Nyilvános döntéseket, nyilvános vitát

2017. 05. 12. 21:15

Május 9-én fogadta el a pozsonyi parlament a szlovákiai kisebbségeknek szánt támogatások elosztásának új rendszerét. Az eddigi gyakorlat mikéntjéről, transzparenciájáról, hibáiról és az új rendszer lényegéről Szűcs László kérdezte Beke Zsolt irodalomkritikust és Fiala-Butora János jogász, közgazdászt, akik néhány hete a Dunszt.sk portálon Politikamentes kultúratámogatás? címmel közöltek hosszabb helyzetelemzést a témáról.

 

Milyen hazai forrásokból lehet pályázni Szlovákiában kulturális célokra?

 

Beke Zsolt: Ami a nemzetiségi kultúrára szánt állami támogatást illeti, a legnagyobb forrás a Kormányhivatal kisebbségi részlegének pályázata volt eddig. De május 9-én új törvényt fogadtak el, amely alapján a kisebbségeknek szánt kulturális támogatást a Kisebbségi Kulturális Alap fogja osztani, megemelt, 8 millió eurós költségvetéssel, ebből a magyar kisebbségnek 4 millió jut majd. Ezen kívül lehet jelentkezni más, kultúrával foglalkozó állami pályázatokra is. A Slovnaft (a MOL tulajdonában lévő olajfinomító) mellett működő CEF – Közép-Európai Alapítvány említhető legfontosabbként a nem állami források közül.

Beke Zsolt irodalomkritikus    Fotók: dunszt.sk

 

Fiala-Butora János: A Kisebbségi Jogok Kormánybiztosának hivatala mellett működik egy pályázati rendszer a kisebbségi kultúrák finanszírozására. A most elfogadott törvényjavaslat alapján jövőre ez a rendszer alakulna át egy a Kulturális Minisztérium által felügyelt Alappá, évi 8 millió eurós költségvetéssel. Ebből 53% jutna a magyar kultúra támogatására. A kisebbségek között a magyar nemzetiségűek aránya egyébként 70% körül van.

 

Kik pályázhatnak?

 

B. Zs.: Természetesen főleg civil szervezetek. A Kormányhivatal talán kissé túlértelmezve az EU-s szabályozást, kizárta az utóbbi években a kft-ket. Emellett magánszemélyek is a megfelelő helyekre.

F. B. J.: Kulturális szervezetek, kiadók. A kulturális szervezet tágan van megszabva, bármilyen civil szervezet pályázhat, amelyik kulturális tevékenységet végez (tehát akár egy fesztivált szervez vagy online portált üzemeltet).

 

Kik és hogyan döntenek a pénzek elosztásáról?

 

B. Zs.: Azt hiszem, ez a kérdés az állami források elosztásának szempontjából érdekes csak. Nos, a Kormányhivatalnál két döntőbizottság áll fel két évre, egy az írott, egy pedig az élő kultúrára, amelynek tagjait egyfelől a hivatal nevezi ki, másfelől az ún. kisebbségi parlament, a kormányhivatal mellett működő, lényegében tanácsadó testület ajánlása alapján kerülnek oda tagok. Vagyis ha azt vesszük, hogy a Kormányhivatal, miként annak tanácsadó testülete sem függetleníthető a politikától és más gazdasági lobbicsoportok – hogy finoman mondjam – tevékenységétől Európának ezen a részén, akkor kijelenthető, hogy nem a szakmai szempontok játszanak itt főszerepet.

Fiala-Butora János jogász, közgazdász

 

F. B. J.: Szakmai bizottságok adnak ajánlásokat, ezek alapján a kormánybiztos dönt. Változó, hogy mikor milyen mértékig avatkozik be a kormánybiztos a döntésekbe. A szakmai bizottságokat elvileg a kormánybiztos jelöli a kisebbségek képviselőinek javaslata alapján. Az utóbbi években a gyakorlatban a Kormány Emberi Jogi Tanácsának Kisebbségi Bizottságában az egyes kisebbségek képviselői választották a saját szakmai bizottságaikat. 

 

Mennyire transzparens a döntéshozatal?

 

B. Zs.: Igazából semennyire. Nem adnak ki sem nyilatkozatot arról, hogy milyen elképzelések szerint döntöttek, s nincs semmi más nyoma sem. A pályázók a döntéssel szembesülnek. Utólagosan valami olyasmit lehet kikövetkeztetni, hogy szakmai szempontokon a bizottság azt érti, hogy minden területre arányosan jusson pénz, s hogy minél több pályázat kapjon pénzt – akkor is, ha ezzel az elaprózódással azt érik el, hogy nem lehet megvalósítani az adott projekteket. Ebben az évben pedig azt hallom több felől is, hogy a hivatalnokok beleszólnak a projektek megvalósításába, önkényesen egyébként jogos költségvetési tételeket húznak ki, illetve megszabják, hogy a projekt mely része és hol valósuljon meg. Hozzá kell tenni még azt is, hogy a döntőbizottság csak ajánlást ad, ami akkor válik hivatalossá, ha a Kisebbségi Hivatal vezetője is rábólint, ami megint csak a szakmaiatlanság és az átláthatatlanság felé billenti a mérleget, ugyanis nem egyszer változott már az aláírás során a támogatottak listája, illetve a megítélt összeg is.

F. B. J.: Az indoklások és az értékelések nem nyilvánosak. Több évben a szakmai bizottságok ajánlásait sem lehetett megismerni, csak a végső döntéseket.

 

Milyen mértékben követhető nyomon a támogatások – érdemi, nem elszámolásbeli  – hasznosulása?

 

B. Zs.: A pályázati elszámoláskor egy tartalmi beszámolót is köteles csatolni a pályázó, ami tudomásom szerint nem is nyilvános, persze ez eleve sem sokat jelent az érdemi hasznosulást tekintve. Az egyes eseteknek lehetne utánajárni, ha volna erre sajtókapacitás, illetve ha nem az motiválná a kultúrában dolgozó embereket, hogy inkább nem szólok, hanem megpróbálom kihasználni a kiskapukat.

F. B. J.: Alig. A pályázatok kiértékelése nem nyilvános.

 

Hogyan lehetne politikamentessé tenni a kulturális támogatásokat?

 

B. Zs.: Ahogy a Dunszt.sk-n olvasható beszélgetésben is elhangzik, ha sterilen gondoljuk el ezt a kérdést, akkor természetesen sehogy. Jó lépésnek tartom viszont az új kisebbségi kulturális támogatási rendszert Szlovákiában. Ez egy Kisebbségi Kulturális Alapot hoz majd létre a szlovák kulturális támogatásoknál már működő Kulturális Alap mintájára. Az Alap igazgatóját a kulturális miniszter nevezi ki, de ezzel, illetve ennek következményeivel meg is szűnik a politika közvetlen befolyása, ugyanis a döntőbizottságok öt tagja közül kettőt ugyan az Alap igazgatója jelöl ki, de hármat a szakma választ közvetlenül, és a bizottság döntését már nem írhatja felül senki. A magyar kultúra esetében három kategória lesz, egyszerűsítve: az írott, a hagyományőrzés és a művészetek, ami három döntőbizottságot jelent. Az egyes szektorok közötti pénzelosztásról pedig a három bizottság közösen dönt. Minden bizonnyal áttételesen itt is megjelennek majd a gazdasági és politikai haszonszerzés szándékai, ugyanakkor az ennél fontosabb törvényeket betartva (emberi jogi, gyülekezési stb.) nem hiszem, hogy megtalálták már valahol is a törvényi megoldást erre a problémára. Fontos, hogy a szakmai döntések nyilvánosak legyenek, nyilvános vita folyjon rövidebb és hosszabb távú stratégiai kérdésekről. Innentől már a szakmán múlik, hogy mennyire sikerül megtisztítani a területet. (Hadd jegyezzem meg zárójelben, hogy a Dunszt.sk-n ebben az évben olvasható lesz tíz elemzés erről a törvényről magyar és szlovák nyelven is.)

F. B. J.: Az egész vita erről szólt. Alapvető, hogy a döntéseket szakmai bizottságok hozzák meg (tehát ne csak ajánlást tegyenek, hanem döntést hozzanak), és a bizottságok tagjait a szakmai szervezetek válasszák meg (ismét: ne csak ajánlást tegyenek a tagokra, hanem ők válasszák meg őket). A bizottságok döntései legyenek nyilvánosak az indoklásokkal együtt. A bizottságok állítsanak össze objektív (vagy minél objektívabb) szempontrendszert a pályázatok értékelésére, ami tükrözi a közösség kultúrpolitikai prioritásait az adott területen. Ezt nem egyszerű elkészíteni, nem is cél, hogy egy év alatt eljussunk egy kiforrott anyagig, de valahol meg kell jelennie a rendszerben a szakmai alapú hosszútávú tervezésnek. A pályázatok szakmai beszámolói is legyenek nyilvánosak.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!