A medve, a csiga és az ember

2018. 08. 24. 10:21

Rossz, vagy rosszul alkalmazott jogszabályok, az országos és helyi hatóságok közötti hiányos kommunikáció, a felelősségek áthárítása is közrejátszhat abban, hogy fokozatosan a medvehelyzet a Székelyföldön. Alábbi jegyzetünkben az emberi felelőtlenséget egy igazán békés hazai ökoszisztéma elpusztításával is illusztráljuk. Szűcs László írása.

 

Szélsőséges indulatokat kavart a felszínre az a véleménycunami, amit a hét elején egy csíkszeredai iskola udvarán lelőtt medve (ártalmatlanná tett vs. előre megfontoltan meggyilkolt) esete váltott ki. A hír felfokozott érzelmeket kiváltó fogadtatásában közrejátszott, hogy percekkel leterítése előtt több közeli kép készült a tanintézet kerítésén átmászó állatról, nemhiába Csíkszereda büszkélkedhet méltán a legjobb hazai magyar sajtófotósokkal. A tragikus végkifejlet ismeretében nem meglepő, hogy a medvéről az MTI által is közreadott felvételek felfokozott indulatokat generáltak, pró és kontra.

Márpedig a Székelyföldön ennél jóval több medve veszíti életét emberi közreműködéssel, anélkül, hogy erről a szélesebb közvélemény értesülne. A helyzetet ismerők szerint több faluban is mérgeztek meg, majd ástak el diszkréten a település körül garázdálkodó nagyvadakat. S ugye, amit nem látunk, amiről nem hallunk, arról nem folytatunk vitákat sem. A kérdés az iskolába behatoló medve esetében sem feltétlenül az volt, hogy mit tettek vele, inkább az eset valóságshow-ba illő mediatizálása volt irritáló. Aztán a kommentek hamar elrugaszkodtak a medvetémától, többen úgy vélekedtek, a hatóság azért cselekedett gyorsan, mert a vad a város román tannyelvű iskolájába mászott be. Ha viszont valamely magyar líceumot választja, akkor nem lövik le ilyen gyorsan, hátha kárt tesz néhány székelyben – szólt a feltételezés. Az a mellékes körülmény nem zavarta a témának etnikai színezetet kölcsönzőket, hogy ezen a héten sem a román, sem a magyar tannyelvű iskolákban nincsenek diákok, de még pedagógusok sem. Azt sem értem, hogy egy magára valamit adó hírportál miért nem távolítja el komment felületéről az ilyes marhaságokat? Kattintásvadászat?

Felvetődött az is, hogy az éles töltény használata volt-e az egyetlen megoldás a medve eltávolítására? Nem akadt Csíkszeredában senki fegyverforgató, – kérdezik, – aki egy altató lövedékkel tegyen pontot a történet végére? Ezzel kapcsolatban elhangzott, a vadászok azért kerülik ezt a megoldást, mert ha egy ilyen lövéstől valami ok folytán elpusztulna az állat, akár börtönbüntetésre is ítélhetik azt, aki meghúzta a ravaszt. Vagy tényleg az az igazi gond az altatás körül, hogy nincs már hová vinni a benyugtatózott macikat, annyira túlszaporodott az állomány? (Más megközelítésből: ennyire túlterjeszkedett az ember.)

Az igazán fontos kérdésekre nem ad választ az egyszeri eset visszhangja, akinek persze a kertje végében brummog a probléma, azonnali megoldást szeretne, nem egy hosszú évek óta zajló folyamat elemzését. Márpedig jó ideje tudni, hogy a medvék a spájzban, s ebből előbb-utóbb baj lesz. Marad az egymásra mutogatás a helyi és az országos hatóságok között, a jogszabályok hiányosságainak említése, az uniós csatlakozás előtt kötött rossz állatvédelmi, vadgazdálkodási kompromisszumok. Márpedig valamit tenni kell, az ugye semmiképpen sem természetes, hogy a medvék egy megyeközpontba járjanak be kecskét enni, amint az sem, hogy Szeben környékén az autósztrádán szaladgáljanak. Mint egy tavalyi fórumon elhangzott, a gondok azóta gyarapodtak látványosan, mióta a Ciolos-kormány elrendelte a teljes vadászati tilalmat, holott az uniós csatlakozás előtt az ország az 5-6000 ezres medveállomány szinten tartását vállalta, nem pedig annak a növelését.

Természetvédelem témájában akad Romániában egy, a székelyföldi helyzettel némi analógiát mutató példa, amely ugyancsak az országos és helyi hatóságok közös felelősségét, közös nemtörődömségét veti fel, a törvényi szabályozás hiányosságait, kéz a kézben a megzabolázhatatlan kapzsisággal. Úgyhogy pár percre vonatkoztassunk el a medvéktől.

A pár éve a Nagyvárad közeli Püspökfürdőben (hivatalosan ma is Május 1. fürdő, Váradszentmárton község részeként) előre megfontolt közönnyel elpusztított tóra gondolok, amelyben egyedüliként Európában, őshonos volt a vidéken oly sok büszkeséggel emlegetett hévízi tündérrózsa, továbbá két, egyedülálló állatfaj, a Racoviţa-kele, ami egy apró hal, valamint a bordás homorcsa, ami egy csigaféle. Ezért is került be a Natura 2000 területek közé a környék, ami elvileg védettséget jelent. Ám a termálvízzel rablógazdálkodás folyt, s hiába kongatták a vészharangot a biológusok, hiába számolt be a tó vizének egyre csökkenő szintjéről a sajtó, hiába fogadkoztak a szigorú fellépéssel a különböző hatóságok, a tavat tápláló forrás kiapadt, az egy hektáros állóvíz két-három éve teljesen kiszáradt. A jégkorszakot is átvészelő élőhelyen elpusztult a tavirózsa, el a csigaféle, csak a halacskákból sikerült mesterséges körülmények közt szaporodásra rávenni néhányat a Körösvidéki Múzeum viváriumában. Felelős nincs, ebből következőleg semmiféle felelősségrevonásról sincs tudomásom. Pedig a bordás homorcsa nem öldösött kecskéket, még csak nem is harapott. De mennie kellett, kihalnia, hiába élt itt sokkal régebben mint a románok vagy a magyarok.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!