Médialógus a tetőteraszon
2019. 03. 19. 18:072007 tavaszán Baló György az Ady Endre Sajtókollégium meghívására érkezett Nagyváradra. Délelőtt a hallgatóknak tartott előadást, majd a Fekete Sas Palota tetőteraszán a váradi sajtósokkal találkozott. A nap krónikáját Kinde Annamária írásával idézzük fel az Erdélyi Riport 2007/16. számából, ezzel búcsúzva a kiváló televíziós kollégától.
Baló György és Szűcs László a Fekete Sas Palota tetőteraszán 2007 áprilisában rendezett beszélgetésen Fotó: Tinca Teddy
Baló kis magyar televíziózás-történettel indította délelőtt a Kanonok sori beszélgetést. Fél évvel a magyar forradalom után, 1957. május 1-jén indult a magyar televíziózás. Mivel televíziós szakemberek nem voltak – nem is lehettek – ekkor még Magyarországon, sok filmgyári szakember került oda, emiatt a magyar televízió erős volt képileg. Politikai irányítás alatt állt, a vezetőket is így nevezték ki, elsődleges szempont az volt, hogy megbízható káderek legyenek. A Híradó első főszerkesztőjét, Matúz Józsefnét is úgy nevezték ki annak idején, hogy behívták a pártközpontba, és megkérdezték tőle, látott-e már televíziót. „Láttam a kirakatban, amikor a férjemmel sétáltunk” – mondta. Rendben van – közölték –, akkor mostantól maga a Híradó főszerkesztője.
Ellenőrzött, de erős MTV. A Magyar Televíziónak, amely politikailag szigorú kontroll alatt állt, erősségei a gyerekműsorok, zenei műsorok, filmek és tévéjátékok voltak. Személyes véleményét is elmondta Baló: szerinte a köztelevízió elsősorban kulturális intézmény, ez Európában is így van. Feladata a nemzeti kultúra feldolgozása, megörökítése, ápolása. Különösen ez volna most, amikor világszerte egyre nagyobb gondokkal küszködnek a művészeti műhelyek, a televíziónak ezeknek a megélhetését kell segítenie. Az MTV ilyen szempontból igen erős volt a 60-as, 70-es években. Átlagban másfél hetente készült egy tévéjáték, és ezek nagyon népszerűek voltak.
Fontos volt a köztelevízió közösségteremtő hatása: a tévéműsorokról beszélgetni tudtak az emberek. Ha valaki magyarul akar magyarok által készített, magyarokról szóló mozgóképet venni gyermekének, ma is a televízió 60-as, 70-es, 80-as években készült gyerekműsorait vásárolhatja meg. A jövő generációk életét az audiovizuális élmények határozzák meg, és ezek kizárólag globális audiovizuális termékek, a gyerekfikció-gyártás Magyarországon gyakorlatilag megszűnt.
Magyar színészt is alig lehet látni a képernyőn. A szinkront egykor neves magyar színészek vállalták, ezzel is fejlesztve a nyelvi kultúrát, ma már az árverseny miatt „gyengébb anyaggal is” dolgoznak a szinkronstúdiókban. A feliratozás Magyarországon nem megy, mozifilmek esetében sem.
Az MTV a 80-as évekig igazi irigylésre méltó tévéként működött – mondta Baló, majd így folytatta: a 90-es évektől kezdve minden megváltozott. „Dugig vagyunk politikai-közéleti műsorokkal – majdnem teljesen szabadon –, de fikció nincs már: nincs rá pénz.”
A rendszerváltás hozadékai. 1989-ben háromoldalú tárgyalások kezdődtek az MSZMP, a formálódó ellenzéki pártok és csoportok – Ellenzéki Kerekasztal – és a szakszervezetek, Népfront stb. között. Ezeken a tárgyalásokon meg tudtak állapodni a sarkalatos törvényekről, aminek következtében elkezdődhettek 90-ben a szabad választások. Csak a médiatörvényről nem tudtak megállapodni: mindegyik fél úgy képzelte, a média az övé lesz. Végül elfogadták az 1996. évi 1-es törvényt, amely később médiatörvényként vált ismertté. Ebben mondták ki a duális – köz- és kereskedelmi – média megteremtését, illetve a köztelevízió részvénytársasággá való átalakítását.
1997 őszén egyszerre két kereskedelmi televízió indult el. Nyugat-Európában nagyon óvatosan bántak ezzel, de hát, mint Baló megjegyezte, Magyarországnak soha nem volt olyan kormánya, amely értett volna a médiához. Abból indultak ki ugyanis, hogy 1997-ben az MTV-nek 80-90 százalékos nézettséggel évi 20 milliárd forint volt a reklámbevétele. Hogy ne legyen monopólium, ezért indult el egyszerre két kereskedelmi tévé is: a TV 2 és az RTL Klub. (Az majd délután hangzik el: érdemes lenne komolyan megvizsgálni, hogy e két adó miként hatott a nyelvre.)
Ami azt a kezdeményezést illeti, hogy a köztévé legyen egyszemélyes részvénytársaság, Baló megjegyezte: az MTV, a Magyar Rádió és az MTI semmiben sem felel meg a gazdasági társaságokról szóló törvénynek, ezért azonnal fel kellene számolni őket. A MTV-nek például nincs igazgatótanácsa. Van viszont kuratóriuma, amelynek nincsenek igazgatótanácsi jogosítványai: a stratégián kívül nem szólhatnak bele semmi másba. A kuratórium elnökségébe a parlamenti pártok közvetlenül delegálnak tagokat, a MTV kuratóriumi elnöksége 10 ember, ez főállásnak számít, fizetéssel. Ezenkívül létezik az úgynevezett társadalmi tagság, 21 fő. Az elnökség plusz a 21 tag kétharmada hozhat fontosabb döntéseket. Az MTV finanszírozásával adódtak is gondok, ugyanis 1998 végére az MTV elvesztette nézőinek a felét, majd a nézettsége 40 százalékra, 1999 végére pedig 20 százalékra csökkent, és 2000-ben elérte a mélypontot: a 10 százalékot. Reklámbevételei ezzel párhuzamosan az egytizedére csökkentek. Azóta a köztelevíziót elméletileg a legtöbben ingyen nézik. Normatív támogatás hiányában tökéletesen kormányfüggő lett a köztévé.
Digitális jövő. Előadásának második részében a vendég a digitális televíziózással összefüggő kérdéseket vetítette előre. 2012-től megszűnik az analóg sugárzás az Unió területén. A digitális televíziózás jobb minőségű képet és hangot jelent, s alkalmassá teszi a tévét egy sor új szolgáltatás bevezetésére. Bár maradnak majd az analóg vevőkészülékek, úgynevezett set top box segítségével a digitális jelek visszaalakíthatók analóggá.
A földfelszíni frekvencia minden országban véges nemzeti kincs. A digitális csatorna azonban tömörít, ami azt jelenti, hogy egy analóg csatorna helyén 5 digitális csatorna fér el. A digitális televízió interaktivitást tesz lehetővé, a közvetítéseknél a néző például válogathat a kamerák között.
Az igazi áttörést az jelenti majd, hogy felrobbantja a médiapiacot, egészen másképpen fogunk majd televíziózni. Először is bárhol lehet majd tévét nézni. Másodszor megjelenik a VOD (Video On Demand) szolgáltatás, az igénylők azt nézik, amit akarnak, és akkor nézik, amikor akarják, akár több száz csatorna napi kínálata lesz elérhető egy nagy szerveren. Ettől, mint Baló György megjegyezte, mindenki fél, mert senki sem tudja, hogy az emberek mit fognak nézni. Eltűnik majd a „csatornahűség”. Egy olyan világ előtt állunk, amiről nem sokat tudunk, de mindenki készült rá, és mindenki megpróbálja túlélni, mindenkinek van stratégiája.
Magyarországon este 8 és 10 között a tévénézők 70-75 százaléka nézi az M1+TV2+RTL Klub hármas kínálatát, 25 százalék mást néz. Nyugat-Európában viszont a köztelevíziók nagy része piacvezető, az utóbbi 10 évben csak néhány százalékot veszítettek a nézettségükből. Ma sincs jobb találmány, ami egy ország egészének lelkét, pszichéjét öszszefogná, kifejezné egy nemzet identitását, kultúráját, életérzését. A nyugat-európai tévék ezt döntő többségükben saját készítésű fikciós műsorokkal érik el. Baló szerint ezeknek a magyar televízióban is óriási nézettségük volna.
Ugyanakkor alapvető különbség érzékelhető a politikai-tájékoztató műsoroknál: míg Nyugaton hozzászoktak az emberek, hogy van véleményük és azt el is tudják mondani, Kelet-Európában az emberek nem szoktak hozzá, hogy véleményük legyen, hogy az fontos lehet, és hogy arra kíváncsiak legyenek.
A hallgatókon a sor. Jacsó Ágota kérdésére, hogyan készül A szólás szabadsága, milyen háttérmunka előz meg egy-egy műsort, kimerítő válasz érkezik: Baló sorra veszi a legutóbbi adás témáit és szereplőit. Azzal kezdi: sokak szerint ez a műsor az MTV zászlóshajója. Elődje is volt, A Hét. Nem rejti véka alá, hogy a magyarországi médiát terrorizálja a pártpolitika. Magyarországon, ha egy műsor nem produkál ismert pártpolitikust, akkor nem nézik. Pedig számtalan dolog van, amiről beszélni kellene, ehelyett rengeteg időt elvesz a napi politika. Állandó és nehéz kihívás, hogy egy ilyen műsor mennyi nem-politikai témát engedhet meg magának ahhoz, hogy ne csökkenjen a nézettsége. Miközben az is bizonyított, hogy a politikai műsorok akkor érdeklik a nézőket, amikor zűrzavar van. A MTV nézettsége legerősebb a 60+ korcsoportban. A fiatalok a kereskedelmi televíziók showműsorait, talk-show-it nézik.
Baló szerint az új keletű demokráciák baja, hogy nem követik azt, ami a Parlamentben zajlik. Sokszor maguk a képviselők sem. Magyarországon nagy probléma a gyűlöletbeszéd. Zárójelet nyit: ez Európa nagy részének is gondja. 1990 óta minden alkalommal elbuktak az ilyen irányú törvényjavaslatok. Az alkotmánybíróság kimondta, hogy a véleményszabadságnak semmit sem szabad fölérendelni. Az EU külügyminiszterei elvi megegyezésre jutottak arról, hogy 1–3 évi szabadságvesztéssel legyen büntethető például a holokauszttagadás. Magyarországon ez nem lehetséges. Két évet kaptak rá az országok, hogy erre vonatkozó törvényeket fogadjanak el. Viták zajlanak arról, mi számít erőszakra buzdításnak, mi számít a más ember vagy más embercsoportok méltósága megsértésének.
A másik vendég, Csermák Zoltán, az MTV határon túli médiakapcsolatainak mindenese azt javasolja, essen szó a választási műsorok semlegességéről. Baló nem hisz az újságírói függetlenségben, ám akinek a munkáján meglátszik politikai kötődése, azt kirúgná. Megtudjuk, hogy a választási műsorokban a Magyar Televízió konzekvensen veri a kereskedelmi csatornákat, elhangzik néhány történet az első szabad választásról való közvetítésről, arról, hogy mikor melyik győztes vagy vesztes pártvezért mennyi idő után keverték le. Aztán újabb figyelemreméltó megállapítás hangzik el: van, aki azt gondolja, hogy a jobboldali réteg nem kapja meg az érdeklődésének megfelelő médiát. Ugyanis az ország lakosságának fele a középtől jobbra, a másik fele a középtől balra szavaz, de a baloldalinak tartott médiát aránytalanul többen fogyasztják.
Találkozó a Fekete Sas feje búbján. Délután négykor a Sas Palotában, a Nagyváradi Magyar Diákszövetség székhelyének tetőteraszán tűző napfény vár érdeklődő közönséget és előadót. Néha enyhe szél kerekedik, szorgalmasan borogatja a borvizes műanyag poharakat. Miután ki-ki ízlésének megfelelően árnyékba húzódik, vagy helyet foglal a napsütötte placcon, kezdetét veszi a fórum, amelyre immár a sajtókollégium hallgatóin kívül a helyi sajtó képviselői is hivatalosak. Meg is jelennek szép számban, a legnépesebb delegációval az Erdélyi Riport és a Reggeli Újság képviselteti magát.
Szűcs László köszöntő szavai után azon tűnődik hangosan, volt-e a tetőteraszon a Diákszövetség találkozóin kívül más rendezvény, mire Molnár Judit tanárnő általános derültséget kiváltva megjegyzi: kéményseprő-öltöző. Miután Szűcs kifejezi abbeli reményét, hogy az újságíró-kollégák bátrabbak lesznek a kérdezésben, mint a sajtókollégisták, belecsapunk a lecsóba. Az első Balóhoz intézett kérdés: Milyen a magyar sajtó Románia-képe, mennyire van tisztában egy magyar médiafogyasztó az itteni történésekkel?
Baló szerint a nagypolitika megfelelően tükröződik, amúgy amit a magyar média a világról kínál, az sokkal kevesebb, mint amit 1990 előtt közvetített. Akkoriban mesterségesen keltett érdeklődés volt, mert a belpolitikáról nem lehetett írni. „Átestünk a ló túlsó oldalára, és azóta is ott vagyunk” – mondja, Románia is legfeljebb uniós viszonylatban merül fel, olyan kérdésekben, hogy „jó-e ez nekünk?”
Szó esik hírműsorokról, Csermák Zoltán a Kárpát Expresszt említi, Baló megállapítja, hogy bár ezek a műsorok elég sokba kerülnek, a nézettségük szerény. Szűcs úgy véli: nem véletlenül, hiszen a műsor olyan korán van, hogy akkor legfeljebb a magyar lakosság 1 százaléka van ébren.
Baló megjegyzi, Románia lett az EU hetedik legnépesebb országa. Ha az ember követi a médiát, mondja, kiderül, hogy nem egymásra vagyunk kíváncsiak. Egy-egy megyében a helyi lapból többet adnak el, mint bármelyik országosból.
A román politika forró eseményei felé kanyarodik a beszélgetés, Szűcs László megkérdezi a vendéget, szerinte várható-e, hogy a magyarországihoz hasonló helyzet alakuljon ki nálunk. Baló szerint a román társadalom kevésbé megosztott, ez kevésbé kapkodó és kevésbé heves vérű ország.
Milyen jövő vár a közszolgálati médiára? – hangzik az újabb kérdés. Balótól megtudjuk, Brüsszelben nagy csata zajlik: a kereskedelmi tévék összefogtak, és győzködik az Uniót, hogy a közszolgálati tévéket szüntessék meg, és rendeljenek közszolgálati tartalmakat a kereskedelmi televízióktól. Ugyanakkor folyik a határokon átívelő televíziós doktrína uniós vizsgálata. Kérdés továbbá, hogy ha egyre kevesebb adófizető hajlandó fizetni, akkor miből fogják megfinanszírozni a saját készítésű műsorokat. Korlátozni akarják a köztévéket a tematikus csatornák indításában is.
Simon Judit azt kérdezi a vendégtől, lát-e összefüggést a különféle narancssárga kelet-európai politikai machinációk között. Aztán ki is fejti: szerinte piacért, befolyási övezetekért folyik a harc Washington és az EU között. Baló szerint fordítva áll a helyzet, Románia és Bulgária zsarolta az EU-t azzal, hogy Washington irányába kacsingattak.
Még egyszer Digitáliáról. Miután megvitatják Merkel asszony EU-politikusi kvalitásait, a kissé csapongóvá váló beszélgetés rákanyarodik a digitális televíziózással bekövetkező változásokra, melyek kapcsán Székedi Levente szociológus megjegyzi, hogy ezzel tovább csökken a televízió közösségformáló szerepe. Színházakról, olvasásról esik szó, valamint Szingapúrról, ahol nemcsak a technológia fejlett, hanem rengeteg a könyvesbolt is, s ott a legjobb az oktatási rendszer a világon. Szűcs László az instant médiát emlegeti. Néhányan úgy vélik, hogy ez is az olvasást csökkenti, Székedi Levente megjegyzi: ez egyelőre csak pótlása, kiegészítése az írott szövegnek. A fizetőssé alakuló internetes tartalmakkal kialakul viszont egy jól informált kisebbség és egy egyre kevésbé informált többség – véli a vendég.
Ezek után az erdélyi magyar rádió, illetve televízió ügye kerül terítékre. Szűcs László felemlíti, hogy a tavaly egyórás ablakot ajánlott fel erre a célra a Magyar Televízió, Csermák Zoltán pedig elmondja, hogy ezzel kapcsolatos írásban megfogalmazott ajánlatukra azóta sem kaptak választ. Az indulás előtt álló Erdély FM-ről is eszmét cserélnek a jelen levő sajtósok.
Merre tart Magyarhon? Arra a kérdésre, hova vezet Magyarország jelenlegi megosztottsága, meglepő választ kapunk: Magyarország Baló szerint politikailag stabil. Nem merült fel komolyan előre hozott választások kérdése, a Fidesz egyre kevésbé indulatos, s a kormány reformjainak kedvezett, hogy enyhe volt a tél. Magyarországon konszolidáltabb a helyzet, mint tavaly ősszel, de nagy kérdések vannak – mondja –, hiszen csak az egészségügy reformja kezdődött el, pedig fontos volna a nyugdíjreform, valamint a közoktatás átszervezése is. Baló szerint ha 2009-re nem lesz kimutatható jövedelemnövekedés, a 2010-es választásokat ez a kormány elveszíti.
Újabb témaváltás során arról beszél, hogy a fiatalok számára nem vonzó a média, inkább elmennek különböző cégekhez kommunikációs vezetőknek. Magyarországon a rendszerváltozás után kialakult egy új gazdasági, politikai, kulturális elit, ám nem jelentek meg olyan sajtós személyiségek, akikről azelőtt ne tudtunk volna. Szilágyi Aladárnak arra a megjegyzésére, hogy az új tévések nem tudnak helyesen beszélni magyarul, Baló azt feleli: „Nekem mindegy. Legyek rá kíváncsi, hogy mit mondanak…”
Hat órakor megkondulnak a közeli templomok harangjai, lassan vége a délutáni fórumnak. Debreczeni Sándor NMD-elnök örül, hogy az ifjúsági központ tetőteraszát választották helyszínül. Mint mondja: szeretnék szabadtéri előadóhellyé alakítani a tetőteraszt, ahol találkozókat, filmvetítéseket, különféle rendezvényeket lehet majd lebonyolítani.
A Sas Palota felső terasza szép rálátást kínál Várad hullámzó tetőtengerére. Innen, felülről nézve minden szebb, szelídebb, mintha egy másik város heverne a lábunk előtt.
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
