Előre a Selyemúton?

2017. 05. 17. 19:22

Míg a hanyatló Nyugat gazdasági folyamatait egy viszonylag átlátható, viszonylag használható outputokat szolgáltató monitoring rendszer figyeli, fékekkel és egyensúlyokkal, addig Kínáról a hivatalos adatok egy állampárt szűrőjén keresztül érkeznek. Tasnádi-Sáhy Péter jegyzete.

 

Orbán Viktor – miután a Tienanmen téren koszorúzott egy jót Putyinnal és Erdogannal – kisebb világgazdaságtan kurzust tartott hétfőn Pekingben az MTVA kamerája előtt.
Mint elmondta, a globalizáció régi modelljének, miszerint a pénz, a profit és a technológiai tudás Nyugatról jön, befellegzett, a Kelet felzárkózott, illetve sokan arra is ráuntak, hogy a fejlett országok kioktatják őket emberi jogokból, piacgazdaságból. Kína ezért elkezdett egy másik irányú mozgást, Egy övezet, egy út néven, amely a hajdani Selyemút mentén levő országok modern kori összekapcsolásáról szól, egymás kultúrájának, társadalmi berendezkedésének elfogadásával. Nem kell szövetséget alakítani, hanem össze kell kapcsolni ezeket az országokat (pusztán gazdaságilag).

A fórum, amin a fent említett prominens társaságban a magyar miniszterelnök is részt vett, leginkább ennek infrastrukturális feltételeiről (hajózás, vasút, úthálózat, légi közlekedés) szólt, a tárgyalásokon elsősorban pénzügyi, gazdasági megállapodások születtek. Magyar részről legfontosabb a Budapest–Belgrád vasútvonal kínai pénzből történő felújítása, amire hamarosan a közbeszerzést is ki lehet írni a magyar miniszterelnök szerint. Emellett arról is megegyezés született, hogy az Eximbank és a Magyar Fejlesztési Bank forrásokat mozgósít Kínából magyar kis- és középvállalkozások és Magyarországon beruházó kínai vállalatok érdekében.

 

Személy szerint el tudom fogadni, ha az Orbán-rajongók a hallottakat magukba szívva ujjonganak, mondván, Orbán a világpolitika és világgazdaság ütőerén tartva kezét jó irányba kormányozza a magyar nemzet hajóját (a magyar név megint szép lesz...), de az örömködés kimerültével azért javasolnék néhány gondolatot megfontolás tárgyává tenni.

Elsősorban azt, hogy a paradigmaváltásról szóló miniszterelnöki tétel bizonyíthatóságát egy komoly tény mindenképpen akadályozza, mégpedig az, hogy míg a hanyatló Nyugat gazdasági folyamatait egy viszonylag átlátható, viszonylag használható outputokat szolgáltató monitoring rendszer figyeli, fékekkel és egyensúlyokkal, addig Kínáról a hivatalos adatok egy állampárt szűrőjén keresztül érkeznek, és ez a szűrő nem sokat moralizál, ha fékek és ellensúlyok nélkül hízó érdeke némi kozmetikázást követel.

A másik és ennél talán fontosabb gondolat, hogy nem feltétlenül válik egy fejlődő ország kárára, ha kioktatják (vezetőit) emberi jogokból. Főleg akkor nem, ha az adott ország vezetői nem tartják be, vagy minimum kerülgetik az emberi jogokat, hogy minél inkább kiterjeszthessék hatalmukat. Persze, az ilyen lecke az adott hatalmi mámorban úszó vezetőknek bizonyára kényelmetlen, és szívesebben bratyiznak és bizniszelnek magánügyeiket illedelmesen tiszteletben tartó diktátorokkal, mint a demokráciák haszon mellett hivatalból demokráciát (is) követelő vezetőivel, de a zembereknek (azaz a népnek, azaz nekünk), az ilyesmi nem feltétlenül válik kárunkra.

Természetesen mindez csak akkor állja meg a helyét, ha szabadságra és jogaink tiszteletben tartására vágyunk. Ha az életünket olcsó kínai pamutpólóban kussolva akarjuk leélni, akkor nincs több hozzáfűznivalóm: előre a Selyemúton!



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!