A múltat végképp. A jelent sehogy?

2020. 06. 09. 22:08

A szobordöntögetés – bármilyen szándékkel történjen is – nem vezet a megbékéléshez. Akkor sem, ha a nyelv az, ami elválaszt, s akkor sem, ha a bőr színe. Szűcs László jegyzete.

 

Még el sem temették szegény Floyd George-ot, az amerikai rendőri brutalitás áldozatát, akit alig néhány másodperces tragédiája világhírűvé tett, az angliai Bristolban a hét végén ledöntötték és a közeli Avon folyóba dobták rasszizmus ellen tüntetők Edward Colston egykori dúsgazdag rabszolgakereskedő szobrát. Az 1636 és 1721 között élt Colston vagyona nagy részét bristoli templomokra, iskolákra hagyta, ezért örökítették meg az alakját köztéren. Kedden már London polgármestere rendelte el a brit fővárosban található köztéri szobrok revízióját, abból a szempontból, hogy a kőben, bronzban megörökített hírességeknek volt-e szerepük a rabszolgatartásban és kereskedelemben, amelynek szenvedő alanyai a legtöbbször afrikai származású emberek voltek. Színesbőrűek. A minneapolisi fekete férfi halála Amerikát bizonyosan megváltoztatja, de valamelyest az egész világot is. Félő, hogy ez a változás hosszabb távon is az erőszak és a gyűlölködés irányába visz, márpedig a szabad világ vezetőjének nevezett amerikai elnök ma nem olyan ember, aki ezt a helyzetet bölcsen tudná kezelni.

Valahogy a történelem azt mutatja, az indulat szülte szobordöntögetések mindig erőszak nyomán előfordulva további erőszakot szültek. Választ, bosszút, visszavágást. Ami viszont eddig szokványosnak volt mondható, hogy időben közeli volt a célpont, egy elbukó rendszert elsöprő népharag vagy a soron következő hatalom távolította el a lejárt szavatosságú hősök bronzba öntött, kőbe faragott alakjait. Kevésbé életszerű, hogy több száz évvel korábban élt személyiségek kerüljenek erre a sorsra, hacsak nem etnikai okokból történik ilyesmi, lásd Kelet-Közép-Európa s a Balkán példáit. (Kicsit ide sorolható az is, amikor 1992-ben Funar polgármester egy történelemhamisító fémlapot erősített Mátyás király kolozsvári lovasszobrának talapzatára.)

A bristoli szobordöntés és a tervezett londoni szoborrevízió kiereszthet a palackból egy veszélyes szellemet. Okosabb lenne a rasszizmus ellen küzdve a jelen viszonyait megváltoztatni, revízió alá venni. A ma társadalmi bajai, igazságtalanságai aligha oldódnak meg a távoli múlt embertelenségeinek elszámoltatásával. Még akkor sem, ha tudjuk, a jelen megoldatlan ügyei többnyire mindig a múltban gyökereznek. De a harcot nem a múlt árnyalakjaival kell megvívni. Mi értelme lenne mondjuk ma Európa-szerte eltávolítani a török emlékeket, pedig ők aztán igazán hivatott szakemberei voltak a rabszolgatartásnak, ráadásul szoborpusztításban is jeleskedtek. Vagy akkor most romboljuk le a piramisokat, mert azokat afrikai rabszolgák tízezreinek fáradtságos munkájával építették? A sort a világot bejárva hosszan folytathatnánk. E logika mentén haladva egy idő után a múlt minden hősét revízió alá kellene venni mai értelemben vett bűncselekmények miatt. Félő, akkor nálunk alaposan megtizedelődnének az egyaránt dicső román és magyar múlt köztereken álló történelmi nagyjai. A szobordöntögetés – bármilyen szándékkel történjen is – nem vezet a megbékéléshez. Akkor sem, ha a nyelv az, ami elválaszt, és akkor sem, ha a bőr színe.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!