Cigányság – székelység
2017. 04. 08. 15:40Emberségünkben és embertelenségünkben is egyformák vagyunk. Horváth-Kovács Szilárd írása.
Kedves ismeretlen barátom!
Sajnos nem volt elég időnk vitázni az esetről, mert jött a vonat, s fel kellett rá szálljak. De megígértem, hogy összefoglalva leírom a véleményem. Sajnos sem a neved, sem az e-mail címed nem tudom, nem tudok közvetlenül neked írni: remélem így hozzád is eljut ez a szöveg, s meghallgatod a véleményem. S ha úgy gondolod: nyugodtan írj vissza, ugyanígy a nyilvánosság előtt.
Mert ragaszkodom ahhoz, hogy ez nem a ti belső, gyergyói ügyetek, ahogy elsőre gondoltad. Annál nagyobb, sőt, nem csak Székelyföldet érinti, hanem egész Erdélyt, Romániát, Magyarországot, Közép-Kelet-Európát, s még azon túl is fontos. S nem is csak rátok, gyergyói székelyekre és cigányokra tartozik, hanem minden székelyre, minden cigányra, minden magyarra és románra. Az ilyen mindenkit érintő ügyekről nyilvánosan kell beszélni: s ilyesmire is alkalmas a sajtó.
Apropó sajtó. Abban könnyen ki tudtunk egyezni, hogy egyikünk sem volt jelen, nem tudjuk pontosan, mi történt. Mindketten a hírlapokból tudjuk, hogy valószínűleg szándékos gyújtogatás történt. Azt is a sajtóból vettük, hogy leszámolás vagy a népharag lehet a hátterében, bár egyik nem zárja ki a másikat. De a híradásokon túl, te még sok mindennel kiegészítetted a képet. Meséltél az élményeidről, amikor cigányok kötekedtek, ismerősödről, akit megvertek vagy loptak tőle. Azt is elmondtad, hogy a rendőrség „nem tett semmit”. Találgattad, hogy a rendőrség a cigányok zsebében van, s tehetetlenek. Ezért is kellett a polgárság – egy magát nem vállaló csoport – saját kezébe vegye ez ügyet. Lelkesedtél, hogy milyen jól, „igazi székely módra”, elbántak velük. Azt is megemlítetted, hogy az a Parászka Boróka mennyire szemét, azzal, amit csinált. És én itt szóltam közbe, hogy ez nem így van, itt egy rakás félreértés van. Ebből lett a vitánk. De sajnos nem fejeztük be. Az állomáson való beszélgetések már csak ilyenek: alig jönnek létre, máris megszakadnak.
Otthon elég sok dolgom volt, tudod, mezőgazdasággal kínlódok, s csak esténként volt időm követni az ügyet. Az első meglepetés az volt, hogy alig jelenik meg a sajtóban! Tudósítás, riport semmi, egy-két hír az volt, vélemény, publicisztika és állásfoglalás alig-alig. A második meglepetés az volt, hogy azért az embereket érdekli: telekommentáltak mindent, mindenki osztotta jobbra-balra az észt. Ekkor megint felerősödött bennem az a gondolat, hogy itt egy rakás félreértés van. Ezért is írok neked.
Parászka Boróka körüli félreértések
Mivel ez volt az a pont, ahonnan a vitánk kirobbant, ezzel kezdem. Azt állítottad, hogy ez a Parászka egy magyarellenes újságíró, aki „olyanokat ír, amit nem kell”. Meg is mutattad a tableten. Meg is néztem. S kiderült, hogy mi ugyanazt nézzük, de két különböző dolgot látunk.
Te magyarellenességet láttál, mert a sajtóban le akarja járatni a magyar közösséget. Te politikai idiótaságot láttál, mert ezt az ügyet is összeköti a Jobbikkal, meg egyebekkel, s tudtad, hogy ő egy „ballibsi”; szerinted a cigányok pártján állt, „cigánysimogató” – azt addig is tudtad, hogy „migránssimogató”. S felhívtad a figyelmet arra, hogy hány ember összefogott, hogy távolítsák el a sajtóból, lám ez már a sokadik ilyen petíció, kérvény. El kell mozdítani a médiából, na.
Amit én láttam: egy olyan szerző szövegét, aki nem tud elmenni szó nélkül egy online lincselés mellett. Aki félti a közösséget (benne minden magyart és cigányt), nehogy még jobban elfajuljon a helyzet. Aki egyértelműen kiáll a bűn ellen. Azt a bátorságot láttam, hogy vállalja a moralitását, amikor a közhangulat ellene szól. Szerintem még sok ilyen ember kellene a médiába (és nem is csak oda).
Ezen a két nézőponton el is lehet vitatkozni, naná. S akkor rákérdeztem: szerinted ezek a kommentek, ha élőben, a nyílt utcán lennének kimondva, akkor rendben lennének? Mondtad, hogy amikor történt, akkor több ismerősöd is kiment nézni (kb. 300-an végignézték a ház oltását), és akkor ilyenek simán elhangzottak. Mert végre „megkapták a mocsok cigányok”, „kár, hogy nem égtek bele”, de vajon „lehet rendelni cigánypecsenyét”? S a tüzet „benzinnel meg motorinával kellene oltani!” S „így kellene eljárni az összessel”, hadd „fussanak világgá”. Na, mi ebben a bűn? Mi ebben a lincselés? Mit van úgy el ezzel Parászka? Mert csak annyi történt, hogy a közösség eddig le volt terrorizálva ezektől, most meg felszabadultak. Baj, ha az ember örvend – s igen, ünnepel – a felszabadulásának? Hát te tudsz gondolkodni?
Na de kicsi barátom: képzeld el, hogy jön egy rakás szélsőjobbos román, felgyújtják a házadat, 300 polgár – érted? a városod lakói – odajönnek s ilyeneket mondanak: „úgy kell a mutuj magyaroknak, hadd égjenek! Készül a székelygulyás! Benzint rá, hadd égjen? Mert ez ünnep, ez felszabadulás, hiszen elkergettük az ungurokat, megszabadultunk a magyaroktól!” Elhallgattál… Mert nálatok ez történt. Ez márpedig lincshangulat, felbujtás bűnre, ez nagyon bűn! S ahogy Parászka ezt látta és kiállt amellett, hogy ez megengedhetetlen, ugyanúgy kiállna, ha magyarokkal történne meg. Ez egészen biztos. Mert ez tényleg megengedhetetlen. Nem szabad szó nélkül eltűrni, hogy valakinek a jogait félretegyék, önkényesen erőszakoskodjanak rajta, s ezt még meg is ünnepeljük! „Cigánypecsenye!” Szerinted abban a helyzetben ez vicces? Nem beteges inkább? Hát ti emberevők vagytok? Parászka erre mutatott rá: nagyon helyesen tette.
A cigány is polgár, sőt: ember!
Ekkor jöttél azzal, hogy igen, ebben van valami, de azért a magyarok, székelyek becsületes polgárok, a cigányok nem. Mert lehet, hogy nem éppen ezt érdemlik, de meg kell tanítani nekik, hogy „hol a helyük”. „Valamit csak kellett tenni”.
Azzal egyetértettem, hogy valamit tényleg tenni kellett – és még mindig kell tenni valamit. De itt megint éreztem valami félreértést: abban, hogy „hol a helyük a cigányoknak”? S a vita ismét heves lett. Mert hol a helyük? Sehol, „menjenek világgá, itt ne piszkolják nekünk a levegőt”.
Kedves barátom, ez így nem igaz. A gyergyói cigányok helye ott van, ahol letelepednek, ahol laknak. Ahogy te ott születtél, sok cigány is ott született. Otthon vannak, ahogy te otthon vagy. És ahogy sok ismerősöd – vagy éppen te is – elmentél más városba, netán külföldre, tanulni, dolgozni, valami megélhetésért, ugyanúgy ők is beköltözhetnek Gyergyóba. Vagyis két lehetőség van: vagy otthon vannak, vagy jöhetnek-mehetnek. Ahogy a székelyek is, ők is. Mert a város nem a székelyeké. A város a polgároké: minden polgáré, nemtől, etnikumtól, vallástól, származástól függetlenül. S hasonló a helyzet a megyékkel, a régiókkal, a térséggel, Romániával, az Európai Unióval. A polgároké. És mint polgár, érted, mint polgár, te egyforma jogokkal bírsz, mint az utolsó cigány. És az utolsó bűnös cigánynak is éppen olyan jogai vannak, mint neked. Ezt nevezik jogegyenlőségnek. Na: mikor te a cigányokat elküldöd, elkergeted, akkor jogot sértesz. Ha fáj neked, ha a román szélsőségesek elküldenek, mert szerintük nincs mit keress ebben az országban, te ugyanúgy miért küldöd el a saját kisebbségedet? Mi magyarok, székelyek maradunk. S ha akarunk, megyünk, de nem azért, mert elküldenek, hanem mert úgy van kedvünk, lehetőségünk. Ez érvényes rájuk is. Maradnak. S ha akarnak, akkor menjenek. De ne azért, mert ha nem felgyújtják a házukat, vagy kiutálják a közösségből. A jogsértés az jogsértés: ki kell állni ellene, nem szabadna eltűrni. Minden polgár egyformán polgár, s minden polgárnak egyforma jogai és kötelességei vannak.
Hát igen, könnyen beszélek, de ők nincsenek erre tekintettel! A cigány nem ismeri sem a jogot, sem a kötelességet! Csak lopnak, csalnak, zsarolnak, verekednek! S a rendőrség ezt hagyja. Ez egyforma velem, aki becsületesen dolgozok, kínlódok? S ha átmegyek az úton, vagy ha rosszul parkolok, máris jön nekem a büntetés? Ez a jogegyelőség?
Na, barátom, azt hiszed ezzel megfogtál. De gondolj bele: a cigányok lopnak vagy a tolvajok? Szerintem a tolvajok. Tolvajok között pedig van magyar is, román is, sőt székely is. A cigányok csalnak, zsarolnak? Magyar, román, székely nem szokott ilyent csinálni? S a verekedés is a cigányra jellemző, vagy a kötekedős emberekre, legyen az is bármilyen etnikumú? Vagy fordítva: nem lehet, hogy vannak becsületesen dolgozó, kínlódó cigányok? Akik ha rosszul parkolnak, éppen úgy kapják a büntetést? Lásd be, hogy azok a dolgok, amiket a cigányokra fogsz, az nem a cigányok jellemzői: azok a társadalomból kicsúszott emberek jellemzői. És a társadalomban mindenféle etnikum tagja járhat így. Lopni, csalni, verekedni az emberek szoktak – nem a cigányok. S becsületesen dolgozni, ugyancsak az emberek szoktak – nem a székelyek. A különbség inkább abban van, hogy más az anyanyelvük, s más a népviseletük, meg ilyesmik. De nem az emberségükben különböznek. Emberségünkben és embertelenségünkben is egyformák vagyunk.
De a statisztika mit mutat? Hány székely ember és hány cigány ember által elkövetett lopás volt az utóbbi egy évben? Meg egyébként is: mutass nekem egy olyan becsületes cigány embert! (Mert az igaz, hogy a székely emberek is bűnöznek...)
Rendben, kedves barátom, akkor menjünk bele a statisztikába. De ne így, hanem akkor már menjünk bele mindenestől. Statisztikailag hogy áll a helyzet az iskoláztatással? Statisztikailag hogy áll a helyzet a stabil lakhatással? Statisztikailag hogy áll a helyzet a megélhetéssel? Ha ezeket megnézed, akkor az derül ki, hogy a kevésbé iskolázott emberek, akik nincs hol lakjanak emberi körülmények között, nincs rendes munkahelyük – nos, akkor statisztikailag ugyanezek követnek el több bűntényt.
Na ugye? Lám a cigányok nem akarnak iskolába járni, nincs rendezett lakásuk, nem dolgoznak rendesen, inkább lopnak!
Lassabban, mert én nem ezt mondtam. Nézzük meg jobban, részletesebben: te milyen iskolába jártál? Milyen osztályba? Milyen nyelven tanultál, milyen gyerekek között? „Rendesbe”, ugye? Na, hát a cigányoknak nincs ilyen rendes iskolájuk. Ők úgy járnak az iskolába, hogy mindenki érezteti velük, hogy ők nincs mit keressenek ott, őket ott szinte mindenki utálja. Te járnál ilyen iskolába? Ráadásul úgy, hogy a szüleid sem jártak „rendesen” iskolába, s nem foglalkoznak ezzel. Nem járnál akkor te sem szívesen. Na, hát ők sem.
De ha nincs „rendes” iskola, akkor nincs „rendes” munkahely sem. Mert ott is, vagy nem alkalmaznak téged, mert iskolázatlan-neveletlen cigány vagy, vagy ha igen, akkor a legmegalázóbb munkát kell vállald, a legkisebb fizetésért. Te ilyen feltételekkel dolgoznál? Őszintén, vállalnád? Mert ha nem, akkor lusta dög vagy, aki nem becsüli a munkát.
Nincs „rendes” iskola, munkahely, megélhetés, akkor nincs „rendes” lakás sem. Mert nincs miből vásárolni, felépíteni, fenntartani. Ha valami van, abban sem lehet „rendesen” lakni, mert számlák, adók, javítások… Az az ember, aki ilyen helyzetben van, az könnyen az alkohol, a züllés közepén találja magát, elvesződik (vagy ki sem alakul) a felelősségérzete. Eszébe sem jut a jövőre gondolni (mert olyan neki nincs is), jön a sok gyerek, még nagyobb a nyomorúság, a kiszolgáltatottság, és meg is érkeztünk a bűnözés melegágyába.
Ez nem a cigányokra érvényes: ez az emberre, mint emberre érvényes. Ha neked nem lenne iskolád, munkahelyed, lakásod, mindenki elutasítana, gyűlölne, ilyen körülmények között nyomorognál – akkor ez a te történeted lenne. Nem egy romáé. Mindenki szerint egy neveletlen, lusta dög lennél, akibe mindenki belerúghat, s a pokolba kívánnának.
És mi lesz, ha egy egész csoportot így kitaszítanak?
Mert ti gyergyóiak Gyergyóban, a csíkiak Csíkban, a marosszékiek Maros megyében, az erdélyiek Erdélyben, a romániaiak egész Romániában, a magyarországiak egész Magyarországon, s még tovább: ezt teszitek, ezt tesszük, ezt teszik. Társadalmi szinten.
Tehát mi történik, ha egész csoportokat így kitaszítanak?
Úgy, ahogy tudják, megpróbálják valami módon megszervezni magukat. Valahogy megszerezni a megélhetésre valót, valahogy megvédeni magukat a kitaszítottság ellen, megtanulnak gyűlölni a gyűlölet ellen. Szervezett bűnözői hálózatot alakítanak ki, ahogy tudnak...
Valahol itt tartottunk a vitában, beszélgetésben, amikor abbamaradt. Egyezett a véleményünk abban, hogy ez így tűrhetetlen, valamit tenni kell. Végül arról is meggyőztük egymást, hogy ez a társadalmi berendezkedés nem jó sem a székely embereknek, mert áldozatokká válnak, és nem jó a roma embereknek sem, mert indulásból áldozatok. De elmaradtam a jó példával, valami konkrét és reális megoldási javaslattal.
Nos, ajánlom figyelmedbe Kerelőszentpál községet. A 2011-es népszámlálás szerint a lakosság 30 százaléka roma. Régebben itt is feszültségben élt a magyar-román közösség, mert a romák „terrorizálták” őket, hasonlóan, mint nálatok. Aztán került egy jó vezető a község élére, Simon István. Szárazon, tényszerűen: telket adott nekik, hogy házat építhessenek, van gáz, villany, víz, csatornázás, aszfalt; több mint 250 roma kapott képzést-szakképesítést, többségük a község területén dolgozik, mert munkahelyeket teremtett (ennek hatására a szociális segély igénylői 700-ról 81-re csökkentek). Ha valaki betéved a roma közösség utcájába, akkor a különbséget csak abban észlelheti, hogy az emberek más nyelvet beszélnek. Mert „rendes” oktatást biztosít nekik a település vezetősége, „rendes” munkahelyeket létesít, támogatja a „rendes” lakhatást. S így „rendes” emberek lettek. Az önkormányzatban most már párttá szerveződött érdekképviseletük van. A település bejáratánál – Romániában ritkaságként – háromnyelvű a tábla: román (Sânpaul), magyar (Kerelőszentpál), és roma (Sinpala). Mert ők is „rendes” emberek, „rendes” kisebbség Romániában. Akárcsak az erdélyi magyarok.
A gyergyói vezetőség is most már komolyan kell vegye az ügyet. A polgármester, Nagy Zoltán, a Facebookon posztolt egy összefoglalót, az első találkozó után. Engedd meg, hogy idézzem a végét: „Számítunk közösségünkre olyan szempontból is, hogy nem segítjük azt a tevékenységet, mely később az önkényes igazságszolgáltatásig fajul. A város közösségét alkotó egyetlen etnikai csoport sem nyer abból, ha aprópénzzel sarkalljuk további kéregetésre, az erre "szakosodott" lakókat, ha területeket, családi házakat adunk el bosszúból vagy más indulatoktól vezérelve olyan személyeknek, akik nem képesek az együttélés alapvető szabályainak betartására, ha lopott fát vagy egyéb javakat vásárolunk e személyektől.”
Az MPP is kiadott egy nyilatkozatot, hadd idézzek abból is: „Indítványozni fogunk szakmai fórumokat, a rendfenntartó erők bevonásával, hogy jobban figyeljenek oda javaink védelmére. Civil szervezetek bevonásával lakossági tájékoztatásokat kezdeményezünk, hogy ne féljünk megtenni a feljelentést, amennyiben valamilyen sérelem ér minket. Jobban odafigyelünk egymásra, embertársainkra. Kérni fogjuk a hatóságok éberségét, követelni fogjuk az egyenlő bánásmódot. Nem megengedhető az a magatartás sem, hogy javainkat integrálódni nem akaró személyeknek adjuk el. A törvénysértőkkel szemben törvényes fellépést szorgalmazunk, nyomást gyakorolva a rendfenntartó szervekre. További szigorításokat kezdeményezünk, a lakhatást, letelepedést illetően.”
Ettől kicsit elszomorodtam, kedves barátom.
Mert lehet, hogy eltér a véleményünk sok mindenben, s az rendben is van. De ha összehasonlítjuk Kerelőszentpál vezetőségének megtett lépéseit és a gyergyói vezetőség tervét, akkor láthatjuk, hogy az egyik könnyít a lakhatáson, a másik nehezíti; az egyik szakképzést ad, a másik kéregetésre „szakosodott” lakókról beszél; egyik a beilleszkedést segíti elő, a másik a rendőri éberségre koncentrál. Kerelőszentpálon sem lett egy csapásra felhőtlen a helyzet, de elindultak egy jó úton. Gyergyószentmiklós meg úgy látszik, erőltetett menetet diktál az intolarencia irányba, ami a problémát nem megoldja, de fokozza.
Végül csak egy kérdésem van, ma a romák nemzetközi napján: szerinted hosszú távon melyik út, irány bizonyul helyesnek?
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
