Még hogy én homogén?

2017. 03. 06. 09:26

Próbálhat bárki a nagy magyar nemzettestben értelmes vitákat generálni (gondolok épp a Momentumra és az olimpiás népszavazás körüli kampány felépítésére), jön a nagy tematizátor, és úgy megmondja a tutit, hogy két hónapig aztán minden fronton mindenki arról és úgy beszél, ahogy neki tetszik. Ezt a mókuskereket hívják magyarul politikának. Szánalmas. Tasnádi-Sáhy Péter jegyzete.

 

Igen, Orbán Viktor múlt keddi – Magyar Kereskedelmi- és Iparkamarában elmondott – beszédére gondolok, melyben az etnikai homogenitás megőrzéséről illetve a sávon belüli sokszínűség (árnyalatos egyszínűség?) elvéről értekezik, ami a közélet egyik felét élénk nácizásra és Ceauşescuzásra, a másikat pedig vad migránsozásra készteti, hogy véletlenül se lehessen megint hetekig értelmes dolgokról beszélni. Fejfájdító, hogy mindig ez van.
Nem azért, mert Orbán beszéde végtelenül primitív, cinikus, képmutató és manipulatív, és nem is azért, mert a baloldal reakciója (mély tisztelet a ritka kivételnek) hozzávetőleg ugyanezekkel a jelzőkkel leírható, hanem mert mértani pontossággal zárja el az utat az igazán fontos témák megvitatásához szükséges fogalmi kerettől.

Természetesen nem vagyok naiv, tudom, hogy a közbeszéd formálóinak eszük ágában sincs fontos témákat megvitatni, egyetlen komoly szempont van (mindkét oldalon): hogyan lehet minél többet beleaprítani a húsosfazékba, és közben elrugdalni onnan másokat, illetve, inverz, miként lehet odaférni az üsthöz, vagy legalább okos üvöltözéssel némi csinos konchoz jutni. Pedig a kibeszéletlen fontos témák lassan addig halmozódnak, hogy fulladunk beléjük.

Végzetes hiba, hogy az Orbán szöveg legnagyobb port kavaró részének (az etnikai homogenitást meg kell őrizni) mindenki a tárgyával foglalkozik, és nem az állítmányával, senkit nem zavar, hogy a miniszterelnök olyan tollakkal ékesíti a magyar nemzetet, amivel nem rendelkezik. Teljesen más lenne a helyzet, ha valaki erre a felvetésre politikaformáló helyzetben hőbörgés helyett azt mondaná: milyen etnikai homogenitásról beszél, miniszterelnök úr? Mit ért egyáltalán a fogalom alatt? Mik azok az értékek, mi az a közös alap, amin belül a magyar nemzet etnikailag homogén? Mik azok a nagy témák (esztétikai, erkölcsi, spirituális, társadalmi), amiben ennek az elvileg majd 15 milliós nemzettestnek legalább fele egyet tud érteni? Ne vicceljen már, miniszterelnök úr,  legerősebb, egyébként igencsak gyomorforgató témájával is csak 3 millió embert sikerült egy zászló alá terelni, ami az újabb kétharmadhoz (lejtős pályán) elég, de etnikailag homogén nemzetnek bakfitty...

Nem az a probléma, hogy Orbán az etnikai homogenitást meri emlegetni, hanem az, hogy úgy tesz, mintha lenne. Az ő szempontja érthető, hiszen egy ilyen helyzetben sokkal könnyebb a rokonsággal és a haverokkal bizniszelni, strómanokkal szálloda- és sajtóbirodalmat építeni, az értelmiségtől (kac-kac) viszont elfogadhatatlan, hogy egy ilyen magas labdát nem üt le, nem harsogja, hogy a magyar nemzet etnikailag nem homogén, és baj, hogy nem az, mert így nem alkot közösséget, nem nép, hanem nap mint nap megvezethető, hülyére vehető tömeg.

Háborgunk, hogy Orbán Viktor etnikai homogenitást emleget, ahelyett, hogy számon kérnénk azt – nem is elsősorban rajta, hanem magunkon – közmegegyezéssel elfogadott, közösen ápolt hagyományt és kultúrát értve alatta. Nem olyasmit, ami mást kirekeszt, hanem ami minket, 15 milliónkat összeköt.

Persze enélkül is lehet emberként teljes életet élni ilyen olyan közösségekben (bár megadatna sokaknak), de a nemzetet, mint működő kategóriát el kell felejteni, nem lehet rá hivatkozni, nem lehet sem a miniszterelnökeként tetszelegve bizniszelni, sem a kocsmapultnál magyarkodni. Közös értékek, mindenki által elfogadott hagyomány és normák nélkül álmodni sem lehet arról, hogy mint magyarok, valamiféle univerzális emberi léptékkel mérve korrektül lépjünk fel szenvedő embertársaink mellett, vagy egyáltalán, sodródás helyett bárhogy is fellépjünk az élet bármely területén.

A közös alap hiányának bevallása, és a szükséges következtetések levonása nélkül a számtalan frusztrációnak, fájdalomnak és kibeszéletlenségnek köszönhetően arról sem lehet álmodni, hogy más kultúrákkal, másik igazságokkal éljünk együtt, hiszen magunkkal sem tudunk.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!