampány kezdeténél mindenképpen egyéni játékos, persze a kormányoldalon. A vita tárgya, ha az egyáltalán folyni fog, hogy mennyire azonosítható hétköznapi szereplőkent Tarlós és Orbán. Orbán azt szeretné, hogy a Tarlós ügyben csak második vonalban kelljen csatába állnia, s hogy Tarlós eddig „teljesítményére” hivatkozva a csapat Pesten így is simán nyerjen. Ez megerősítheti a főnök legitimációját is, s akkor nem létezne ideológiai vita, mert minek? De mi van akkor, ha neki ez simán, magában nem megy, a Fidesznek valamilyen mértékben Orbánostul be kellene állnia a fővárosban is a játékba. Ily módon átpolitizálódna a mérkőzés. Akkor Karácsonynak, aki egyébként nem torreádor, mérkőznie kellene közvetlenül a miniszterelnökkel is. Ettől lehet, hogy egy fokig „áttorreádorosdik”, ebben az esetben könnyebben lehetne teljesen felvállalni a radikális ellenzékben is. Nyerni talán akkor sem fog. De igazi küzdelem kezdődne, s a radikális ellenzék igazán a küzdelemre vágyik, csatazajt akar. Az, ha komoly, a következő évekre koptathatja Orbánt. Látni lehet, hogy a reklámdumával ellentétben sebezhető. Végül is nem akarhat most többet komolyan a baloldali ellenzék, és az a néhány tucat városházi politikus egy ilyen történettől – pozitív kimenettel – így is szárnyakat kaphat.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!