Amiért ma a románok Pestre mennek – CEU

2017. 03. 30. 05:37

Biztos vagyok abban, hogy a budapesti Közép-Európai Egyetem, a CEU, vagy a jól bejáratott, megbélyegzésnek szánt elnevezés szerint, a „Soros egyetem”, példátlan esélyt jelentett az elmúlt évtizedekben, és jelent ma is, a magyar tudományos, politikai és kulturális élet számára. Ha van „nemzeti szempontból” fontos „stratégiai” intézmény, akkor ez az. Parászka Boróka írása.


 

Nehezen tudnám meghatározni, hogy a mai magyar köznyelvben mit jelent a nagyon sokszor használt „nemzeti érdek” szókapcsolat. Különösen nehezen tudnám, így a magyar kerítéstől és közélettől távol megmondani, mitől nemzeti mondjuk egy dohánybolt. Abban azonban biztos vagyok, hogy a budapesti Közép-Európai Egyetem, a CEU, vagy a jól bejáratott, megbélyegzésnek szánt elnevezés szerint, a „Soros egyetem”, példátlan esélyt jelentett az elmúlt évtizedekben, és jelent ma is, a magyar tudományos, politikai és kulturális élet számára. Ha van „nemzeti szempontból” fontos „stratégiai” intézmény, akkor ez az.

Most mégis ostrom alatt áll az egyetem, és ha az Orbán kabineten múlik, akkor mennie kell Magyarországról. A magyar kormány új törvénytervezete szerint ugyanis a jövőben Magyarországon csak olyan külföldi egyetemek lehetnek jelen, amelyeknek működését kormányközi megállapodás írja elő, és amelynek az „anyaországban” is van kampuszuk. Ha ez a törvénytervezet hatályba lép, veszélyes precedenst teremthet a térségben, a magyar kormány tulajdonképpen az Erdélyben működő Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem létét veszélyezteti. Ugyanis mindkettő magyar állami támogatásból, magyar költségvetési keretből működik Románia területén, de egyik intézmény létét sem garantálja kormányközi egyezmény. És egyik intézménynek sincs kampusza Magyarországon. Ha Bukarest csak egy fél fordulatot tesz Budapest felé, ez a két intézmény – amely jelentős részt kér és vállal az erdélyi magyar felsőoktatásból – azonnal veszélybe kerül.

A CEU ügye azonban mégsem csak azért fontos, mert jelzi, mi a tétje annak, hogy legyen alternatívája-kiegészítése az állami felsőoktatásnak. Nem csak azért, mert hasonló jogelvek mentén működhet Romániában két magyar magánegyetem. Hanem azért is, mert ez az első olyan intézmény, amely a környező (poszt trianoni!) országokból arra ösztönzi a nem magyar nemzetiségű elitet, hogy Budapesten tanuljon, Budapesten keresztül keresse a nemzetközi (politikai, tudományos, kulturális) kapcsolatépítés lehetőségeit. Budapestet a CEU tette évtizedekre Közép-Európa egyik legfontosabb, pezsgő szellemi központjává. Tanszékek, kutatóintézetek szerveződtek itt, konferenciák zajlottak – és ezek kötötték össze az egymással nehezen együttműködő térségeket, országokat. Ha elköltözik Budapestről az egyetem elvész ez a stratégiai pozíció, s talán elvész az a szemlélet is, amely a közép-kelet európai közeledés fontosságát, mechanizmusait érti, fontosnak tartja. Most, hogy a magyarországi (és erdélyi magyar) felsőoktatás válságban van, a Közép-Európai Egyetem teljesítménye nélkülözhetetlen: az ötven kevésbé fejlett ország egyetemi rangsorára tavaly ugyanis hét magyar egyetem került fel. De az első százban csak kettő szerepel: a CEU az előkelő 16., a Semmelweis a 65. helyen.  A válság oka és jellege eltérő, de általánosan jellemző az egyetemi autonómia gyengülése. Ez volt az, amit a CEU eddig a többi magyarországi intézménynél sikeresebben, hatékonyabban védhetett. És ezért is válhatott bizonyos értelemben akadémiai „menekülő útvonallá”, többé-kevésbé elérhető segítséggé a máshol oktatók számára is. Nem olyan mértékben, és nem úgy, ahogy azt nagyon sokan szerették vagy elvárták volna. De azért itt még volt esély: kutatásra, résztámogatásra, projektfejlesztésre, együttműködésre - túlélésre.

Nemzetközi – közép-kelet európai szinten pedig a CEU és vele Budapest volt a legvonzóbb, legígéretesebb célpont. Ma Bukarestben, Iasiban, és Kolozsváron is úgy tűnik, igazi, biztos, nemzetközi karriert a CEU-s oktatói állás, továbbképzés jelent. Az itt tanulás-oktatás több hónapos-éves magyarországi tartózkodással jár, baráti és szakmai szálak alakulnak. Sok-sok olyan embernek lesz „Magyarország élménye”, akik egyébként, maguktól soha meg sem fordulnának Magyarországon. Sok-sok olyan ember lesz „magyar-barát”, akiknek soha, személyes kapcsolata, viszonya magyarokkal nem lenne – ha nem létezne a CEU.

A román jogászok, történészek, társadalomkutatók legjobbjai versenyeznek azért, hogy Budapesten dolgozhassanak, tanulhassanak. Nincs ma a román tudományos életben olyan mérvadó kutató, aki ne fordult volna meg az elmúlt években a Nádor utcában. A teljes román történettudományi „forradalom”, a magyar közösség által oly régóta várt, és tulajdonképpen nem is remélt szemléletváltás (a leszámolás a nacionalista történetszemlélettel) valahol a CEU-n fogant, onnan kap támogatást, ösztönzést és megerősítést. Ma Románia és Magyarország között (és ugyanez érvényes Szlovákiára, és a többi közép-kelet európai államra) ez az egyetem a szellemi kapocs.

Vannak más, fontos, jól teljesítő egyetemi műhelyek is. Volt és van számtalan kísérlet az interetnikus, valamint az egyetemi, államközi együttműködésekre. De minden más próbálkozás esetleges, politikailag kiszolgáltatott, intézményes korlátok közé szorított: küzd azzal az instabilitással, amitől a térség is szenved. A CEU autonómiája jelentett itt stabilitást. Ez az intézmény volt kellően erős ahhoz, hogy meghaladhatóak, átléphetőek legyenek a kulturális-tudományos határok, csapdák. Ezért jöhetett innen a megújulás, a felfrissülés. Pont ez az az erő, önállóság, függetlenség, amit a magyar kormány most támad.

Fontos ezért hát látni: ez a törvénytervezet nem csak a CEU-t veszélyezteti, nem csak a Sapientiat vagy a Partiumi Keresztény Egyetemet. Hanem a rendszerváltás óta elért legfontosabb szellemi-tudományos eredményeket, kiépített intézményeket, az egyetemi autonómia alapintézményét. Mindazt, amitől élhetőbbé vált ez az egyébként mélyen nacionalista, zárt és ellenséges környezet, amiben élünk, például itt, Romániában. 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!