Múltidézés online bábelőadással

2020. 11. 09. 21:00

Egy online megtekintett bábelőadás idézte fel Antal Erika emlékeit a marosvásárhelyi Ariel bábszínház múltjával kapcsolatban.

Ugyan üres a vásárhelyi Ariel bábszínház nézőtere, ezekben a napokban is a publikumnak játszanak

 

Megakadt a szemem néhány hete egy Facebook-eseményen: bábszínházi előadásra hívtak. De hogyan? – kérdeztem azonnal magamtól, hiszen itt Marosvásárhelyen akkor már a vörös forgatókönyv szerint se színház, se bábszínház, se egyéb nem működhetett zárt térben. Látom, hogy online-előadásra hívnak, amire jegyet kell váltani. Ok, veszek jegyet, de azt csak a pénztárnál lehet megvenni, az online-jegyvásárlás lehetősége még nem működik. Hát jó, mivel csak csütörtökön és pénteken tart nyitva a pénztár, szépen lemaradtunk volna, de megkaptam hitelbe a linket, így aztán megnéztük a mesedarabot. Aztán a következő héten elsétáltam a pénztárig, törlesztettem az adósságomat és vettem újabb jegyet egy másik online-előadásra, nem csak magunknak, de az unoka barátnőjének is.

Vasárnap délelőtt 10 és este 10 között működik a link, ebben az idősávban lehet megnézni a mesejátékot. Egy jegy nyolc lej, az egész család nézheti, otthoni kényelemben, meg is szakítható, ki lehet menni a mosdóba, vagy ha valami érdekesebb, vissza lehet vinni a videofelvételt és azt a részt újból megnézni.

Igaz, hogy az unoka megjegyezte, ez azért nem olyan, mintha élőben néznénk, ott a nézőtéren más a hangulat, de hát nézzük a dolgoknak a pozitív oldalát. Ahogy felsoroltam, az ember a saját otthonában ül és bábszínházat néz. Nem is olyan rossz dolog ez.

Jó volna, ha minél többen jegyet váltanának, ezzel is kifejezve, hogy támogatják a kultúrát, örömet szerezve a gyereknek, unokának is ugyanakkor. Mert hallom, a barátnő olyan izgatott volt, hogy már 10-kor be kellett kapcsolni a gépet, hogy frissiben megnézhesse a darabot.

Sok évig, évtizedig voltunk állandó látogatói a bábszínháznak három gyermekemmel. Úgy alakult, hogy a legjobb barátnőm bábszínész lett. Én is kacérkodtam a bábszínházzal, de az csak egy álom volt, nem éreztem magamban soha annyi adottságot, hogy bár az egyik meghirdetett felvételre/képzésre jelentkezzem.

A barátnőmnek már az első előadására elmentünk, bemutatóra, utána az öltözőben is maradtunk, ahol virágok, sütemény, bor fokozta a jó hangulatot. Ami persze elsősorban az ott dolgozóknak köszönhetően jellemezte a helyet. A színészeknek, de nem csak. Emlékszem a bábkészítőkre, a könyvelőkre, a közönségszervezőkre, a takarítókra. Én azelőtt és azután sem láttam ilyen jól összekovácsolódott közösséget. Munkaközösséget főleg nem.

A bábszínház alapvető embere, annak megalapítója Antal Pál rendező volt, sokak mestere, tanítója, akivel máskor is sokat beszélgettem, ugyanis nem csak akkor jártam, vagy jártunk oda, vasárnap, amikor előadás volt, hanem máskor is, hétköznaponként, próba alatt, vagy után is. Pali bácsival, úgy érzem mindenki hamar összebarátkozott, türelem, ugyanakkor következetesség, műveltség, tudás, közvetlenség, udvarias stílus jellemezte. Engem teljesen elragadott, hangja, mosolya, tekintete itt van előttem, nem feledhetem. Sok érdekességet mesélt, nemcsak a bábszínházról, de mindenről, az életéről is, ha az érdekelte a beszélgetőpartnerét.

Az első időkben, jó tíz éven át három gyermekemmel néztük az előadásokat, de nem hagytam ki az egyre gyakoribb felnőtt-darabokat sem. Újságíróként írtam beharangozót egy-egy új produkcióról, interjúztam színészekkel, rendezőkkel, tudósítottam a számos újdonságról, ami mindig változást, új színt hozott az Ariel életébe. Szerettem, hogy mindig nyitott volt a változásra, a korszerűsítésre, de nem fordított hátat a hagyományainak sem. Képzőművészet, irodalom, színház, gyerek- és felnőttmese, könyvtár és kávézó – mindig érdemes volt belépni a kapuján.

Most egyelőre mindezt mellőznünk kell. Ülünk itthon a kényelmes kuckónkban, ahol biztonság van és kényelem. A kultúrától nem távolodunk el így sem, bár a legkisebbek is érzik és mi is tudjuk, hogy nem ez a normális, de bízunk benne, hogy lejár ez az időszak, és újból nyit a színház, a bábszínház, ismét találkozhatunk élőben is, beszélgethetünk, jókat nevethetünk, vagy akár sírhatunk, ha úgy hozza a sors.

De addig is vegyünk jegyet a vasárnapi előadásokra!

 

A marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház weboldala itt érhető el, a társulat ígérete szerint hamarosan az online jegyvásárlást is megoldják.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!