Erata és omerta

2018. 08. 29. 21:48

Hibák halmozásától a titoktartási kötelezettségig. Szilágyi Aladár írása az uniformizált romániai tankönyvkiadás botrányairól.

A minisztérium azt ígéri, időben elkészülnek a javított könyvek. Legalábbis a román diákoknak, a magyar nyelvűben hiba sincs, mert tankönyv sincs

 

Kezdjük a legvégén: miért törvénytörő Romániában a tankönyvkiadói tevékenység? Mert alkotmányellenes jogszabály alapján működik. Ugyanis az Alkotmánybíróság (AB) 2018. július 18-án hozott egyhangú döntése megállapítja: „a Tankönyvtörvény (szerk. megj: amelyet még a Tudose kormány kezdeményezett Liviu Pop tanügyminisztersége alatt) teljes egészében alkotmányellenes.” Hogy miért alkotmányszegő, annak a részletezésébe most hadd ne bonyolódjunk bele. A lényeg az, hogy az AB procedurális kifogásokat emelt ellene, mert elfogadásakor a törvényhozás nem tartotta tiszteletben az erre vonatkozó szabályozást, annak besorolásakor felcserélte a Parlament két házának szerepkörét, s ezzel áthágta az Alkotmány 75. cikkelyét.

Az első nagy gubanc még akkor kerekedett, amikor tavaly szeptemberben a tanügyminisztérium kezdeményezett egy kormányhatározatot, amely megváltoztatja a Tankönyvkiadó státuszát, önálló ügyvitelű intézményből kizárólag állami tulajdonú részvénytársasággá alakítva azt, a tankönyvkiadás kizárólagos jogával felruházva. Bukarest úgy látszik, ebben is másolni óhajtja a magyarországi gyakorlatot. A kormányhatározat élénk tiltakozást váltott ki értelmiségi körökben. Mintegy kétszáz egyetemi tanár, pedagógus, tudományos kutató és író írta alá az Oktatáshoz való jog című felhívást, mely felszólítja Liviu Pop minisztert, hogy „azonnal mondjon le a tankönyvkiadás monopolizálásáról, az egységes tankönyvek kikényszerítéséről, az állam házi kiadója által szervezett belső szerzői licit álságos gyakorlatáról.” Az aláírók szerint a Tankönyvkiadó monopolhelyzete megfosztja a gyerekeket a minőségi oktatás lehetőségétől, a tanárokat a didaktikai források kiválasztásának esélyétől, a szerzőket és a könyvkiadókat a tankönyv-kiadás jogától, stb. A – többek között – Mircea Cărtărescu, Ion Bogdan Lefter és Nicolae Manolescu által aláírt tiltakozás erdeménytelen maradt.

Szörényvár, azaz Drobeta-Turnu Severin eltűnése a hatodikos földrajzkönyvben

 

Viszont indulásból – néhány héttel az alkotmánybírósági határozat közzététele után, a tanévkezdés előtt – a Tanügyminisztérium 24 millió lejes szerződést kötött az égisze alá vont, máig átmeneti jogállású Tankönyvkiadóval, VI. osztályos tankönyvek megjelentetése érdekében. Hogy milyen sikerrel, arra nézvést hadd említsünk két esetet.

1. A minisztérium jóváhagyásával 1,6 millió példányban(!) kinyomtatott hatodikos Földrajzkönyv annyira hemzseg a hibáktól, hogy vissza kellett vonni bezúzás céljával. Íme, néhány súlyosabb vétség: a Teleorman megyei Turnu Măgurele városa – ez országos nevetség tárgya lett – egy térképen a Mehedinţi megyei Drobeta-Turnu Severin helyére csúszott a Duna mentén; egy másik térképen a Holt-tenger a Vörös-tenger helyére került, egy csomó szigetet, települést elkereszteltek, így Tasmániából Vanuatu lett, továbbá a szerzők szerint London is, Párizs is „Európa harmadik legnagyobb városa”, és így tovább, több tucatnyi tárgyi tévedéssel és helyesírási hibával. Állítólag előbb külön hibajegyzéket szándékoztak mellékelni a remekműhöz a korrekciókkal, de a legutóbbi közlemény szerint az egészet újranyomtatják… Kíváncsiak vagyunk, hogy a tudós lektorok mennyivel járulnak hozzá a javított kiadások elkészítéséhez.

2. El se ült a földrazjkönyv-botrány, amikor napvilágot látott a VI. osztályos Történelemkönyv is. Mit ad Isten? Ezt sem sikerült szeplőtelenül megjelentetni. Annyira nem, hogy Stan Stoica professzor – akinek mellesleg elutasították a tankönyvpályázatát – egy jókora lajstromot állított össze a névelírási hibákból (pl.: Michelangelo Buonarroti helyett Michelangelo Buonarotti, Ural hegység helyett Urali hegység, stb.), a téves fogalomértelmezésekből (pl.: a szerzők szerint az eretnekség egyenértékű a hitetlenséggel); a pályázatával kudarcot valló pedagógus oldalakon keresztül sorolja a forrás megjelölési pontatlanságokat, a szerkesztési melléfogásokat. Maria Nistor, a Tankönyvkiadó igazgatója hisztérikus hangnemben utasította vissza Stan Stoica bírálatát, akinek – szerinte– egyetlen célja az őt visszautasító kiadó lejáratása volt.

 

Van ám ennek a tankönyvhistóriának egy pikánsabb, maffia hangulatú vonzata is! A minap a Tankönykiadó meghívót küldött a reménybeli, sikeresen pályázó tankönyvszerzőknek. Közölték velük: ahhoz, hogy elfogadott kéziratuk nyomdába kerülhessen, a szerződés megkötése előtt egyfajta hűségnyilatkozatot kell aláírniuk. Afféle bizalmassági nyilatkozatot, melyben az érdekeltek vállalják, hogy minden adatot bizalmasan kezelnek, semmiféle információt nem szellőztetnek meg a tankönyvbiznisz fejleményeivel kapcsolatban. Az omertavállalás előfeltétele volt annak, hogy a szerzői jogi szerződést aláírhassák a kiadóval. A HotNews hírügynükség úgy tudja, tíz szerző nem volt hajlandó aláírni a bizalmassági kényszernyilatkozatot.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!