A teleormani magyarok

2017. 03. 16. 22:02

Makkai Bence írása.

 

90-es évek eleje. Betör országunkba a vadkapitalizmus, elárasztják lakásunkat a mindenfélék. A feketepiacon talán még több szajrét lehet szerezni, de már a buszmegállóban felállított bódéban is mindenféle kincsekre bukkanhatunk. Áfával vagy anélkül, mindenfélét lehet vásárolni. Ezek között van egy 200 wattos, fehér üvegű villanykörte is. Ilyet még soha nem láttál. Nosza, veszünk is egyet, pont jól fog mutatni a zongora fölötti kandeláberben, ami amúgy is csak dísznek van ott. És végre lesz tisztességes fény a nappaliban.

Ezt persze a haveroknak is meg kell mutatni, meg a szombat is szabad újfent, úgyhogy este házibuli. Kirúgjuk a ház oldalát. És jönnek sorban a haverok, és dicsérik a lámpát, meg a fényt, meg minden. Egyszercsak megérkezik Gabi, majd két méter, belép a szobába, összeszűkült szemekkel körülnéz a szobában, aztán két határozott lépéssel a zongorához megy.

– Olyan, bazzeg, mint a szekun — mondja, és kicsavarja a kétszázast a foglalatból.

 

Ezt az örökséget cipeljük magunkkal idestova 30 éve. És ez a paranoia blokkol minket most is. És ez a paranoia az, ami miatt annyira fel vagyunk veszve a korrupcióellenes ügyészségre és a SRI-re. Igen, sok visszaélés történik mostanság a hatóságok részéről. De vajon csak minket, magyarokat hurcolnak meg? Vajon csak minket érint túlbuzgó ügyészek és hivatalnokok álságos ténykedése? Kötve hiszem. Mint ahogyan a múltkor leközölt hír is: a munkaügyi miniszter visszavágta a katolikus Caritas otthoni beteggondozói költségvetését. És jöttek a felháborodott kommentek. A gonoszok…

Amúgy a hír igaz. Ha nem is teljesen, majdnem. Nagyjából úgy, mint a jereváni rádióban bemondott hír: igaz-e, hogy Sztálin elvtárs meghalt? Igen, a munkaügyi miniszter tényleg visszavágta a költségvetést, de nem kifejezetten a Caritasét, hanem az összes szociális szolgáltató költségvetését. Magyarán: az eddig kiosztott pénzek helyett az összeg kétharmadát osztja szét a minisztérium országszerte mindenkinek, aki szociális gondozásban dolgozik. Persze léteznek olyan esetek is, amikor valóban a közösségünk a célpontja egy-egy intézkedésnek. De az a sanda gyanúm, hogy ezek nem az intézményen múlnak, hanem jobbára a túlfűtött „hazafiak” buzgó hozzáállásán. Magyarán: a frusztrált, kicsinyes egyéneken. A korrupcióellenes tevékenységet kihasználva lehet egyet rúgni oda is? Akkor miért ne rúgjunk? És a törtető felügyelő maszkokat húzat egysége tagjaira, hogy a fiúk úgy látogassák meg a példás életet élő családapát munkahelyén.

Vagy a másik példa, a kolozsvári Brassai iskola ügye, amely látensen húzódik évek óta, a lehetőségekről is tájékoztatták az érintetteket, ám amikor megszületett a döntés, akkor a közvéleményre zúdult a felháborodás-lavina. A gonosz tanfelügyelőség már megint megcsonkítja jogainkat, és elvesz tőlünk egy osztályt. Mintha nem a kolozsvári magyar nagyravágyó dzsentri polgársága és Erdély egyik történelmi egyháza marginalizálta volna a Brassait módszeresen éveken keresztül.

Igen, történnek visszaélések. És mind fáj. Még a legkisebb igazságtalanság is. De azt is tudom, hogy ezekre a visszaélésekre nem visszaszólni kéne. Mert minden verekedés úgy kezdődik, hogy Pistike visszaütött. Most nem keményfejűsködni kéne; nem kéne habzó szájjal asztalt csapkodni az autonómiáért. Ezzel semmit sem fogunk megoldani. Majd megmutatjuk mi nekik, nemhiába vagyunk mi határvédő kemény székelyek büszke utódai! Bocs, de ez olyan dedós. Nem tudom, hogy mi a megoldás, de ez nem visz előre. Senkit és semmit.

Egy adott ponton kijelentettem: nem lehet korrupcióellenes hadjáratot elindítani anélkül, hogy ne számolnánk járulékos veszteségekkel. Vannak ilyen járulékos veszteségek közösségünkben, vannak olyanok is, akiket megfélemlítés végett piszkálnak. Az első kategóriába soroltam akkor Horváth Annát is, de közben megszületett a fejemben egy konteó: itt most sokkal többről van szó, mint egyszerű lejáratási-megfélemlítési kampányról vagy járulékos veszteségről: az RMDSZ nagyágyúi gyakorlatilag érinthetetlenek. Hogy Nagy Zsolt mennyire volt bűnös az ügyben, nem tudom. De az RMDSZ-nek nem sikerült őt megvédenie. Azt sem tartom kizártnak, hogy nem is nagyon akarta megvédeni. Borbély Lászlót kétszer megmentette a parlament. Ezt a megmentést valószínűleg nem ingyen kapta. Egy ilyen „ajándékért” fizetni kell. Valamivel vagy valakivel. Nem tartom kizártnak, hogy Horváth Annára azért szállt rá a DNA, hogy megfizessenek, vagy kizsarolják az RMDSZ-től az igazi korruptakat. Kifizetik ezzel Borbély megmentését? Vagy vádalku-pozíciót próbálnak kiharcolni maguknak: ejtjük Horváth Anna ellen a vádakat, de akkor kérjük a nagyhalak fejét? Lehet, ez csak az én fejemben megszületett konteó. De mi van, ha igaz?

És akkor most képzeljük el, hogy egyszercsak megtörténik a csoda: törvényes keretek közé sikerül visszaszorítani a DNA-t, és megrendszabályozni a titkosszolgálatot, hogy méltányosan járjon el. Képzeljük el: nem élhetnek vissza hatalmukkal, nem lesznek túlkapások, vagy ha igen, példásan megbüntetik a kihágást elkövetőket. Akkor majd szépen hátradőlünk, és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Nem lesz lopás, korrupció, egyszóval maga lesz a Nagy Romániai Magyar Paradicsom. Az autónómiánk is eljön. És még sok más földi jóban lesz részünk, és csak szürcsölgetni kell a csodás fenyők hűs árnyékában az Igazi Tiltott Sört.

És sörözés közben nem szabad megfeledkeznünk közösségünkről, aki ezt kiharcolta nekünk. A vezetőinkről. Politikusainkról, akik megvívták e „nemes” harcot. Kicsináltuk a korrupcióellenes ügyészséget, juhé. Nincs több vádalku, nincs több járulékos veszteség, és a különféle büntetőjogi engedményekkel az államot olyan könnyű lesz meglopni, mint ágyba pisilni. És épülnek az utak, a kórházakban tisztességes körülmények lesznek, besétálhatunk a teleormani városházára és magyaruk csapkodhatjuk az asztalt a jogainkért, és román meg magyar összeborul, mert annyit tud lopni, amennyit csak éppen akar. És akkor az jó lesz. Mint ahogyan azt nap mint nap teszik vezetőink, politikusaink. Mint például az Iskola és Vendéglő esetében. Tiszta alkímia. 

És meddig tart majd ez a Nagy Romániai Magyar Édenkert? Nos, mindaddig, ameddig a jelenlegi hatalom át nem veszi az irányítást mindazon szervek fölött, melyek fölött neki most épp nincs kontrollja. És akkor mi lesz? Az a hajszálvékony kis egyensúly is szertefoszlik, ami még úgy-ahogy, fércelve, de összetartja ezt az országot. Mi akadálya lesz akkor annak, hogy újra elinduljon a terror? Vagy ki fogja ellenőrizni, kordában tartani a gépfegyveres képviselőt? Vagy mi lesz az, ami egyáltalán megakadályozza, hogy a túlbuzgó hazafias titkosszolga ne éljen vissza hatalmával? És az sem kizárt, hogy az új terror nem abban a formában fog visszatérni, mint ahogyan most van. Sőt: nem lehet, hanem biztos, hogy nem ebben a formában. Épp most jön be valaki, hogy lekapcsolja a villanyt. És majd ülhetünk a sötétségben. Mert az legalább nem emlékeztet a szekura. Oszt lehet, hogy a sötétségben valaki csak belénk rúg. Akkor majd panaszkodhatunk, hogy báááácsi, valaki megrúgott. De mikor felkapcsolja valaki a villanyt, akkor mit találunk? Kinek fogunk panaszkodni?

…

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a romániai magyar közösség vissza fogja még sírni a DNA-t.

Vagy ha nem, akkor majd mehetünk Teleormanba béresnek.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!